Mindenki előtt közismert a több évtizedes energiafüggőségünk, valamint hazánk geopolitikai, logisztikai helyzete is. Akik esetleg nem figyeltek volna: a pénz mindig onnét „pucol”, ahol háború van, s mindez most Magyarország szomszédjában zajlik. Elég csak rá visszagondolni: a háború kezdetekor mekkora nagyságrendben vonták ki a pénzt a régióból, hátrahőkölt egy jó ideig a tőke is, és beszakadtak a tőzsdei árfolyamok. Azóta azért javult a helyzet. A háborút, annak lehetséges következményeit beárazta a mindenható pénzpiac, de azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy versenyképességi tényezőt, az olcsó orosz energiát egyik napról a másikra bármivel is ki lehet váltani. S az évtizedek óta működő rendszereket hirtelen más importból át lehet alakítani.
Ráadásul – és ebben nincs semmi konspiráció – nem is érdeke más nagy gazdasági térségeknek, hogy az Európai Unió legyen a globális gazdasági színtéren az első.
De bőven akadtak olyanok is, akik kerestek a háborún. Kikre is gondolunk? Mindenekelőtt a devizapiaci vagy éppen a gabonaspekulánsokra. Míg előbbiek az árfolyamok rövid vagy középtávú bedőlésére játszottak, utóbbiak a beragadt ukrán gabonaszállítmányokra. Mint azóta kiderült, egekbe ugrottak az élelmiszerárak. Jól jártak az energiapiac bizonyos szereplői is: az uniós szankciók a legnagyobb fordulatot például a gázpiacon eredményezték. Egy esztendő leforgása alatt az Európai Unióba érkező orosz energia mennyisége megcsappant. Ennek következményeként az LNG-vel, vagyis a cseppfolyósított földgázzal kereskedő vállalatok számára új piacok teremtődtek. Míg az elmúlt években a szóban forgó vállalatok az alacsony árszint és a szűk piaci részesedés miatt nagyrészt veszteségesek voltak, a múlt évben már tetemes profitot tudtak felmutatni. Az Egyesült Államok tarolt: a nagy európai kereslet, a magas árak és a növekvő exportkapacitás következtében az USA lett a világon a legnagyobb exportőre a cseppfolyósított földgáznak. Így következett be az, hogy a legnagyobb észak-amerikai LNG-társaság vesztesége 2021-ben több mint kétmilliárd dollár volt, ezzel szemben 2022-ben már csaknem másfél milliárd dolláros nyereséget termelt. Mi ez, ha nem extraprofit?
Közben az Egyesült Államoknak sikerült tartósan helyzetbe hozni az ágazatban tevékenykedő cégeket is, úgy, hogy hosszú távú gázszerződésekkel tíz–húsz évre előre biztosította értékesítéseiket. Jól jártak a multinacionális olajcégek is tavaly. Ezek közül kiemelkedik az amerikai Exxon, amely átlépte az ötvenmilliárd dolláros profitot. És bejött az élet a Saudi Aramcónak is, miután az év legértékesebb vállalatává vált. Az ágazatot vizsgálva leírhatjuk: több tíz milliárd dolláros nyereségre tettek szert az olajvállalatok.
Nem beszélve arról, hogy a háborúval együtt zajlik a fegyverarzenálok megújítása is. Például új szereplőként megjelentek a török drónok, amelyek egész harckocsioszlopokat képesek elpusztítani. Ide tartozik még az is, hogy az Egyesült Államok 49 százalékkal több fegyvert exportált 2022-ben, mint egy évvel korábban. Az iparági szereplőket tömörítő szövetség igazgatója néhány hete azt nyilatkozta, hogy a következő három évben az amerikai export további folyamatos növekedésére számít.
Summa summarum: miközben a világgazdaság egésze komoly károkat szenvedett az orosz–ukrán háború következményei miatt, addig hatalmas extraprofitok, a hétköznapi emberek számára felfoghatatlan pénzösszegek is keletkeztek. S a jelek szerint a helyzet jó ideig még nem fog megváltozni.
A szerző a Világgazdaság főszerkesztő-helyettese
Borítókép: Bugyog a gáz az Északi Áramlat vezetékből (Fotó: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Svéd parti őrség)
