Látható előrelépés

Mindenekelőtt lássuk a hírt, teljes egészében, a Mandiner összefoglalásában: „Vérfagyasztó késelés történt csütörtök délután a svédországi Göteborgban. A helyi sajtó beszámolója szerint egy 35 éves muszlim migráns »Allah akbar!«-t ismételgetett, miután egy mindössze tízéves kislányt hasba szúrt, és a torkánál is megsebesítette. Megtámadta a gyermek nagymamáját, aki unokáját próbálta védeni.

A rendőrség emberei hamar őrizetbe vették a támadót, a kislányt pedig azonnal kórházba szállították; közleményük szerint állapota kritikus. Nem tudni, hogy a migráns miért támadott, a rendőrök szerint semmilyen kapcsolat nincs közte és az áldozat között. A hatóságok emberölési kísérletként kezelik az ügyet. A helyi lapok azt írják: tavaly már követett el bűncselekményt a férfi, de akkor elengedték, mert »látható előrelépést« láttak az életvitelében.”

A normális emberek mindenekelőtt – a gyilkos indulatokat is előpiszkáló felháborodás és a részvét hullámai után – azt dadogják: Miért? Hogyan juthattunk idáig? S persze ezt eldadoghatjuk ma már mindennap.

A normális emberek nem értik. Nem is érthetik, hiszen érthetetlen. Felfoghatatlan. A törökök annak idején még összefogdosták a gyerekeket, elhurcolták őket, s neveltek belőlük janicsárt: „Gergő sivalkodik. – Csitt! – mondja a török, előkapva a dákosát. Gergő azonban tovább kiabál: – Vicuska! Vicuska!”

Az „csak” iszonyatos volt. De nem felfoghatatlan.

Ma minden másképpen van. Ma a muszlim hasba szúrja a tízéves gyermeket, a tízéves kislányt, s közben istenének nevét suttogja vagy üvölti, attól függően, milyen a hangulata vagy mekkora érdeklődésre tart igényt.

Ezeken ma ott van Szarumán jele, a fehér tenyér. És nincsenek morális megfontolásaik. De ez csupán a probléma egyik fele. A másik, hogy ma nincsen sehol egy Szürke Gandalf, se egy Aragorn, egy „afféle kósza”, sehol egy Legolas, nincsen Középfölde, benne a Megye, odalett a tündék országa, Lovasvég s Rohan. Ma Szauron figyel Mordorból, s legfőbb szövetségese, Szarumán Vasudvardból (Brüsszel). S Csavardi Samu lassan teljesen egyedül próbál felhágni a Végzet hegyére, hogy elpusztítsa a hatalom gyűrűjét. Megvetik, kiröhögik, kigúnyolják ezért, és minden módon el akarják tüntetni.

A nazgúlok, a kilencek csinálják a politikát, már mind behódolt Szauronnak, s Csavardi Samu áll az útjukban, legalábbis Középföldén. Ezek az orkokkal íratják a világsajtót, mely naponta támadja, s az NGO-kba szerveződött uruk-haiok akarják eltüntetni, bármi áron. „Az uruk-haiok gyorsan, nagy távokat képesek megtenni, a napfényben is járhatnak, és sokkal szívósabbak és erősebbek a többi ork fajnál. Ezeket az uruk-haiokat vetette be Szarumán, hogy hozzák el neki a Gyűrűt és félszerzet hordozóját.”

Az NGO-kba szerveződő uruk-haiok hordják be Középfölde minden zugába a tízéves kislányokat hasba szúrókat, s nevelik át Középfölde lakóit, hogy ezt előbb eltűrjék, utóbb elfogadják, legvégül teljesen természetesnek, magától értetődőnek, sőt, szükségszerűnek véljék.

De Völgyzugoly még ellenáll. Völgyzugoly – sinda nyelven Imladris, magyar nyelven Magyarország vagy „a Tengertől keletre az Utolsó Meghitt Otthon”. Valinor ellentéte, mely a Tengertől nyugatra van. Illetve Nyugatra. S Valinorban elment a tündék esze, s Mordorrá lettek, s azt hiszik, mert csak ők ismerik az odavezető egyetlen utat, őket mindig elkerüli majd a háború, a háború, amelyet mindenhol máshol ők szítanak, tüzelnek, pénzelnek, csak azért, hogy Szauron megszerezze a hatalmat az egész világ felett.

A muszlim, kit az uruk-haiok behoztak Középföldére, hasba szúrja a tízéves kislányt. A hajdanvolt dicsőségű lovasvégek pedig csak állnak s néznek. Nem lincselik meg, nem verik agyon, de ki sem utasítják, el sem zavarják – holott elzavarhatták volna már régen. Mert mióta odajött, semmi mást nem csinált, csak bajt és bűnt. Ám a lovasvégek úgy ítélték meg, hogy „látható előrelépés” figyelhető meg az életvitelében.

