idezojelek

A pokol innenső fele

A Hamász-támogató bevándorlók az egész Nyugatot akarják elpusztítani.

Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia
Cikk kép: undefined

Hogy honnan is indult el az egész? Azt hiszem, az első igazán ostoba mondat 2015. augusztus 31-én hagyta el Angela Merkel akkori német kancellár száját: sikerülni fog, megoldjuk! – célzott ezzel arra a közel 2,5 millió illegális migránsra, akik akkor Európába özönlöttek, konkrét okkal és szándékkal. És, bár minden bizonnyal voltak közöttük olyanok, akik valóban menekültek, jócskán akadt közöttük megannyi Juszuf, aki személyazonosságát, korát és szándékát letagadva, szétszóródva Európa különböző nagyvárosaiban, vizet vagy csetreszeket árulva a Louvre környékén vagy Berlinben valahol, csak egy jelre vár.

Az Európai Unió hivatalos adatai szerint 2022-ben közel egymillió menedékkérelmet nyújtottak be az EU-ban, ami 52,1 százalékkal több, mint 2021-ben, és ez a legmagasabb szám 2016 óta.

 A 2015–2016-os migrációs válság tetőpontján a kérelmezők száma elérte az 1 221 690-et. Ők pedig azok, akik legálissá akarták tenni az ittlétüket, vagyis, akiket a statisztikák „látnak”. A legtöbb menedékkérelmet szírek, afgánok, venezuelaiak és törökök nyújtották be – ezek együttesen az első menedékkérők közel negyven százalékát tették ki, vagyis majdnem a felét.

Nem kis számok – gondolhatnánk, aki elrendelte ezeknek az embereknek a befogadását, biztosan kész tervvel a fejében tette azt arra nézve, hogyan fogja őket elhelyezni és beilleszteni a kontinens országaiban. Nos, nem. Európa a keblére ölelt több millió ismeretlen szándékú, a kultúráját sem nem ismerő, sem nem tisztelő – tisztelet a kivételnek – embert, akikkel most nem tud mit kezdeni. Olyannyira nem, hogy egy, a németek körében két évvel ezelőtt készült felmérés szerint a lakosság nagy része (53 százalék) úgy gondolja, nem sikerült Németországnak megbirkóznia a menekülthullámmal.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Bild című napilap megbízásából készült felmérés adatai szerint „a folyamat következményei közül 64 százalék a szociális rendszerre nehezedő többletterheket emelte ki elsőként, 52  százalék pedig úgy vélte, hogy a bűnözés növekedése a fő következmény”. A társadalom sokszínűségének erősödését 31 százalék, a szakmunkáshiány enyhülését mindössze 17 százalék emelte ki, ez pedig azért riasztóan alacsony szám, mert a fő hivatkozási alap ez volt 2015 környékén: milyen jó lesz majd csökkenteni a munkaerőhiányt nemcsak a szakmunkások között, hanem lesz megannyi orvosunk, mérnökünk és kiváló, tanult professzorunk. Khm.

A felmérést egyébként pimaszul abból az apropóból készíttette a Bild 2021-ben, hogy Angela Merkel tizenhat év kormányfői munka után, egy interjúban azt merte kijelenteni a menekültválság kapcsán, hogy „igen, megcsináltuk!”. Végül is igen, megcsinálták a bajt. És persze, hol van már a kedves és befogadó Angela, aki szíriai menekültek gyűrűjében szelfizgetett. Nemcsak én gondolom ezt így, hanem Christoph de Vriest, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) egyik képviselője is, aki szerint a 2015-ös menekültáradat rendkívüli módon megosztotta Németországot, olyannyira, hogy mindez egy radikális jobboldali párt létrejöttéhez vezetett a parlamentben. Szó szerint idézem: Jobb lett volna ettől megkímélni Németországot!” Nos, kedves Chris, nemcsak Németországot, hanem Európát is.

Merthogy a feketeleves még csak ezután következett: 2015-ben terrortámadás áldozata lett a párizsi Charlie Hebdo szerkesztősége, ugyanabban az évben – szintén Franciaországban – újabb százharminc ártatlan ember halt meg; egy évvel később, Isztambulban öngyilkos merénylő robbantotta fel magát; szintén ebben az évben Belgiumban, majd Törökországban is, az Atatürk repülőtéren robbantottak, és ugyancsak ez év júliusában Nizzában teherautóval hajtott a tömegbe egy ámokfutó. Ugyanabban a hónapban Németországban is bomba robbant, majd decemberben, Berlin legforgalmasabb karácsonyi vásárán egy huszonnégy éves tunéziai férfi hajtott teherautóval a tömegbe. 2017 szilveszterén Isztambulban egy télapójelmezes férfi gépfegyverrel öldökölt, harminckilenc, köztük huszonhét külföldi állampolgár halt meg. 2017. március, kettős támadás Londonban, egy rendőrt megkéseltek. Ezekben a támadásokban egyetlen közös nevező van, mégpedig az Iszlám Állam.

