Az internet korában, a Facebook és a többi közösségi média világában azonnal megtudjuk, mi hol történt és történik éppen. Így aztán a politika iránt érdeklődő emberként szembesültem a hírrel, miszerint a dollárbaloldal nem szavazta meg a kormánypártok békepárti parlamenti határozatát. Az, hogy az ellenzék legszélsőségesebb frakciója, a mereven tekintélyelvű szektapárt, a DK képviselői egyáltalán nem nyomtak gombot, semmit sem ment a helyzeten.
A statisztikai adatként számontartott úgynevezett Párbeszéd és a Momentum nevű anarchista ultraradikálisok háborúpártisága szintén nem lepett meg. Az elvileg nemzeti pártként ismert Mi Hazánk háborúpárti képviselőin viszont nagyon csodálkozom, náluk nem csilingel a nadrágzsebben az amerikai dollár, nem virít a júdáspénz, szóval fogalmam sincs, őket mi motiválta egy ekkora nagy blamázsban.
Utálom a nagy szavakat, de ez bizony olyan súlyú fejlemény, amilyen 1945 és 1956 óta nem sújtotta a hazai politikát. Ország-világ előtt elárulni az ország, a nemzet elemi érdekeit, ez szégyen, gyalázat, erre nincs mentség. Az egész ellenzék lejáratta magát úgy, ahogy van, Torockaistul, Gyurcsányostul, és ne is csodálkozzanak, ha a népszerűségi felmérésekben legközelebb még mélyebbre süllyednek.
