Vezércikkben panaszkodik újra a hálátlan magyarokra az amerikai Bloomberg üzleti lap, miszerint kétségbevonhatatlan erényei ellenére hazánkban rohamosan zuhan az EU népszerűsége, már csak 39 százalékon áll. A magyarázat már az alcímben tálalva: Orbán mindenért az EU-t hibáztatja, a birkalelkű magyar ezért nem szereti Brüsszelt. Mi más oka lehetne erre, nemde? Ezt nem más, mint Berg Dániel magyarázta el nekik, akinek a képe a cikkben díszeleg, ahogy ifjú „turbó-európai” titánként mereng a távolba a Széll Kálmán téren.
A cikk Berg-hívő írója azt már elfelejtette megemlíteni, hogy az EU-ról a magyarok 42 százaléka viszont neutrálisan vélekedik, és csak 19 százalék az, aki negatívan. Ezt nyilván arra a pillanatra tartogatja, amikor a jövőben esetleg emelkedik majd hazánkban az unió népszerűsége, és azt kell majd írni, hogy a magyarok kiábrándultak Orbán eurofób retorikájából. Azt a csekélységet is kihagyta, hogy van öt más tagállam, ahol az EU még kevésbé népszerű, mint nálunk, de ez is valami oknál fogva Orbán hibája lehet, tehát az eredeti tézis érvényes.
Olyan apróságokat ne is említsünk például, hogy ugyan ez a felmérés kimutatta azt is, hogy a magyarok fele bízik az EU-ban, amivel az EU-s átlag (47 százalék) felett vagyunk, de ugye ez már nem összeegyeztethető Berg és Bloomberg úr jelenlegi érdekeivel, és az állítólagos eurofób Orbán-narratívájukkal, tehát ezt is elhallgatták.
A cikk hitelességét azt hiszem leginkább maga Berg Dániel pártjának hétszázalékos népszerűségével lehetne osztályozni, de nyilván van igény a magyarellenes propagandára, és Michael Bloomberg úr erre a teljesen eredménytelen hadjáratra a pénzt, pontosabban a dollárjait nem sajnálja.
Lévén, hogy az utolsó tizenhárom évben ugyanaz a miniszterelnöke volt Magyarországnak, akinek a kormánya alatt volt itt közel 55 százalékos népszerűsége is az Európai Uniónak, valószínűleg a hatalmas ingadozás okait inkább Brüsszelben kéne keresni.
Ennek ellenére, ígérem, esélyt adok Bergék kezdődő EU-plakátkampányának, ha már ennyi dollárt költöttek rá, ne vesszen mindez kárba. Megállok az EU-zászlót ábrázoló kép előtt, melyen lelki szemeim előtt majd az uniós biztos, Vera Jourová gúnyos arckifejezése bukkan elő a csillagos mező közepén.
Visszaemlékezek arra, hogyan söpörte le az asztalról az európai kisebbségi jogokért gyűjtött milliónyi aláírást egy hetyke kézmozdulattal, hogyan nevezi a magyar polgári pártokra leadott szavazatokat „beteg demokráciának”, és hogyan várja el, hogy a demokratikusan megválasztott kormány egy lábon ugrálva szivárványos zászlót lengessen és kukorékoljon azért, hogy megkaphassuk a nekünk járó európai forrásokat.
És ahogy majd nézem az EU-plakátokat, visszaemlékezem arra is, ahogy a magyar konzervatív politikusok minden jogos fenntartásukat háttérbe szorítva próbálnak megfelelni az elképesztő követelésnek, amiket Brüsszel eléjük gördít, és mire ezeket teljesítenék, jön a cseh biztos, és flegmán közli, neki még mindig vannak aggályai.
Jourová sajnos nem egy egyszemélyes probléma, ő valójában egy gyűjtőnév mindarra, ami hazug, totalitárius, korrupt és ostoba Brüsszelben. Ursula von der Leyen és családja üzletei a Pfizer-vakcinákkal, Manfred Weber gerinctelen behódolása a szélsőbaloldalnak, a nekünk jogállamiságot oktató, veszetten magyargyűlölő offshore-os Guy Verhofstadt, a minket és gyerekeinket „kiéheztetni” szándékozó Katarina Barley, és sorolhatnám. Nem kell ide egyáltalán semmilyen állítólagos kormánypropaganda, a brüsszeli anarchiagyár önmaga legnagyobb ellensége.
Nyilván kényelmesebb megmagyarázni a csökkenő népszerűséget egy külső ellenségkép kialakításával, mintsem reformokat bevezetni az európai polgárok bizalmának visszaszerzésére, de a pezsgős marxistáknak nincs meg az ehhez szükséges önkritikájuk. Az utolsó tíz évben csak mindannak szétverésében jeleskedtek, ami ezen az öreg kontinensen még megmaradt, hová is mehetnének dolgozni, ha Brüsszelben bezárna az aranytojást tojó tyúk.
Én mindeközben csodálom a magyarok 39 százalékának töretlen idealizmusát.
Jómagam inkább azok közé tartozom, akik úgy vélik, hogy maradni kell, amíg létezik az unió, de mivel megreformálhatatlan és tönkreteszi Európát, le kell cserélni a sok demokratikus mandátummal nem rendelkező pökhendi politikai önbíráskodót, és egy jobb alternatívát találni helyére.
Egy biztos, a Jourová-jelenségnek ára van, és minél tovább zsarol minket a nekünk járó forrásokkal, a politikai számla annál jobban növekszik. Lehet ezt majd kimagyarázni olyan bérmagyarokkal készített interjúkkal, mint Berg, de amíg az EP-képviselők hisznek abban, hogy egy színes plakátkampánnyal el lehet terelni a figyelmünket a rendszerszintű lopásról, korrupcióról, zöldfundamentalizmusról, a gyerekeket támadó genderhadjáratról vagy Európa ipari szintű iszlamizációjáról, akkor nem figyeltek oda az utolsó négy választás eredményére. Hogy az európai projekt népszerűsége csökken, az csakis az ő viselkedésüknek köszönhető, a mi szerepünk ebben csak az, hogy az urnáknál négyévenként biztosítjuk, hogy mindennek az árát se velünk, se gyermekeinkkel ne fizettessék meg.
A szerző főszerkesztő, Hungary Today
Borítókép: Berg Dániel, a Momentum politikusa (Forrás: Facebook)
