„Az 1956-os szabadságharcban itt írták és nyomtatták forradalmi katonáink napilapját, a Magyar Honvédet és a megszállóknak szóló cirill betűs röplapot. A szerkesztőség és az Október 23. Nyomda emlékére állította a Történelmi Igazságtételi Bizottság és a Zrínyi Nyomda.” Ez a néhány sor azon az emléktáblán olvasható, amelyet az egykori Zrínyi Nyomda falán 1991. október 30-án lepleztek le a TIB képviselői, az egykori szerkesztőség és nyomda, valamint a laputód Magyar Honvéd munkatársai.
Nyolc óra lett. A rádió már zenét sem sugárzott. Bejelentették, hogy Gerő Ernő, az MDP első titkára beszédet mond. Amit mondott: lekezelő, az eseményeket ellenséges, soviniszta, nacionalista megnyilvánulásnak minősítő szavak…
Azon a napon a Néphadsereg újság Marx téri szerkesztőségébe egyre-másra érkeztek a kontroll nélküli riportok, semmi jele nem volt annak, hogy megjelenésüket bármi veszélyeztetné. Mígnem estefelé jött a pártközpont ukáza: Gerő Ernő beszédének szellemében álljon össze a lap. A szerencsétlen beszéd olaj volt a tűzre. Az újságírók másnap az emeletről nézték, hogy a Nyugati pályaudvar előtt hogyan égetik el a lapot, amely „nem tudta átvenni a felkelt nép lendületét”.
Újságíró elődeink mesélték: az urak csapkodták az asztalt, hogy ez aljasság, ezt ők tovább nem vállalják.
Az asztalcsapkodást az újság hasábjaira napok múltán mégiscsak átterjedt hangulatváltás követte. Az Amerikai Magyar Újság bizonyára ezt méltányolta ünnepi lapszemléjében, 2005 októberében. „(Néphadsereg, 1956. október 29.) A nép nagylelkű és bizakodó. Az új nemzeti kormány többségében a maga hívét látja, ezért megadja az időt, alkalmat, rendet és lehetőséget, hogy ez a kormány munkához lásson, tettekkel állhasson a nyilvánosság elé. Bizakodó, mert az első intézkedések – a tűzszünet, az új karhatalom létrehozása, a szovjet csapatok kivonásának bejelentése, a munkástanácsok létrehozása – őszinte tetszésével találkoznak. Most a helyes intézkedések gyors végrehajtását és folytatását várja, amelyekben az igazság megdicsőülve kerekedik felül minden szennyen, hazugságon, embertelenségen.”
A szerkesztőség életében október utolsó napjai hoztak igazi változást, leginkább azután, hogy Nagy Imre kormánya mégis forradalomnak, demokratikus népmozgalomnak minősítette a történteket, s a Honvédelmi Minisztérium vaskeze meggyengült. A lap fejléce megváltozott: megszületett a négyoldalas, Kossuth-címeres Magyar Honvéd, a Magyar Honvédség (egy-egy szám esetében a Magyar Honvédség és Nemzetőrség) lapja. Első ötvenezer példányát rikkancsok sora vitte és árulta. Vitte és árulta, ameddig lehetett: néhány száz méter után elkelt minden példány. Egy-egy példány 50 fillérbe került.
Katona-újságíró elődeink akkor átlépték saját árnyékukat. A Honvédelmi Minisztérium, illetve a Magyar Néphadsereg lapja a Magyar Dolgozók Pártjának második számú sajtóterméke volt, amely a kommunista párt érdekeit, a szovjetunióbeli mintán alapuló haderő-kialakítás szempontjait képviselte. A forradalomban fogant lap készítői karakán tetteikkel eltépték ezt az erős köteléket.
Az első szám címoldalának élén nyomdai közlemény állt: „Magyarok! Nyomdánk dolgozói csatlakoztak a többi üzemek által kimondott sztrájkhoz. Addig nem dolgozunk, amíg a szovjet csapatok nem vonulnak ki. Ezt a sajtóterméket fenti elhatározásunk mellett a rend és nyugalom megszilárdítása érdekében állítottuk elő. Október 23. Nyomda Ideiglenes Munkástanácsa.” E közlemény fölött utalás Szózatunk szép sorára: „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar.”
Minden lapszám minden sora felszabadult újságkészítésről, a forradalom céljainak megkérdőjelezhetetlenségéről, a szabad Magyarország iránti vágyról tanúskodik. Elkötelezettség, olvasmányosság, színes újságírói műfaji választék sugárzik ma is a fennmaradt példányokból. Olvashatunk a lapokban a hadsereg Forradalmi Katonatanácsának megalakulásáról, Mindszenty Józsefnek a magyar fegyverekre adott főpapi áldásáról, a hercegprímás kiszabadítóiról éppúgy, mint az írószövetség eseményeiről, a szovjet csapatkivonások megkezdésének sürgetéséről, a melbourne-i olimpia első versenyeiről. (A véres vízilabda-mérkőzés történetét már nem írhatta meg a lap.)
Katona-újságíró elődeinknek, a lapnak, amely még november 23-án, az utolsóként megjelent számának fejlécében is Szózatunkat idézi, természetes volt, hogy vezércikkben tegyen hitet ismét a forradalom eszmeisége mellett.
Ilku Pál vezérőrnagy, politikai csoportfőnök betiltotta a tizenegy lapszámot megért Magyar Honvédot. Hogyan is tűrhettek volna meg egy forradalmi szellemű lapot? Kegyes volt hozzánk a sors: még szólhattunk egy-két szót velük, az ’56-os forradalmi Magyar Honvéd újságíróival. Mi, a rendszerváltás utáni Magyar Honvéd újságírói. Velük, akik nem tűrték tovább újságjuk forradalmat tagadó hangját, s címet és hangot váltottak. Elődeinkkel, akik a forradalom kitörése után egy hónappal, a szabadságharc leveretése után néhány héttel még lapot küldtek az utcára. Múltidézőm is tisztelgő főhajtás.
A szerző a Magyar Honvéd magazin ny. olvasószerkesztője
