Országjárásra indul az Egységes Diákfront. Ebből is látszik, hogy a balliberális ellenzék nem adta fel azt a szándékát, miszerint a diákokat és tanáraikat próbálja felhasználni olyan fokú társadalmi feszültség gerjesztésére, ami végre valahára megalapozhatná kormánybuktató terveiket. Mielőtt a fiatal aktivisták megsértődnének, amiért nem feltételezzük róluk, hogy maguktól is ki tudnak találni egy ilyen rendhagyó földrajzórát az ismerd meg hazádat jelszó jegyében, jó, ha tudják, az országjárás politikától elnehezült, erodálódott kifejezés hazánkban. Azok a politikusok tették kampányeszközzé és alkalmazzák rendszeresen – élükön Gyurcsánnyal –, akik képtelenek felfogni, miért illan el a Budapesten és a nagyvárosokban még csak-csak érzékelhető támogatottságuk maradéka is vidéken.
Tudjátok, gyerekek, ahol a trágyával etetett gombák élnek, a tudatlan és műveletlen zombik, akik még egy keresztrejtvényt sem tudnak megfejteni, és már délelőtt részegek. Elnézést a közvetlen stílusért, de látván, hogyan használnak benneteket fel és ki, óhatatlanul előbújik belőlem a pedagógus, akinek kötelessége minden információt megosztani veletek a témáról. Szóval azt hitték a képességtelen káoszhuszárok, ha elmennek a vidéki emberek közé, és testközelből, személyesen sértegetik őket, akkor nyomban beléjük szeretnek majd, és azonnal kifejlődik visszafordíthatatlan Orbán-fóbiájuk.
Nos, nem így történt, ezt jó, ha tudjátok, mielőtt hasonló akcióba fogtok, és közöttünk akartok új szervezeteket létrehozni, társakat, toborozni a balhéitokhoz. Mindjárt két tüntetés ugye szeptemberben, és ki tudja mi lesz még. Teljesen értelmetlenül.
Tudjuk persze, kevesen vagytok. Utolsó akciótok a vakáció előtt a Kossuth téren több volt, mint szánalmas. Nem a jövőtök olvadt ott el az esőben, hanem a támogatottságotok. A kordonbontásokon való részvételetek a karmelitánál az én szolidaritásom utolsó morzsáit is felemésztették, és higgyétek el, hozzám hasonlóan gondolkodnak még pár millióan ebben az országban. Nem tesz jót nektek Pankotai Lili pajzsra emelése sem, aki miután kis elírással jól odamondott a köztársasági elnöknek, maga vallotta be, hogy az eddigi részvétele akcióitokban oly mértékben gyorsította fel egyedfejlődését, hogy még ki sem húzta zsebéből a kezét, amikor azt vette észre, ő már nem is diák, hanem inkább egy kifejlett politikus, járjon ez bármennyi kellemetlenséggel. Félre ne értsetek, ez nem baj, tőlem mindannyian léphettek politikusi pályára, csak azt értsétek meg, hogy a politikában mások a szabályok, és egészen mások lesznek tetteitek, mondataitok következményei, mint amit tapasztalatlanságotok következtében eleinte gondoltatok. Kiállásotok például eleinte szimpatikus volt elveszített tanáraitok mellett.
De nem lehet ilyen érzelmi alapon reformot hirdetni. A mocskos Fidesz skandálása kiöli a cukiságot a mozgalomból, és láthatóvá válik a végiggondolt gondolat fájó hiánya. Bizony, a bánat se érti, mit is akartok tulajdonképpen, és azt miért éppen úgy akarjátok elérni, hogy vonulgattok az utcán. Amikor bosszútörvénynek nevezitek a követeléseitek jórészének jogszabályba iktatását, elfacsarodik az ember szíve, és hajlik arra, elhiggye a vészjósló károgást arról, milyen csapnivaló a szövegértésetek. De feltettétek már a kérdést a kockásingeseknek, ki tiltotta meg nekik, hogy hatékonyabban, színvonalasabban, eredményesebben oktassanak benneteket?
Amikor elhittétek, hogy megáll majd az élet az országban, mert tanáraitok egy része letétbe helyezte felmondását, tisztában voltatok azzal, hogy iskolák tucatjait lehetne bezárni az országban, mert lassan elfogy belőlük a gyerek? Megkérdeztétek azoktól, akik oly kétségbeesetten panaszkodnak túlterheltségükről, hány különórát tartanak naponta? Vegyétek rá őket, hogy azon törjék az fejüket, miként lehetne felkészíteni benneteket a jobb középiskolákra, egyetemekre a normál tanórákon. És ne dőljetek be azoknak, akik szerint az alaptanterv teszi ezt kivitelezhetetlenné.
Egy volt tanárom mutatott egyszer egy általános iskolai felső tagozatos tankönyvet. Nem volt benne semmi más, csak Arany János Toldijának tanórákra bontott feldolgozása, elemzése. Ezen az egy művön keresztül ugyanis bemutatható, megtanítható minden irodalomelméleti fogalom és ismeret, ami ahhoz szükséges, hogy a későbbiekben bármilyen irodalmi alkotást, művészi nyelvhasználat során keletkezett szöveget értelmezni tudjon a tanuló. Ez azért nagyon fontos, mert bizonyítja, hogy nincs az a kiterjedt tananyagmennyiség, aminek ne lehetne a végére érni, hiszen az évek során egyre gyorsabban és hatékonyabban lehet feldolgozni bármit, a végén már a diákok teljes önállóságára alapozva. Ennek persze feltétele, hogy az első óra első leckéje is felejthetetlen legyen mindenki számára.
De van egy másik mondatom is a Nemzeti alaptantervet kidobni szándékozóknak, amit már a könyvtárszakon hallottam nagyon kedves, ám nagyon utált tárgyat tanító mesteremtől. Amikor teljes vehemenciámmal lázadtam hosszú számsorok bemagolása ellen az egyetemes tizedes osztályozás szemináriumon, akkor azzal hűtötte le forradalmi hevületemet a kiváló pedagógus: higgye el, teljesen mindegy, mit tanul, csak pallérozza az elméjét, használja az eszét. Nem tudnám már megmondani, hová kell besorolni egy Covidról szóló szakkönyvet, de ezt a mondatot soha nem felejtem el, annyira igaz.
Ezért szerintem jobban járnak a Független Diákfront aktivistái, ha utcai politizálás helyett hasonlóan izgalmas kérdésekkel bombáznák a valódi válaszokra még hajlandó tanáraikat. Az csendes reform lenne, amire most készülnek, az csak idétlen balhézás.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)
