Van az a vicc, amikor a férj éppen a szeretőjével hancúrozik a hitvesi ágyban, a gyanútlan feleség pedig rájuk nyitja az ajtót. A nő az első sokktól kicsit megzavarodva kérdezi hűtlen párját: Drágám, te megcsalsz engem? A férj pedig így felel: Dehogyis, szerelmem. Az asszony azonban köti az ebet a karóhoz: De látom, hogy egy idegen nő van az ágyunkban, és éppen az imént rebbentetek szét! Mire a férj: Ugyan szívem, most kinek hiszel? Nekem vagy a szemednek?
Tulajdonképpen egészen hasonlóan érzem magam én is, amikor Karácsony Gergelyt hallgatom nyilatkozni budapesti ügyekben, és aztán kilépek az ajtón és szembesülök vele, hogy a valóság milyen. Ezekben a percekben például, amikor ez a cikk íródik, a férjem a nagyfiáért szeli át a várost autóval. Sok választása nincs, az útvonal adott: a XV. kerületből kell eljutnia a XXII.-be. Ez egyébként sem lenne kis távolság, de ha viszonylag kulturált közlekedési viszonyok lennének Budapesten, kétszer harminc-harmincöt perc alatt teljesíthető lenne a táv. A jelenlegi viszonyok között – amikor is ugye a BKK szerint nemhogy dugó nincs a fővárosban, de hat százalékkal csökkent a torlódási idő – körülbelül három óra oda-vissza az út, bármilyen útvonalat is választunk. Ennyi idő alatt egy közelebbi balatoni település is megjárható oda-vissza. Igen, igen, tömegközlekedéssel is próbálkoztunk már a távon, de sajnos ugyanabba a gödörbe lépünk, hiszen hiába a buszsáv a Thököly és a Rákóczi úton, amit itt nyerünk, azt a Budafoki úton zajló végtelennek tűnő araszolással el is veszítjük, ergó majdhogynem ugyanúgy elérjük a három órát az összmenetidővel.
Ehhez képest nézzük, mi Karácsony Gergely valósága:
Sokfelől kaptam már fenyegető jelzéseket, hogy nem fognak válogatni az eszközökben. Ilyen a természetük. Látjuk, már próbálkoznak egy ideje, igaz, eddig inkább magukat lőtték lábon. A full kamu Városháza-ügy, a piros lámpánál videózott »dugók«, a leleplezett állami gaz, az orosz álprofilokkal terjesztett Budapest-ellenes propaganda, a modern város jövőjével szemben a 80-as évek megoldásaihoz való naftalinszagú ragaszkodás, vagy legutóbb Kubatov pártigazgató, egyben kezdő várospolitikus nagy ívű éleslátása, amikor rácsodálkozott, hogy a szirénázó mentőautó a piros lámpánál a másik sávban előzi az autókat, nyilván az én hibámból, mi másért.
Magyarul, én és még annyi budapesti érzékeli rosszul a valóságot és az időt, mert Budapesten nincsenek dugók, csak „dugók” vannak, ami ugye a fideszes propagandagépezetnek köszönhető. Gaztenger és elhanyagoltság sincsen, mert egyszer valaki lefotózott egy olyan területet is gazosan, ami állami tulajdonban van. Ebből pedig egyenesen következik, hogy
Budapesten nincsenek méhlegelőnek nevezett, brutálisan elhanyagolt gazos részek, ezek is csak álhírek, aki a saját szemével látja a buján zöldellő gazcsomókat, az menjen szemészhez!
Az álprofilokról terjesztett Budapest-ellenességgel kapcsolatban pedig álljon itt néhány komment Karigeri nagyon is valóságos Facebook-profiljáról, amiket tényleg csak random szemezgettem görgetés közben, tehát igazán mélyen bele sem ástam magam a feladatba.
A Szent István parkban rendezett közös aszfaltfestést ábrázoló képek alatt: „Kitörölhetem a hátsóm vele! Amíg ti rajzolgattok, én sínylődöm a dugóban! És ez ki miatt?? Balfék főpolgármester miatt!”
A „védett kerékpársávnak” nevezett oszlopokkal leválasztott borzalomról szóló bejegyzés alatt: „Teljes érthetetlen, hogy miért akar egy alapból elrontott ötletet úgy beállítani Karácsony, mintha azzal ő tenne szívességet a mentősöknek? Köszönjük meg, hogy valamelyik tervezőjének legalább volt annyi agya, hogy akkorára szabta ezeket a sávokat, amiben éppenhogy elfér egy mentőautó?”
A szavazásra buzdító videó alatt, ami arról szól, hogy választani lehet, milyen fejlesztések legyenek Budapesten: „Ha nem a sajátjaként kezelné Budapest forrásait a kedves főpolgármester úr, akkor nem lenne elköltve nyomtalanul a Tarlós által a kasszában hagyott 200 milliárd, nem állna szemétben, koszban és dugóban az egész város… És tudnánk kitől, és minek a fejében kapott 526 millió forintot…”
Ezek az emberek mind rosszul látnak és a vélt propagandagépezet részei és nem Karácsony Gergelynek hisznek, hanem a szemüknek. Butuskák.
Aztán leírta ezt az egészen furcsa tagmondatot is a főpolgármester: „a 80-as évek megoldásaihoz való naftalinszagú ragaszkodás”.
Vajon mire gondolt? A 3-as és a 4-es metró projektre? A közbringa és carsharing rendszerek kiépítésére? A bicikliutakra (amik nem egyenlők az esztelen biciklisávokkal), a Városligetre, benne a Magyar Zene Házára és a Néprajzi Múzeumra? Ezek és az a megszámlálhatatlanul sok fejlesztés, ami felébresztette és kirángatta Budapestet Demszky Gábor szocialista, korrupt álmából, ez lenne naftalinszagú? Hogy nem volt szemét az utcán és nem fetrengtek mindenhol részeg hajléktalanok a saját mocskukban? Egy modern metropolisznak ez lenne az ismérve? Ez a szabadság?
A végére hagytam Karácsony Gergely közlekedéssel kapcsolatos eddigi legmegdöbbentőbb húzását, a zöld oszlopokat az úttest közepén. Ő védett biciklisávnak nevezi, nekem inkább az jutott róla eszembe, amikor megláttam, hogy lehet, hogy menet közben – amíg nem figyeltem – Karácsony átadta a városvezetést egy hároméves gyereknek, aki most random utasításokat ad egy közlekedési szakembernek. Miért? Miért csinálta ezt?
A főpolgármester igazát és az intézkedés hasznosságát bizonyítandó, kitett egy videót, amelyen egy mentőautó száguld éppen az oszlopok és a járda között. Igen, elfér, éppenhogy.
