A vizsgálat lezárult, felejtse el! Volt egy ilyen című film az olasz politikai krimik és maffiamozik fénykorában. Ez villant be, amikor a minap szintén lezárult egy vizsgálat, mi több egy per, ami a vádlott felmentésével zárult, de gyaníthatóan soha nem fogja elfelejteni. Történt ugyanis, hogy az esküdtszék nem találta bűnösnek Kevin Spacey-t, és minden vádpont alól felmentette.
Nyilván sokan emlékszünk Kevin Spacey-re, hiszen remek színész, és ennek számtalanszor tanúbizonyságát adta. Ameddig csak tehette, amíg kapott munkát, mert aztán több férfi is azzal vádolta meg, hogy szexuálisan zaklatta őket, következményként pedig bezárult előtte minden ajtó, és még abból az egyébként kitűnő televíziós sorozatból is kivágták, amelyet a hátán vitt több évadon keresztül. És így aztán az is elképzelhető, hogy hamarosan nem a két Oscar-díjára emlékszik majd a hálátlan utókor, hanem arra, ami megragadt benne a bulvárból. Valahogy úgy, és most vulgáris leszek direkt, mert a világ fogyasztóinak világnyelve már csak ilyen, hogy ja, az a kis b…zi, aki férfiakat erőszakolt feszt. A kabátlopási ügyből így lesz (lett) totális karaktergyilkosság a #metoo mozgalom leágazásainak dicsőségére.
A kimerítő részletekkel nem traktálnék itt most senkit, legyen elég annyi, hogy Kevin Spacey ellen nagyjából egy évvel ezelőtt Londonban vádat emeltek többrendbeli szexuális zaklatás miatt, akkor éppen 2005 és 2013 közötti esetek miatt. A vádlott határozottan ártatlannak vallotta magát és ügyvédje is kijelentette ugyanezt. Végül az esküdtek is erre az álláspontra helyezkedtek.
A bíróságon Spacey is tanúvallomást tett, méghozzá igen drámait. Többek között elmesélte azt is, miként változott meg az élete gyökerestül, miután 2017-ben már átesett egy hasonló procedúrán. Kitért arra is, hogy túlságosan hamar ítélkeztek felette, még az első kérdés és válasz elhangzása előtt elvesztette a munkáját, a hírnevét és napok alatt szinte mindent. Ehhez jött még a kötelező coming out, holott a szexuális orientációt nem kell feltétlenül az utcára vinni, kinek mi köze hozzá, ha nagykorúak között történik, kölcsönös beleegyezés alapján. Mialatt mindezeket olvasom, nem tudok nem arra gondolni, hogy ez bizony így, ahogy van, tokkal-vonóval egy hollywoodi film forgatókönyve. És a castinggal sem kellene sokat bajmolódni, Kevin Spacey visszatérésként mindjárt el is játszhatná Kevin Spacey-t.
Mindeközben Párizsban. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Párizs, amit jelen sorok írója felettébb kedvelt. Sajnos nem a húszas éveké, hol volt ő akkor még és nem is a belle epoque-é (lásd Woody Allen idevonatkozó időutazásait a két korszak között), nem is a hatvanas éveké, mert gyermek vala még azidőtájt. De a nyolcvanas évek Párizsa is lenyűgözőnek tűnt a rövid időre véletlenül szabadon eresztett kelet-közép-európai látogatónak. A fény városa, ugye. Kultúra, művészetek, pékségek, kávézók és mozik, házmesteres, nyikorgó falépcsős bérházak olcsó padlásszobákkal, a felismerés, hogy a francia nőkön tényleg és valóban minden jól áll, és nem utolsósorban végtelen és biztonságos éjszakai bolyongások a turistaútvonalaktól távol eső színes és érdekes külvárosokban.
Akkoriban a Mars-mezőt is benne és rajta az Eiffel-toronnyal még a legteljesebb lelki nyugalommal szemügyre lehetett venni az éj leple alatt is, bármelyik megkérdőjelezhetetlen biológiai nemhez is tartozzon az érdeklődő. Most meg van baj csőstül, az okok ismertek, és még a Mars-mező is elesett, folyamatosan felmerül, hogy be kellene zárni az egészet éjszakára. Az ok pedig a gyakorivá vált és gyakran csoportos nemi erőszak. Legutóbb néhány nappal ezelőtt öt férfi erőszakolt meg egy mexikói turistát, aki egyedül tartózkodott éjjel a parkban. Kettőt elkaptak, három szökésben.
