A svéd térfélen pattog a labda

Ukrajna orosz megtámadása megváltoztatta Finnország és Svédország biztonsági megítélését. Az akut fenyegetésre való tekintettel mindkét állam a NATO védelmi szövetségén belüli biztonságra cserélte katonai semlegességét, két évtizeddel követve ezzel Magyarországot, a balti államokat, a bolgárokat, a cseheket, a románokat, a szlovákokat és a szlovéneket. Finnország már NATO-tag, míg Svédországnak türelemmel kell lennie. Sem Törökország, sem Magyarország nem ratifikálta még a svéd csatlakozási kérelmet, noha alapvetően mindkét állam egyetért a svéd NATO-tagsággal.

Miközben Törökország a svéd belpolitikai helyzettel, a terrorellenes harccal és az istenkáromlással kapcsolatban lát problémákat, svéd politikusok sok éve ócsárolják és páriaként állítják be a magyarokat. A svédországi és európai uniós Magyarország-képet helyre kell tenni. A partnerség azonos szemmagasságot jelent, különösen egy védelmi szövetségben!

El kell takarítani – magának Svédországnak –, amit Svédországból 2010 óta baloldali-zöld vödörrel Magyarországra öntöttek. Az új svéd kormány könnyen és gyorsan megoldhatja ezt a megörökölt problémát. Magyarország ócsárlása az előző, baloldali-zöld-feminista kormány szellemi-kulturális légkörében sarjadt.

Orbán Balázs, a magyar kormányfő politikai igazgatója a Mandiner hetilapnak azt mondta: „a (kormánypárti) képviselők körében többen felvetették: miért segítsünk a svédeknek, amikor ők több mint tíz éve gyaláznak bennünket?”

A ratifikáció időpontjáról pedig így fogalmazott: „Konkrét időpontot nem tudok mondani, a magyar pozíció pedig változatlan. A kormány nagy viták után döntött, támogatja a svédek csatlakozását, most a parlamenten van a sor”.

A magyar kormány eszerint a svéd NATO-tagság pártján áll. Orbán Balázs joggal utal az interjúban arra, hogy a magyar Országgyűlésnek is beleszólása van a kérdésbe, miközben számos képviselő bizonyosan úgy gondolja: „amikor sokáig azt harsogják egy országról, hogy nem része a civilizációnak, mondván, lehanyatlott nála a demokrácia, s ezt a külpolitikájuk fókuszába helyezik, miért nem érzik, hogy később ez problémát fog okozni, amikor az érintett ország támogatására lenne szükség egy katonai szövetségbe való belépéshez?”

Két évtizeden keresztül a Bundestag képviselője voltam, és megértem a magyar parlamenti kollégák, valamint a magyar nép álláspontját e vonatkozásban. Az országgyűlési tagok népük szabad képviselői, és ismeretes módon nem Svédországnak, Svédországban választották őket meg. A svéd politikusoknak és az ottani kormánynak egyértelműen a magyarok tudomására kell hoznia: Svédország a jövőben a saját háza táján fog söpörni, nem pedig felfuvalkodott és sértő módon Stockholmból vagy Brüsszelből avatkozik be Budapest, Debrecen, Pécs, a Balaton vagy a Hortobágy dolgaiba! Orbán Balázs rámutatott: „Az utóbbi időben több miniszter járt Svédországban, én is voltam, még parlamenti delegáció is tárgyalt ott. Svéd budapesti látogatásról azonban nem nagyon tudok”.

További Vélemény híreink

Svédországban megemelik a terrorkészültséget

A svéd kormány és parlament dilemmával szembesült. A képviselők szabadok, csak a lelkiismeretük kötelezi őket. Egy demokratikus kormány vagy parlament sem tilthatja be képviselők, képviselőcsoportok, frakciók álláspontját. Ugyanakkor mindkét intézmény önállóan alakíthatja ki a maga többségi álláspontját. Amennyire helyesen látom a kérdést, a svéd kormány vagy parlament nem helyezkedett Magyarországgal szemben kritikus álláspontra, csak beavatkozás és a károk mérlegelése nélkül hagyta, hogy folyjék a vita. Ez nem volt bölcs dolog. Mindig bizonyos képviselők, képviselőcsoportok, frakciók léptek fel Magyarország cenzoraiként.

