Németországnak a második világháború után számos intelligens és okos politikusa volt. Ők építették fel az elvesztett háborúban lerombolt országot. A padlón lévő ország gazdasági felemelkedése csodával határos volt, hiszen a korábban elvesztett első világháború jóvátételeinek részleteit, összesen 38 milliárd Reichsmarkot (birodalmi márka) is fizetnie kellett még 1988-ig.
A német kancellárok mind nagy formátumú és hazájukat szerető, a népük gyarapodásán munkálkodó politikusok voltak, bármely párt színeiben is tevékenykedtek. De a lelkész lányaként született agitprop titkár, a Lipcsében és a Szovjetunióban tanult fizikus, Angela Merkel már kilógott a sorból. Az NDK titkosszolgálatának, a Stasinak róla vezetett aktája soha sem került elő, pedig biztosan vastag volt. Merkel, aki sok más vezető német politikussal együtt részt vett a Világgazdasági Fórumnak (WEF) nevezett totalitárius világkormány Young Global Leaders (YGL) programjában, számos furcsa és meglepő cselekedetével erős kétséget keltett, hogy esküjének értelmében valóban a német nép érdekeit szolgálta, vagy inkább egy programot valósított meg.
Ilyen volt például a 2011-ben a fukusimai atomerőmű cunami okozta katasztrófája ürügyén sebtében kimondott kiszállás a környezetkímélő és biztonságos atomenergiából, vagy a 2015-ben megnyitott, azaz inkább le nem zárt határok ügye, amikor másfél millió idegen vallású migránst engedett, illetve csalogatott be az országba.
Ezen tömeg eltartása nemcsak hatalmas terhet ró az államra és az önkormányzatokra, hanem jelentősen megnövelte a bűnözést és megszüntette a közbiztonságot. Ezt a Merkelt követő baloldali kormány, tele iskolázatlan és gazdasági tapasztalat nélküli megélhetési politikusokkal, akik közül többen szintén elvégezték WEF YGL programját, ugyanúgy folytatta. Vajon miért? Kik mozgatják a szálakat a háttérben, kiknek az érdekeit követik a hatalmon lévő német politikusok? Kiknek jó az, hogy minden érvényes és hatályos német törvény ellenére továbbra is nyitottak a határok? Aki bejön, azt nem küldik haza, sőt Afganisztánból havonta ezer főt hoznak be repülővel. Nancy Faser (SPD) német belügyminiszter a minap megerősítette, hogy folytatják ezt a programot.
A zöldpárti külügyminiszter, Baerbock nemrégiben kijelentette, hogy nem érdekli, hogy a német nagykövetségeken hamis (!) útlevelekbe is bepecsételik a vízumot.
Az országba illegálisan beengedett migránsok ellátása a német államháztartás jelentős részét emészti fel. 2023-ban a szövetségi kormány a 2023. évi 476 milliárd eurós büdzséjéből 27 milliárdot, a tartományok és az önkormányzatok további 16 milliárd eurót költenek el a migránsokra. De például a 2015-ben Németországba beérkezett migránsok fele a mai napig nem dolgozik, ellenben élvezi a kényelmes ringatózást a német szociális hálóban. Az igaz, hogy a demográfia alakulása következtében a német gazdaságnak szüksége van plusz munkaerőre, de az illegális migránsok többsége sem a nemzeti összterméket nem gyarapítja, sem a németek nyugdíját nem fogja soha megfizetni. Csak súlyos terhet rónak a gazdaságra, a társadalomra (késelések, zavargások, erőszakos bűncselekmények, klánbűnözés és így tovább), és nem enyhítik a valós szakemberhiányt.
Az utóbbin a kormány úgy akar változtatni, hogy ősztől elvileg megkönnyíti a külföldi bizonyítványok, végzettségek elismertetését.
A mesekönyvíróból gazdasági miniszterré avanzsált Robert Habeck számos interjúban arról tett tanúbizonyságot naiv kijelentéseivel, hogy fogalma sincs a valós gazdasági életről. Szerinte a magas energiaárak miatt bezárni kényszerült kisüzemek, pékségek nem tönkrementek, hanem csak abbahagyták a termelést.
