Az akcióművészet magába foglalja a spontán művészi reakciót, egyben a meditatív alkotást helyezi az alkotói folyamat előterébe. Reigl Judit már az ötvenes évektől az absztrakt felé fordult, élénk színekkel vagy fekete-fehér sorozataival az absztrakció különböző módozatai között ingázott, koncepciózus folyamatokban gondolkodott.

A Műcsarnokban nyílt nagyszabású tárlat időrendben mutatja be az életművet, a hatalmas termekre osztott monumentális munkák lenyűgözők,
szinte részesévé tesznek a munkafolyamatnak, az alkotó és az anyag néhol szembetűnő küzdelmének, más helyütt könnyed, felszabadult játékának.
Reigl Judit egyszerre intuitív és tudatos alkotó, ezzel az ellentmondással találjuk szembe magunkat az első teremben, ahol helyet kapott még néhány figuratív munka, de valójában az absztrakció uralja a teret. Az autóstoppal Ferrara és Ravenna között című figuratív, szürreális festmény még az olaszországi utat idézi meg, amely után – rövid hazai tartózkodást követően – végleg Párizsba emigrált a művész. Érdekes, hogy a Római Akadémia ösztöndíjasaként tett látogatás képe is a menekülésélmény fojtogató lenyomata.

A létezés felfedezésének absztrakciói
Az élénk színekből építkező, virtuóz, kavargó formákat író sorozat a Dominancia-központ egyik legszembetűnőbb darabja, A világegyetem évgyűrűi 1954 című kép, amely a kozmikus mozgások és a belső lelki folyamatok izgalmas egymásra hatásaként is felfogható.

Ez a vidám, könnyed vonalakból, mintegy zenei hatásokra készült sorozat helyezkedik szembe a Robbanás-sorozat képeivel. A fekete-fehér képeket egészen más művészi attitűd építette, az alkotó anyaggal való harca látványosabb,
a spontán energiák felszabadultabbak, kiáltást fogalmaznak meg, felszólító módban beszélnek, cselekvésre hívnak.
A Tömbírás-sorozat monumentális vásznain a festészet fizikalitását terjesztette ki. Itt bukkan fel a képeken egy emberalak, amelyre véletlenül figyelt fel a művész, hiszen amolyan szellemként jelent meg a figura a gesztusokból született forgatagban. A spontaneitás tetszett a művésznek, így egész sorozatot kezdett a véletlenszerűen előbukkanó antropomorf formák vele maradtak.
Így alakult ki az Ember-sorozat, ahol festészetnek már nemcsak eszköze a test, hanem a tárgya.