Ő a spontaneitásról beszélt, arról, hogy számára is ez a legfontosabb alkotás közben, innen származik a frissesség. Belülről vezérelve fest az egész testével és lényével, egyfajta meditatív folyamatban figyeli a belső mozgásokat. Emlékszem, hogy az eső zuhogni kezdett és egyre jobban és jobban esett, így bent ragadtam ebben a galériában, teljesen tervezetlenül, amennyire lehet spontán helyzetben és találkozásban, engedve, hogy a művek és az alkotó energiája hassanak rám. A lakásba visszaérve megmutattam a művész alkotásáról hozott szórólapot, a vendéglátóm első reakciója az volt: Egész jó, olyan, mint Rozsda! Kicsivel később kifejtette, hogy miben más, de ez az első asszociáció bennem nagyon megragadt. Amerika egyébként kiindulópontja volt a gesztus- vagy akcióművészetnek, amely a párizsi iskolában is rengeteg művész attitűdjét formálta. Egyikük volt Francois Fiedler. 
Visszatérve Budapestre, a Műcsarnok már készült a Riegl Judit születésének századik évfordulójára nyíló kiállításra, amit néhány nap múlva lehetett bejárni. 

Nem emlékszem, hogy valaha ilyen erővel hatott volna rám az akcióművészet, mint az utazás után. Talán nem is lehet készülni a műalkotások befogadására, csak egyszerűen hagyni kell magunkat sodortatni az energiáik által. Ahogyan a festők is teljességgel átadják magukat az indulat szülte cselekvésnek, az anyag és a textúra hatásának, tudat alatt komponálnak, és teremtenek érzékekre ható felületeket. Ezek a szabadon áramoltatott energiák kötik össze a második párizsi iskola nonfiguratív alkotóit, a jelenkori manhattani festőművészt és Pollockot, akit az absztrakt expresszionizmus kiindulópontjaként emlegetnek. 

Borítókép: A Riegl 100 című kiállítás (Fotó: Mirkó István)