idezojelek

Fájdalmas búcsú Makkay János történésztől

Makkay János, a régész és történész munkássága minden magyarnak, a nemzeti elkötelezettségű magyaroknak pedig kiváltképp közös kincse.

Cikk kép: undefined
2023. 05. 20. 7:50

Május 17-én, kilencvenedik életévében csendben eltávozott a méltatlanul mellőzött és elfeledett Makkay János régész, történész, a történelemtudományok doktora, megszámlálhatatlan tudományos publikáció és könyv szerzője. Főként az őskor régészetével foglalkozott, de idővel a magyar őstörténetet is kutatta. Számomra különösen fájdalmas az elveszítése, mert régi barátság és igen szép emlékek kötnek hozzá. 1970 körül ismertem meg, amikor grafikusként munkakapcsolatban álltam a Nemzeti Múzeum középkori osztályával. Nálam régebbi és közelebbi barátja volt a kiváló pályatárs, Dienes István régész, a honfoglalás kori magyarság történetének nagyszerű kutatója, a Magyar Nemzeti Múzeum volt főmunkatársa, a nyíregyházi Jósa András Múzeum egykori igazgatója.

Barátai közé tartozott Szörényi Levente is, akivel 1994 júliusában kolumnás interjút készítettem a Pest Megyei Hírlap számára, Rést ütni a nemzet megmaradása elé magasodó falakon címmel. A magyar rockzene legendás alakja ebben bátran szembeszállt az Attila című rockoperájának bírálóival, s kitért arra is, hogy egyesek szerint rossz társaságba keveredett: „Éppen most voltam egy baráti társaságban, amely rajtam kívül öt régészből verődött össze. Dienes István, a honfoglaláskor ismert kutatója, Makkay János ismert őskoros régész, Kovalovszky Júlia, a középkor jeles kutatója, illetve két ifjabb visegrádi régész: Gróf Péter és Gróh Dániel volt jelen. Íme egy rossz társaság, amely egyébként nem most alakult, hiszen évek óta ismerjük egymást.”

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Dienes István 1995. október 29-én hunyt el. Nem sokkal előbb Makkayval együtt Itáliában jártak egy csoporttal. Makkay az utazás előtt előtt három héttel levelet írt nekem, amelyben többek között ez állt: „Legyél azonban biztos abban, hogy Sienában Guido Riccio remek képe alatt nem mást, hanem Téged fogunk Pistával emlegetni csütörtökön, és pénteken, a tanácskozás perceiben talán éppen Ravennában ugyancsak. Még mindig, és egyre erősebben bízva, merthogy mi egyre kevesebben vagyunk ugyan, de ellenségeink egyre hülyébbek, és rendre hülyülnek, és jó lenne ismét egy Pest Megyei Hírlap, remek dolgokat írnánk bele, az lenne a világ legjobb lapja, szeretettel János.”

A nemzeti-keresztény irányultságú Pest Megyei Hírlapot a Horn-kormány idején, 1995 februárjában számolták fel. A lap említése azzal függött össze, hogy főszerkesztő-helyettesként időnként közöltem Makkay és Dienes írásait is.

Visszatérve Dienes Pistára, az itáliai út során feszítő fájdalmat érzett a lábszárában. Hazatérését követően azonnal orvoshoz kellett volna mennie, de ezt valamiért halogatta. A trombózis viszont nem várt, és pillanatok alatt végzett a honfoglalás kor nagyszerű régészével. Az Új Magyarország november 3-án lehozta rövid nekrológomat Emlékszavak Dienes Istvánról címmel. Makkay ebben is szerepelt:

„Halála előtt egy nappal jelent meg az Új Magyarországban az a levél, amelyet a kolléga és jó barát Makkay János írt egy konferencia résztvevőihez, felpanaszolva, hogy kiváló szerzők, akik »soha meg nem fizethető szolgálatot tettek a magyarságnak, még egyszer sem tarthattak előadást a Magyarok Világszövetségében vagy a Bem téren, vagy Erdélyben. Lehetséges lett, hogy olyan kiváló ember és tudós, mint Dienes István, még soha nem lett felkérve, ráadásul a honfoglalás évében sem«.”

 

Makkay János annál is inkább együttérzett barátjával, mivel ő sem tartozott a régi rendszer kegyeltjei közé, s bizony, az új idők sem gördítettek piros szőnyeget a lábaik elé. 

 

1996-ban a Nyugati Magyarságnál már csak az ő írásait gondozhattam Kósa Csaba, ifjabb Fekete Gyula, Beke György, Zétényi Zsolt, Tulok Magdolna, Sándor András, Domonkos László, Czegő Zoltán, Aniszi Kálmán és mások írásai mellett. Minden hónapban borozgatással egybekötött találkozóval ünnepeltük a lap megjelenését. Miklóssi István főszerkesztő ilyenkor igazán kitett magáért, nemcsak mint vendéglátó, hanem mint a honoráriumok gondos kifizetője. Az oldott hangulatú összejöveteleken mindig jó alkalom nyílt a baráti eszmecserékre.

Legszebb emlékeim közé tartozik, amikor 2002 szeptemberében Makkayval és feleségével, Tulok Magdikával megbeszéltük, hogy Toscanába utazunk. Október 1. és 15. között ennek a csodálatos olasz vidéknek számos városát bejártuk. Firenzében volt a szállásunk. Jánosnak, Magdinak és persze feleségemnek, Marinak is már kisujjában volt Itáliának ez a szeglete, így a lehető legjobb idegenvezetésben volt részem. Megnéztük Padovát, Luccát, Pistoiát, Pisát, Monteriggionit, San Gimignanót, Volterrát, Arezzót és Sienát. Hatalmas élmény volt.

Elkerülhetetlenül öregszünk, sok régi barátunk eltűnik a látókörünkből, de az emlékeinkben tovább élnek. Makkay János, a régész és történész munkássága minden magyarnak, a nemzeti elkötelezettségű magyaroknak pedig kiváltképp közös kincse. Isten nyugosztalja őt a mennyek országában!

A szerző író, újságíró

Borítókép: Makkay János történész (Fotó: Facebook)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Az ABBA-tól a nem bináris senkiig

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Menetelünk az atomháborúba

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

„Mit röhögtök, magatokon röhögtök!”

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Pillanatképek a tébolyult Európából

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.