A Globális Terrorizmus Index szerint a nyugati világ tendenciái a következők: 2007 és 2022 között a világ több mint 137 ezer terrortámadásából 885 merényletet ebben a térségben hajtottak végre, azaz az összes akció 0,65 százalékát, tavaly negyven merényletet jelentettek a hatóságok, amelyek 19 halálos áldozattal jártak. Mindez pedig azért megdöbbentő és aggasztó, mert nem háborús övezetben élünk, márpedig a terrorizmus melegágyát alapvetően ez jelenti.
Hogy jön ez most ide? Nos, háború van. És, ahogyan ma már az életünket a Facebookon, TikTokon, Twitteren, Instagramon és az online térben mindenhol éljük, úgy háború sem csak ott van, ahol effektív fegyveres konfliktus zajlik, hanem – ha úgy tetszik – mindenhol, amerre a kirobbantói kiterjeszteni kívánják a harcukat.
A Facebook, a TikTok, a Twitter, az Instagram és az összes közösségi felület tehát nemcsak a globális kommunikáció élményét, hanem az öldöklést is importálta a nyugati világba – merthogy azok, akik az öldöklésükkel üzenni is akarnak, ezeket a felületeket használják elrettentésre. Őszinte leszek: amióta kitört a háború Izraelben, a hírek közepében eltöltve hosszú napokat, a világ olyan borzalmait láttam, amihez képest a pokol egy egzotikus kis szegletnek tűnik a Bahamákon. Én pedig álmatlanul hánykolódom, és eközben mindvégig arra gondolok, rotációban, hogy hálával tartozom a Jóistennek, hogy még álmatlanul hánykolódhatok, a családommal, a szeretteimmel, épségben. Az pedig, amit a szememmel látok, ebben a pillanatban még csak felkavar, és nem benne élek. De vajon meddig tart ki ez a biztonság?
A Gázai övezetet uraló Hamász néhány napja világos üzenetet küldött: a teljes muszlim közösséget harcba hívta világszerte. Éric Zemmour, a francia Reconquete nevű jobboldali párt elnöke azt mondta, a dzsihád felé terelik őket és arra, hogy álljanak készen a mártírhalálra. Szerinte Izraelhez hasonló veszélyben van Franciaország, de egész Európa is, hiszen kontinensszerte megtalálhatók a Hamász-támogató bevándorlók, akik az egész Nyugatot akarják elpusztítani.
És, ahogy írtam, a háborút, vagyis egyelőre csak annak szelét importálták hozzánk a közösségi médiumok: az európai nagyvárosokban antiszemita, a palesztinok melletti kiállást hirdető, nemegyszer erőszakba torkolló tüntetések kezdődtek. Itt, Magyarországon, Budapesten is a Hamász melletti kiállásukat akarták hirdetni akárhányan a Külügyminisztérium épülete előtt, amíg Orbán Viktor világossá nem tette: ebben az országban nem lesz terrorpárti tüntetés.
Magyarország 2015 óta pellengérre van állítva az unióban az illegális migrációval kapcsolatos következetes és egyértelmű álláspontja miatt. Az a kerítés, ami miatt sárral dobáltak minket, és amit Gyurcsány Ferenc egy fogóval próbált átvágni, az ma fegyverrel a kezükben Nyugat-Európába igyekvő migránsoktól véd nemcsak minket, hanem a kontinens innenső felén élőket is. Egy józan eszű ember azt gondolná, ennek így is kell lennie, ám Brüsszelből a józan ész már régen eltűnt. Újra kötelező szétosztást sürgetnek és migránsgettókat a tagállamokban. Mintha elmentek volna otthonról. Lehet, hogy így is van, ami viszont biztos: nem muszáj mindent importálnunk a közösségi médián keresztül, így az ő elmebajukat sem.
Ami pedig a sárral dobálást illeti… A brüsszeli vezetők még mindig nem békéltek meg a kerítésünkkel, és a kvótát minden körülmények között elutasító álláspontunkkal. Valószínűleg azért, mert volt más megoldásunk, pontosabban volt megoldásunk, az ottani álhumanista, impotens döntéshozatallal szemben. Lelkük rajta. Azt, ami most tőlünk keletre zajlik, lehet, hogy éppen ez a kerítés tartóztatja fel. És azt minden bizonnyal ők is tudják: addig jó, amíg csak sárral dobálják.
Borítókép: Mindennapos eset – migránsokat fogtak a magyar polgárőrök a déli határkerítésnél (Fotó: Délmagyarország/Török János)
