Amikor a globalista haladárok a nemzeti konzervatív álláspont lejáratásával, hiteltelenítésével kísérleteznek, rendszeresen vádaskodnak oly módon, hogy összeesküvés-elméletek gyártóiként állítanak be bennünket. Ám egészen döbbenetes, amikor azt tapasztaljuk, hogy – ellentétben a vádakkal – nem mi szövünk összeesküvés-elméleteket, hanem maga az összeesküvés rajzolódik ki a szemünk előtt, amiről a libernyákok nemes egyszerűséggel összevissza hazudoznak.
Az Ukrajna területén zajló háborúról például több olyan történet vált az egyszerű szemlélő számára is láthatóvá a napokban, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy azok próbálnak körénk egy lényeget eltakaró alternatív valóságot építeni, akik a nemzeti kormányt vádolják ezzel. A háború kitörése óta él a jobboldali szakértők körében egy olyan értelmezés, hogy Ukrajnában úgynevezett proxyháború zajlik, vagyis a konfliktus látszólag az orosz agresszió következtében harapózott el a két hadviselő fél között, ám valójában az amerikai és – a Bogár László által pikírten nem létezőnek nevezett – globalista pénzügyi világhatalom érdekei és az orosz érdekek között feszül. Ahogy azt találóan megfogalmazták többen, Amerika az utolsó ukrán katona haláláig harcolni fog azért, hogy legyőzzék Putyint. Eddig mindazok, akik magukévá tették ezt a megközelítést, azonnal Putyin-pártivá minősültek a rettenetesen független-objektív sajtóban, ami jelenleg megbélyegzőbb a náci minősítésnél. Aki ilyet mert gondolni, netán leírni, az nyomban az Orbán hátsó feléből ki sem látszó lakájmédia propagandistájává lett. Aztán telt-múlt az idő, ezrek haltak meg, százezrek menekültek el Ukrajnából, milliók élnek rettegésben a háború következményeitől szenvedve szerte Európában, a figyelmes szemlélő pedig egyre furcsább hírekkel találkozhat az ilyenkor szokásos hadijelentések ellentmondásos áradatában.
Először amerikai katonai szakértők véleménye borzolta idegeinket, akik szerint ha nem küldene számolatlan dollármilliárdokért fegyvereket a Nyugat Ukrajnába, már régen véget lehetett volna vetni a háborúnak. Hú, már a Pentagon spájzában is ott vannak az oroszok? – tettük fel önmagunknak az álnaiv kérdést, de nem sokáig hüledezhettünk. A következő döbbenet akkor ért bennünket, amikor értelmet nyert a Soros György köreiből kiszivárgott emlékezetes mondat, miszerint ők ott vannak Ukrajnában évek óta, és nem is mennek el onnan. Arról, hogy mi a csudát keresnek ott, csak félve elmélkedtünk. De manapság már a Népszavánál is tudják a megfejtést, csak valamilyen oknál fogva szemérmetlenül letagadják. Mert ha nem is adásvételi szerződés alapján, de három nagy amerikai agráróriás jelentős hasznot húz a legendás ukrán fekete termőföldből. Évek is eltelhetnek, mire valakinek sikerül a konstrukciót is föltárnia, ami alapján teljes ellenőrzést akarnak ezek a multinacionális világcégek és a Soros hálózatához szorosan kötődő oligarchák gyakorolni a világ élelmiszerpiaca fölött, amihez Ukrajnát is felhasználják, de a figyelmes szemlélőnek ma is egyértelmű, hogy az úgynevezett ukrán gabona és kukorica útjából csak Amerika tudja az aknákat eltávolítani. Szakértők felhívják arra is a figyelmet, nem lehet véletlen az sem, hogy abban a pillanatban, amint az első, kukoricát szállító hajó elindult Odesszából, az orosz exklávé, Kalinyingrád felé is elindulhattak az orosz árukkal megrakott vonatok Litvániából. Felmerül az alapos gyanú, hogy amerikai–orosz egyezség áll a hirtelen megvilágosodás mögött. Mégis kinek az érdeke volt alapvetően, hogy az amerikai érdekeltségek kukoricája kijusson végre a világpiacra, a litvánok pedig arcvesztés nélkül befejezhessék az izmozást az orosz medvével?
