Létminőségek Reigl Judit tárlatán

Október első hetében nyílt meg a Reigl Judit 100 című kiállítás a Műcsarnokban. Ez talán az életút eddigi legátfogóbb tárlata itthon, amely egyszerre szemlélteti az alkotói út különböző fázisait és korszakait, valamint az egymásra hatásokat az absztrakt, ezen belül is a gesztusművészet képviselői között, elsősorban a Párizsba emigrált magyarok művészek, azaz a Második párizsi iskola függvényében.

20231002 Budapest Műcsarnok Reigl Judit 100 kiállítás Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

Az ember ismét tárgya a képeinek. Fotó: Mirkó István

 

A zene hatása a születendő képre

A hetvenes években újfajta munkamódszert dolgozott ki, ebből született a Folyamat elnevezésű sorozata, amely nagyon látványos akcióművészetet eredményezett. 

A zeneiség kerül előtérbe Reigl munkáinál. A szerző felvétele

Műterméről nagy vásznakat lógatott le, és zenehallgatás közben a falakra gyantaalapú alkid- vagy zománcfestéket hordott fel, erre a célra készített szivaccsal.

 A festék átszivárogva a vászon hullámán, kétoldalt csíkokat hagyott rajta. 

A hang hatására született mozdulatok és az anyag viselkedése szülte motívumok alkották meg a képet. A Folyamat ciklus zeneisége, ritmusvilága lágyabb, nyugodtabb hatást kölcsönöz a térnek, szinte beavatottjává tesz a speciális eljárásnak. A természet jelenségei – akár a fakérgek rendeződése – között találunk ilyen függőleges, szabálytalan, mégis zeneileg egymásra épülő, ritmusos formákat kiadó alakzatokat. 

Reigl és a Második párizsi iskola 

A tárlat belső terme több részletben foglalkozik a Második párizsi iskola alkotóival, vagyis az 1945 és 1965 között a francia fővárosban élt és alkotott képzőművészekkel. Ebben az időben több mint 350 nonfiguratív művész alkotott a fővárosban. Meghatározó a New York-i iskolából induló absztrakt expresszionista irány, amelyben a gesztus, a mozgás és a spontaneitás a legfontosabb.

Közéjük tartozik Jackson Pollock, Franz Klein, Willem de Kooling, velük párhuzamosan Európában Reigl Judit, Hantai Simon, Fiedler Ferenc.

Az absztrakt magyar művészek képviselőinek egész sora érkezett ekkor Párizsba, ahol az akcióművészet ereje rabul ejtette őket. A kiállításon ezek az egymásra hatások, mások mellett Fiedler Ferenc nagyméretű kaparásos technikával készített alkotásaival, Rozsda Endre motívumokban gazdag elvont nonfiguratív munkáival, Vajtó Ágota líraibb képeivel a festészeti mozgalom erejére mutatnak rá. A Második párizsi iskola alkotóinak kutatása a rendszerváltozás után mélyedt el. Fiedler Ferenc nevét itthon bő tíz éve ismerik, úgy, hogy az alkotó sohasem tért vissza Magyarországra, de minden vágya az volt, hogy itthon is felfedezzék. 

Rozsda Endre a Második párizsi iskola egyik képviselője. A szerző felvétele

Ebben az izgalmas műhelyben kalandozva jutunk el a tárlat egyfajta összegzéséhez, a Reigl sokféleségét személtető falakhoz.

A zuhanó testek képe domináns itt, amely szintén visszatérő elem a művésznő munkásságában. A korábbi testek inkább lebegő és felfelé tartó alakok a képein, de a 2001-es New York-i terrortámadás élménye nem hagyta nyugodni a művészt: a semmibe vesző alakok ábrázolása kezdte érdekelni. 

A legfontosabb számomra a felfedezés, a létezésnek ez a tapasztalata, az egyetemes létmód

 – fogalmazott Reigl Judit. A Műcsarnok monumentális tereiben kiállított művek teljes átszellemülésre hívnak, az alkotások költőiségében különböző létélményekbe juttatnak. 

Borítókép: A Reigl Judit 100 január 28-ig látogatható (Fotó: Mirkó István)