Ténylegesen tehát nem beszélhetünk egyértelműen a svéd kormány vagy parlament magyarellenes álláspontjáról. De felelőtlen módon ezt a benyomást keltették. Sem a kormány, sem a parlament nem kérhet elnézést ezekért az egyéni vagy csoportvéleményekért.

Svédország számára az lenne a járható út, hogy Magyarországhoz közelítsen, ha álláspontjának kormányzati felülvizsgálatával és parlamenti nyilatkozatokkal kinyilvánítja a Svéd Királyság szándékát, hogy egyenlő partnerként törekszik a Magyarországgal való kapcsolatépítésre, és nyomatékosan elhatárolja magát a törekvésektől, amelyek pártpolitikai okokból lejáratják Magyarországot az Európai Unión belül. Annál is inkább, mivel a hamis vádak áradata mindenekelőtt a svéd szélsőbaloldaltól származik. Egy meghívás a svéd Riksdag elnökétől a magyar Országgyűlés elnökének a két parlament közötti kapcsolatok javításának céljából az egyik első lépés lehetne. De a svéd miniszterelnök stockholmi találkozója a magyar kormányfővel is szükséges és okos lépés lenne. Kormányfőknek egymással, nem pedig egymásról kellene beszélniük.

Demokráciaelméleti szempontból különösen érdekes fejlemény, hogy éppen a szélsőbaloldal ítéli el Magyarországot, amely több mint harminc évvel ezelőtt sikeresen szabadult meg egy szélsőbaloldali diktatúrától. Ki is venné ezt komolyan? Magyarország svéd baloldali-zöld-feminista kritikusai rendkívül sok túlzó vádat intéztek Budapestre Brüsszelből és Stockholmból. Emlékeztetnék ezek közül párra: Magyarországon „államilag támogatott üldözést” folytatnak; „Magyarországot nem lehet többé valódi demokráciának nevezni” stb.

A jelenlegi, 2019 júliusában megalakult Európai Parlament összesen tizenegy olyan plenáris vitát rendezett, amely kifejezetten Magyarországgal foglalkozott. Egy további ország sincs, nemhogy EU-tagállam, amellyel az EP valaha is ilyen terjedelemmel és mélységben foglalkozott volna. Az európai baloldal szisztematikus és huzamosan fennálló Magyarország-ellenességének legeklatánsabb példái a Tavares-jelentés (2013), a Sargentini-jelentés (2018), illetve a Delbos-Corfield-jelentés (2022), amelyek szakbizottsági és plenáris vitáiban egyes svéd és finn európai parlamenti képviselők markáns szerepet játszottak.

Számos magyar EP-, illetve országgyűlési képviselő álláspontját véleményem szerint jelenleg e szavakkal lehet összefoglalni: az ezekben a jelentésekben lefektetett, vég nélkül ismételt vádaskodásokat, ideológiailag motivált hazugságokat és ferdítéseket számtalan alkalommal elutasította a magyar kormány, amely túlnyomórészt rendezni tudta az Európai Bizottsággal a jogi vitákat, amelyek megoldására felszólítottak a jelentésekben.

A svéd baloldal mindazonáltal napirenden tartja ezeket a témákat. Mindehhez a Magyarországgal kapcsolatos saját megfigyeléseim alapján nincs is különösebb hozzáfűznivalóm. Legfeljebb annyi: a labda most Stockholmban pattog, hogy Svédország végre NATO-taggá válhasson.

A szerző egykori német szociáldemokrata politikus

Borítókép: Recep Tayyip Erdogan török elnök és Ulf Kristersson svéd miniszterelnök kezet fog a 2023. július 10-i NATO-csúcson. Mögöttük Jens Stoltenberg NATO-főtitkár áll (Fotó: Yves Herman/AFP)