A Globális Terrorizmus Index szerint a nyugati világ tendenciái a következők: 2007 és 2022 között a világ több mint 137 ezer terrortámadásából 885 merényletet ebben a térségben hajtottak végre, azaz az összes akció 0,65 százalékát, tavaly negyven merényletet jelentettek a hatóságok, amelyek 19 halálos áldozattal jártak. Mindez pedig azért megdöbbentő és aggasztó, mert nem háborús övezetben élünk, márpedig a terrorizmus melegágyát alapvetően ez jelenti.

Hogy jön ez most ide? Nos, háború van. És, ahogyan ma már az életünket a Facebookon, TikTokon, Twitteren, Instagramon és az online térben mindenhol éljük, úgy háború sem csak ott van, ahol effektív fegyveres konfliktus zajlik, hanem – ha úgy tetszik – mindenhol, amerre a kirobbantói kiterjeszteni kívánják a harcukat. 

A Facebook, a TikTok, a Twitter, az Instagram és az összes közösségi felület tehát nemcsak a globális kommunikáció élményét, hanem az öldöklést is importálta a nyugati világba – merthogy azok, akik az öldöklésükkel üzenni is akarnak, ezeket a felületeket használják elrettentésre. Őszinte leszek: amióta kitört a háború Izraelben, a hírek közepében eltöltve hosszú napokat, a világ olyan borzalmait láttam, amihez képest a pokol egy egzotikus kis szegletnek tűnik a Bahamákon. Én pedig álmatlanul hánykolódom, és eközben mindvégig arra gondolok, rotációban, hogy hálával tartozom a Jóistennek, hogy még álmatlanul hánykolódhatok, a családommal, a szeretteimmel, épségben. Az pedig, amit a szememmel látok, ebben a pillanatban még csak felkavar, és nem benne élek. De vajon meddig tart ki ez a biztonság?

A Gázai övezetet uraló Hamász néhány napja világos üzenetet küldött: a teljes muszlim közösséget harcba hívta világszerte. Éric Zemmour, a francia Reconquete nevű jobboldali párt elnöke azt mondta, a dzsihád felé terelik őket és arra, hogy álljanak készen a mártírhalálra. Szerinte Izraelhez hasonló veszélyben van Franciaország, de egész Európa is, hiszen kontinensszerte megtalálhatók a Hamász-támogató bevándorlók, akik az egész Nyugatot akarják elpusztítani.

És, ahogy írtam, a háborút, vagyis egyelőre csak annak szelét importálták hozzánk a közösségi médiumok: az európai nagyvárosokban antiszemita, a palesztinok melletti kiállást hirdető, nemegyszer erőszakba torkolló tüntetések kezdődtek. Itt, Magyarországon, Budapesten is a Hamász melletti kiállásukat akarták hirdetni akárhányan a Külügyminisztérium épülete előtt, amíg Orbán Viktor világossá nem tette: ebben az országban nem lesz terrorpárti tüntetés.

Magyarország 2015 óta pellengérre van állítva az unióban az illegális migrációval kapcsolatos következetes és egyértelmű álláspontja miatt. Az a kerítés, ami miatt sárral dobáltak minket, és amit Gyurcsány Ferenc egy fogóval próbált átvágni, az ma fegyverrel a kezükben Nyugat-Európába igyekvő migránsoktól véd nemcsak minket, hanem a kontinens innenső felén élőket is. Egy józan eszű ember azt gondolná, ennek így is kell lennie, ám Brüsszelből a józan ész már régen eltűnt. Újra kötelező szétosztást sürgetnek és migránsgettókat a tagállamokban. Mintha elmentek volna otthonról. Lehet, hogy így is van, ami viszont biztos: nem muszáj mindent importálnunk a közösségi médián keresztül, így az ő elmebajukat sem.

Ami pedig a sárral dobálást illeti… A brüsszeli vezetők még mindig nem békéltek meg a kerítésünkkel, és a kvótát minden körülmények között elutasító álláspontunkkal. Valószínűleg azért, mert volt más megoldásunk, pontosabban volt megoldásunk, az ottani álhumanista, impotens döntéshozatallal szemben. Lelkük rajta. Azt, ami most tőlünk keletre zajlik, lehet, hogy éppen ez a kerítés tartóztatja fel. És azt minden bizonnyal ők is tudják: addig jó, amíg csak sárral dobálják.

Borítókép: Mindennapos eset – migránsokat fogtak a magyar polgárőrök a déli határkerítésnél (Fotó: Délmagyarország/Török János)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A romániai forradalom magyar hőse

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Kétszeres árulók közöttünk

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Sírni akarva, akaratlanul

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Trumpra vár a világ – és mi is

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.