Van az a vicc, amikor a férj éppen a szeretőjével hancúrozik a hitvesi ágyban, a gyanútlan feleség pedig rájuk nyitja az ajtót. A nő az első sokktól kicsit megzavarodva kérdezi hűtlen párját: Drágám, te megcsalsz engem? A férj pedig így felel: Dehogyis, szerelmem. Az asszony azonban köti az ebet a karóhoz: De látom, hogy egy idegen nő van az ágyunkban, és éppen az imént rebbentetek szét! Mire a férj: Ugyan szívem, most kinek hiszel? Nekem vagy a szemednek?
Tulajdonképpen egészen hasonlóan érzem magam én is, amikor Karácsony Gergelyt hallgatom nyilatkozni budapesti ügyekben, és aztán kilépek az ajtón és szembesülök vele, hogy a valóság milyen. Ezekben a percekben például, amikor ez a cikk íródik, a férjem a nagyfiáért szeli át a várost autóval. Sok választása nincs, az útvonal adott: a XV. kerületből kell eljutnia a XXII.-be. Ez egyébként sem lenne kis távolság, de ha viszonylag kulturált közlekedési viszonyok lennének Budapesten, kétszer harminc-harmincöt perc alatt teljesíthető lenne a táv. A jelenlegi viszonyok között – amikor is ugye a BKK szerint nemhogy dugó nincs a fővárosban, de hat százalékkal csökkent a torlódási idő – körülbelül három óra oda-vissza az út, bármilyen útvonalat is választunk. Ennyi idő alatt egy közelebbi balatoni település is megjárható oda-vissza. Igen, igen, tömegközlekedéssel is próbálkoztunk már a távon, de sajnos ugyanabba a gödörbe lépünk, hiszen hiába a buszsáv a Thököly és a Rákóczi úton, amit itt nyerünk, azt a Budafoki úton zajló végtelennek tűnő araszolással el is veszítjük, ergó majdhogynem ugyanúgy elérjük a három órát az összmenetidővel.
Ehhez képest nézzük, mi Karácsony Gergely valósága:
Sokfelől kaptam már fenyegető jelzéseket, hogy nem fognak válogatni az eszközökben. Ilyen a természetük. Látjuk, már próbálkoznak egy ideje, igaz, eddig inkább magukat lőtték lábon. A full kamu Városháza-ügy, a piros lámpánál videózott »dugók«, a leleplezett állami gaz, az orosz álprofilokkal terjesztett Budapest-ellenes propaganda, a modern város jövőjével szemben a 80-as évek megoldásaihoz való naftalinszagú ragaszkodás, vagy legutóbb Kubatov pártigazgató, egyben kezdő várospolitikus nagy ívű éleslátása, amikor rácsodálkozott, hogy a szirénázó mentőautó a piros lámpánál a másik sávban előzi az autókat, nyilván az én hibámból, mi másért.
Magyarul, én és még annyi budapesti érzékeli rosszul a valóságot és az időt, mert Budapesten nincsenek dugók, csak „dugók” vannak, ami ugye a fideszes propagandagépezetnek köszönhető. Gaztenger és elhanyagoltság sincsen, mert egyszer valaki lefotózott egy olyan területet is gazosan, ami állami tulajdonban van. Ebből pedig egyenesen következik, hogy
Budapesten nincsenek méhlegelőnek nevezett, brutálisan elhanyagolt gazos részek, ezek is csak álhírek, aki a saját szemével látja a buján zöldellő gazcsomókat, az menjen szemészhez!
Az álprofilokról terjesztett Budapest-ellenességgel kapcsolatban pedig álljon itt néhány komment Karigeri nagyon is valóságos Facebook-profiljáról, amiket tényleg csak random szemezgettem görgetés közben, tehát igazán mélyen bele sem ástam magam a feladatba.
