Vasárnap ért véget a hatodik Art and Antique Budapest kiállítás és vásár a Bálnában, amelyen idén negyven művészeti galéria vett részt. A február végén induló programsorozat átfogó körképet nyújtott a hazai műtárgypiac kiemelkedő szereplőiről.
Az érdeklődők találkozhatnak az ismeretlen, előkerült életművekkel, de jól ismert pályaművek ritka darabjai is előkerülhetnek, miközben a jelen alkotóinak tendenciái is nyomon követhetők.
Jellemző az utóbbi években, hogy egy megdöbbentő meglepetéssel is előáll a vásár: Rippl-Rónai József közel nyolcvan éve nem látott műve, a Szentpáli búcsú című festménye – a festőművész „kukoricás” korszakából – említhető itt, amelyet a Virág Judit Galéria tárt fel és állított ki.
Sokan voltak kíváncsiak Antalffy Péter történész, a Rubicon Intézet munkatársának tárlatvezetéseire.
A szakember azt látja, egyre több galéria vesz részt ezen az eseményen, amely mára a művészetpártolás és a galériák világának egyik legfontosabb hazai bemutatkozó helye lett. – A művészeti gyűjtés egyre szélesebb kört érdekel itthon. Olyan színvonalú munkákat látunk az Art and Antique tárlatán, mint egy élvonalbeli múzeumban. Az is látható, hogy több és több olyan magyar festő van, akit nemzetközi szinten is képviselnek, egyúttal a nemzetközi szinten elismert hazai alkotók részvétele is növekszik– mondta.
Előbbire a figuratív alkotásaikról ismert Orr Máté és Ördög Noémi festőművészeket hozta fel példának Antalffy. Mindketten a fiatalabb generációhoz tartoznak, és van külföldi jelenlétük is. A figuratív ábrázolásmódhoz való visszatérés is felfedezhető jelen kori alkotóinknál, a középgenerációból például ide tartozik Incze Mózes is, aki nagyszabású kompozícióival egyszerre több művészettörténeti korszak technikáit idézi meg.
A legmagasabbra értékelt hazai és nemzetközi alkotók névsorában a Makláry Fine Art Galéria Reigl Judit-sorozata volt a leghangsúlyosabb idén, köztük a nemrég a Műcsarnokokban is kiállított emblematikus képek egy részét is láthatták a kiállítás látogatói.
Kuriozitás volt az egyik legnevesebb hamisító, Hory Elemér sorozata, aki Elmyr de Hory néven alkotott Amerikában. Az alkotónak 1946 és 1967 között egyes becslések szerint közel ezer, mások szerint több ezer hamis festmény kerülhetett ki a kezei alól. A nemzetközi hírű hamisítónak komoly gyűjtői tábora van, a mostani vásáron Amedeo Modigliani képhamisításaival hozta zavarba a látogatókat. Az Art and Antique idén külön standot szentelt a hamisítók kiszűrésének is. A Várfok Galéria Françoise Gilot munkáinak hazai képviselője, a most kiállított alkotások szintén a vásár legmagasabbra értékelt darabjai voltak.
A Várfok Galéria egyébként egy Párizsban élő magyar absztrakt művésznek is külön szekciót szentelt: Pető István neve most kezd bekerülni az itthoni köztudatba. Elképesztő életmű áll a nyolcvanas években disszidált alkotó mögött, amelyet az első kiállítása után most az Art and Antique vásáron láthatott ismét a hazai művészetkedvelő közönség. Olyanfajta visszatérés ez, amely nem minden emigrációban élő alkotónak adatott meg életében. A Viltin Galéria Joláthy Attila műveit állította ki, az absztrakt geometrikus alkotó munkái sokáig a család tulajdonában voltak, a hazai közönség eddig alig ismerhette.
Mint azt Antalffy Péter elmondta, nemzetközi trend, hogy külön vásárlói közönsége van az absztrakt művészeknek. Nádler István, Fajó János, Keserű Ilona, Bak Imre munkái a hazai vásárokon és aukciókon is a legkeresettebbek közé tartoznak ebben a szekcióban.
– Messze nemcsak festőkről szól az Art and Antique: egyre teljesebb képet kapunk a műtárgypiacról ezen a vásáron. Külön galériák mutatták be olasz és francia enteriőr tervezők a XX. század közepén készült bútordarabjait. Másodszor állított ki a Központi Antikvárium: kéziratok, ősnyomtatványok, magánlevelek, térképek között az egyik legdrágább kincsnek utolsó középkori királyunk, II. Lajos 1524-ben kiadott oklevele számított.
A Nudelmann Numismatica gyűjteményében pedig a Kossuth család ragyogó díszétkészletét csodálhatták meg a látogatók. Fontos megjegyezni azt is, hogy a BÁV is fontos szereplője az eseménynek. Az 1773-ban alakult vállalat nélkül nem beszélhetünk átfogóan a magyarországi műkincs-kereskedelemről és -értékelésről. A kiállítás sok száz alkotása között további meglepetések sorával lehetett találkozni: XVII. századi falikárpit, ázsiai nomád szőnyegek, fotográfiai és üvegművészeti alkotások és egyéb ritkaságok bukkantak elő. A legértékesebb műalkotások között a külföldön is neves művészként számon tartott Hantai Simon és Csernus Tibor festményeit kell megemlítenünk –hangsúlyozta.
A történész kitért arra, hogy a Missionart Galéria szerepe a hazai avantgárd felvonultatása miatt nagyon jelentős, de azt is lényegesnek tartotta megjegyezni, hogy nemcsak a budapesti galériások állítottak ki a vásáron.
A szélesebb közönségnek nemcsak a műalkotások gazdagsága lehetett érdekes, hanem esélyük nyílt jobban megismerni a magyar művészeti és műkincspiac komoly szereplői által végzett feltáró és megőrző munka erőfeszítéseit is.