Pedig hajdan ők voltak Középfölde legrettegettebb harcosai. Ma nyálas, nyúlós, akarattalan nyomorultak, nincsen múltjuk, nincsen jövőjük, Vörös Erik és Kékfogú Harald kiköp a Valhallában, ha rájuk tekint. Utolsó értelmezhető produkciójukat úgy hívták: ABBA – azóta néma csönd és „látható előrelépés”, s az önfeladást soha nem hagyják már abba.

Persze Völgyzugolyon kívül így van már mindenütt.

„[…] Európát veszély fenyegeti: többnemzetiségű és sok kultúrájú identitásának eltörlése olyan sivataggá változtatja a földrészt, ahol csupán a gazdasági érdekek fognak uralkodni, és a szellemi értékeket a mainál is jobban elfojtanák.” (1)

Harminc éve íródtak e sorok. Azóta mindez befejezett múltidő. Ráadásul a szabadság genderfluid lett, szoknyában jár, rúzsozza magát és szakálla van. Befelé mindenki kiröhögi és megveti, kifelé ájtatos pofával bámulnak, mert rettegnek az uruk-haioktól. Orwell mindenkitől elnézést kér, hogy olyan optimistán látta a jövőt, Dosztojevszkij megbocsátott neki, de kineveti.

„[…] Nyugat-Európában olyan társadalmi modell valósult meg, amely az Egyesült Államok képviselte példából ihletődött. Olyan civil társadalomról beszélünk, amely minimalizálja az állam szerepét, az individualizmusra és a demokráciára helyezi a hangsúlyt, nevelési-kulturális területen pedig a spirituális pluralizmusra és az engedékenységre. Nem csupán egy módszerről, mondjuk egy választási és képviseleti módszerről van szó, hanem életstílusról és társadalmi illetve lélektani feltételrendszerről.” (2)

Harminc éve íródtak e sorok. Azóta mindez befejezett múlt idő. Az állam már semmit sem csinál, csak fizet, ha baj van, és megmagyarázza, miért olyan jó a nihil. Színezgeti az ürességet, a semmit, „fingot fest” – mondanák odafönt a havasokban, vagyis ügyel a „sokszínűségre”, ami azt jelenti, hogy semmi, de semmi nem maradhat a régiből, a hagyományból, a történelemből, a múltból és a nemzetből.

Figyeljünk csak: „Az amerikai ideál kevésbé durván van megfogalmazva és végrehajtva: inkább a misszionáriusok mosolygó meggyőző erejét alkalmazza, de a kitűzött célt tekintve mégsem különbözik alapvetően [a szovjettől]. Ez a célkitűzés – ismétlem – nem más, mint az amerikai modell átültetése, elfogadtatása: demokrácia, gazdasági liberalizmus, életmód. Ezen túlmenően ott van a hiedelem John Adamstól Zbigniew Brzezinskiig, Fulbright szenátortól Helmut Sonnenfeldig (akit az azonos nevű doktrínáról ismerünk), nevezetesen, hogy az emberiség jövője nem a nemzeti államokra és nem a történelmi gyökerekkel rendelkező nemzeti szuverenitásra fog épülni, hanem az új berendezkedésekre, amelyekről az Egyesült Államok már példát szolgáltat.

A közeljövőben az új szervezési (nem szeretik azt mondani, hogy »hatalmi«) központok a nemzetek fölötti vállalatok, a nagy bankok, a globális intézmények, az új eszméket termelő agytrösztök és az őket finanszírozó alapítványok lesznek. Egy szétszórtan jelentkező türelmetlen vágy rejlik ebben, hogy a világot újjászervezzék új – mondhatni képzelt – alapelvek szerint, de amelyek mind Washington keze nyomát hordozzák, és amerikai érdekeket szolgálnak.” (3)

Ugye megmondtam, hogy ott van mindegyiken Szarumán keze nyoma, jele, a fehér tenyér? Holott alig telt el harminc év e sorok megírása óta. De az uruk-haiok alapítványokba és NGO-kba szerveződtek, és finanszírozzák az „új világrendet”.

Isten helyett nihil és új barbárság, haza helyett világ meg emberiség, család helyett genderfluid idiotizmus, mert a „szerelem az szerelem”, a „család pedig család”. És az elmúlt harminc évben egyedül Nyúlánka tudott valami érvényeset mondani a Hihetetlen családból, amikor ura, Mr. Irdatlan azzal indokolta haza nem jövetelét, hogy meg kellett mentenie az emberiséget. Mire Nyúlánka: „Igen? Akkor mossa ki a gatyádat az emberiség!”

Nagyjából ez a helyzet. Ezeknek majd kimossa a gatyáját az emberiség. Mi pedig foggal-körömmel kapaszkodjunk a múltba, a hagyományba, a nemzetbe és a családba, mert ha azt elveszik, elvesznek mindent, és nem marad más, csak a zombik (emberiség), és az orkok, akik kést döfnek a tízéves kislányainkba.

Jegyzetek:
1–3.: Molnár Tamás: Európa zárójelben
(Új Idők, Bp., 2022)