Ahol egy ilyen ember miniszter lehet, ott a nép sok jóra nem számíthat. Ezek dolgozták ki a Zöldek óriási vitát kiváltott, fűtésre vonatkozó törvénytervezetét is, amellyel az egész lakosságra hatalmas terheket akarnak róni, de amelynek július 7-re tervezett parlamenti elfogadását az alkotmánybíróság egy CDU-s politikus beadványára hivatkozva megvétózta, mert nem volt elég idő a törvény elolvasásához, így azt csak a nyári szünet után terjeszthetik fel szavazásra. De arra kevés esély van, hogy a kormánypártok addigra észhez térnek. A társadalmi felháborodást követően már enyhített rendelkezéseket felsoroló törvény szerint 2024 után csak olyan fűtésrendszert lehet telepíteni az új építésű házakba, amely 65 százalékban megújuló energiaforrást használ fel. Igen ám, de a hőszivattyús fűtések egyrészt nem eléggé hatékonyak, másrészt nagyon drágák, a csekély hatékonyságuk miatt gyakran kiegészítő gázkazánra is szükség van, ami persze egy rossz vicc, ha közben a környezetvédelemről hazudoznak.
Az EU hagymázas Green Deal programja szintén előírja a meglévő épületek fűtésének kötelező renoválását, hogy azok 2030-ig elérjék az E energianorma szerinti fokozatot, majd 2033-ig a D-t. Továbbá azt is, hogy 2030-ig megkétszerezzék a lakások, irodák, középületek fűtés-hűtés korszerűsítésének számát, persze mindezt azzal a sunyi, hazug érvvel indokolva, hogy az emberek életkörülményein akarnak javítani. Ez még messzebbre megy, mint a jelenlegi nagy port felverő német fűtéstörvény.
A valódi cél az, hogy minden szinten, minden területen ellehetetlenítsék az emberek életét, mindent mesterségesen megdrágítsanak. A hamarosan kötelezően beépítendő okos fűtésmérőkkel majd le is kapcsolhatják a fűtést ott, ahol nem tartják be a kormányuk elvárásait, parancsait, vagy majd ha nem lesz elengedő szociális kreditpontjuk, amit szintén be akarnak vezetni.
Persze a német kormány terveiben is benne van, hogy a meglévő házak fűtésének „modernizálását” is elő akarják írni, de ezt a heves társadalmi tiltakozás következtében egyelőre kivették a mostani törvénytervezetből. Mindez a német házállomány elértéktelenedéséhez, a tulajdonosok eladósodásához, extrém magas bérleti díjakhoz és még nagyobb lakáshiányhoz vezet majd. Ezt a Renovation Wave című EU-tervet az a European Climate Foundation nevű NGO dolgozta ki, amely az Agora Energiewende finanszírozója is, és amelyet az amerikai milliárdos, Hal Harvey mellett a BlackRock is pénzel. De a terv finanszírozásában közvetve részt vett a Rockwell cég is, amely a szigetelőanyagok egyik legnagyobb globális gyártója. Micsoda véletlen, ugye? Itt sem a klímavédelemről van szó, hanem az óriáscégek nyereségéről.
A kormány népsanyargató politikája természetesen az ellenzék malmára hajtja a vizet. Igen ám, csakhogy az egyetlen igazi ellenzéket ma már csak a jobboldali AfD jelenti, hiszen a CDU/CSU pártszövetséget aligha lehet annak tekinteni, mert ebben a ciklusban a baloldali kormány által előterjesztett törvények kétharmadát megszavazták. A nép viszont érzi, hogy ez a kormány nem az ő érdekeiket képviseli, nem bíznak már benne az emberek, és más lehetőség híján az Alternative für Deutschland felé fordulnak. Az általános elégedetlenség következtében szövetségi szinten mára a CDU/CSU (27 százalék) után az AfD a második legerősebb párt (21 százalék) lett, megelőzve az összes kormánypártot és a Die Linke nevű szélsőbalos utódpártot. Az FDP és a Linke akár ki is eshetne a parlamentből, ami persze nagyon megnehezítené a CDU/CSU esetleges kormányalakítását, mert a CDU-elnök Friedrich Merz egy minapi parlamenti felszólalásában vehemensen elhatárolódott az AfD-vel való bárminemű együttműködéstől. Mi több, azokat kizárással fenyegette meg, akik főleg a keletnémet tartományokban a reálpolitika talaján már nem tartják lehetetlennek az ottani legnagyobb támogatottságot élvező (32 százalék) AfD-vel való együttműködést.
Miféle demokráciaértelmezés ez?
Az AfD-ről sok mindent lehet mondani, jót és rosszat is, de egy biztos: ma ők azok a politikusok, akik a legjobban érzik a lakosság félelmeit és képviselik az érdekeit a Scholz-kormánynak tollba mondó, amerikai pénzekből finanszírozott NGO-k utasításai és az állítólagosan ellenzéki CDU/CSU ellenében.
A szerző újságíró (München)
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Europress/AFP/Arne Dedert)
