A feszülettördelők semmit nem tudnak a Jézussal az ajkukon harcoló középkori vitézekről, a végvári hősök hitéről, de Kapisztrán Szent János ferences szerzetes és a nándorfehérvári diadal kapcsolatáról sem. Nem teszik fel a kérdést: van-e tisztességes ember, aki nem védi meg a házát és hazáját? Van-e bármi akadálya, hogy ne védjem szeretteimet, köztük testvéreimet (tehát hittestvéreimet is), ha azokat a muszlim hadsereg üldözi, rabláncra fűzi, meggyalázza vagy legyilkolja? Utoljára Mátyás külpolitikája irányult határozottan arra, hogy minél erősebb befolyást szerezzen és összefogja Közép-Európát, befolyásolja a Vatikánt ugyanennek az összefogásnak érdekében. Mindezt azért, hogy ne csak megállítsa, de ki is szorítsa a Balkánról a muzulmánokat. Sajnos az utolsó Hunyadinak már nem volt elég ideje végig vinni a felszabadításküldetést. Halálát követően a Nyugat az új világ felfedezésével és kirablásával volt elfoglalva. Itthon pedig az utolsó, karrierlehetőséget kínáló katonatoborzás egy paraszt- és polgárháborúba torkollt 1514-ben, hogy megágyazzon Mohácsnak.

Nagy a felelősségünk, egyházi iskolákat működtetőknek, hittant tanítóknak, lelkészeknek, papoknak, világi hívőknek: kik lesznek többen? Azok a „latrok”, mi, akik ismerjük Krisztust és Krisztus amúgy legyőzhetetlen, kétezer éves csapatát, az egyházat? Vagy azok a „latrok” uralkodnak majd, akik még haláluk előtt is cinikusan és önbizalommal gúnyolnak ki bármit és bárkit? Életükben keresztet törnek le hídon, hegytetőn, majd haláluk előtt pár pillanattal is maradnak önmaguk ostoba tanítómesterei? Bolond tanítványokkal…

A szerző Nagyvázsony polgármestere

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)