– Egy történelmi film fogadtatását nagyban meghatározhatja a politikai környezet, amelyben bemutatják. Választások előtt állunk. Érezhető ez a film kapcsán?

– Ebben a pillanatban azt, hogy a választás kontextusába kerülhet a film, még nem érezzük. Azonban azt, hogy egy politikai térbe került a film, azt a választásoktól függetlenül látjuk. Ezt a magam részéről nagyon bánom, mert ennek az alkotásnak nincs aktuálpolitikai vonatkozása. Így az esetleges politikai támadásokra a filmmel nem adunk politikai válaszokat, mert ez egy játékfilm, történelmi kalandfilm, és sok-sok év múlva is ugyanez marad.
– Mögöttünk a Petőfi-emlékév számtalan színes programmal, és azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Petőfinek újra kultusza legyen, hogy minél több arcát megismerjük. Volt olyan rendezvény, ami az ön számára is maradandó volt?
– Szinte két évig Petőfi Sándorral foglalkozott a kulturális élet, a közélet. Azt nem érzem, hogy őt újra fel kellene fedezni. Amikor én voltam gyerek, akkor is az első számú magyar költő volt, és most, amikor a nővérem gyereke iskolába jár, most is ő az első számú magyar költő. Petőfi Sándorról mindannyian tudunk valamit, mindannyiunknak van egy képe róla, és az a kiváló a költészetében, hogy olyannyira rétegzett, hogy be tudja fogadni a gondolatait egy kilencéves gyerek is. Pontosan tudom, hogy vannak olyan verssorai, gondolatai, amiket kilencévesen már értettem, tudtam, hogy mire gondol. Felnőttként is be tudom befogadni, sőt rácsodálkozom, hogy milyen mélységei vannak egy-egy Petőfi-sornak vagy -versnek.
– Rákay Philippel közösen kezdték írni a forgatókönyvet. Kis-Szabó Márk később csatlakozott, bő négy évvel ezelőtt. Mindketten rajonganak a költőért. Miért?
– Mi hősnek látjuk őt. Engem különösen lenyűgöz, hogy úgy csinált forradalmat, hogy közben ő egy költő. Hatalmas teljesítmény áll mögötte. Egyébként ha őt megkérdeztük volna, hogy költő-e vagy színész, valószínűleg az utóbbit mondta volna, annyira rajongott a színházért és a színjátszásért.
– A sajtóban „ráragadt” a produkcióra a Petőfi-film címke, ám ezt a megnevezést nem szerette. Mi ezzel a baj?