Tegyünk fel néhány alapvető kérdést, mielőtt rátérünk a lényegre.

Közszereplő-e a miniszterelnök fia, Orbán Gáspár, a Magyar Honvédség századosa?

Nem, nem közszereplő.

Van-e a miniszterelnök fiának bármilyen ráhatása a magyarországi politikára?

Nem, nincs neki.

Szokás-e nyilvánosan tárgyalni egy ország katonai lépéseit, különösen, ha azok kifejezetten veszélyesek lehetnek?

Nem, nem szokás.

Veszélyes, avagy veszélyes lehet-e a csádi misszió?

Igen, az vagy azzá válhat.

A nyilvánosságra tartozik-e, hogy egy ilyen katonai misszióban kik vesznek részt?

Nem, ez semmilyen körülmények között sem tartozik a nyilvánosságra.

Jelenthet-e akár nemzetbiztonsági kockázatot, ha a miniszterelnök fia egy veszélyes vagy veszélyessé válható katonai misszió tagja?

Igen, ez nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet.

Van-e ma a világban olyan terrorista, iszlamista szervezet, vagy más, egyéb hatalom, ország, amelyiknek érdekében állhat, hogy a miniszterelnök fiát elrabolja, s így zsarolja a magyar miniszterelnököt, például migrációs vagy háborús ügyekben?

Igen, sajnos ma a világban van ilyen szervezet és/vagy ország.

Előfordulhat-e, hogy a Magyar Honvédség egyik századosa pusztán azért kerül(het) valakik célkeresztjébe, csak azért akarhatják például megölni, mert történetesen a magyar miniszterelnök fia?

Igen, ma sajnos létezhetnek ilyen szervezetek, országok, titkosszolgálatok vagy akár csak magányos elmeháborodottak.

Nos, ezek voltak a felteendő kérdések.

Természetesen ezeket a kérdéseket nem kellene feltenni, amennyiben a becsület, a tisztesség, a felelősségérzet, a puszta emberi jóérzés minimumával rendelkező emberekkel és/vagy újságírókkal állnánk szemben.

De esetünkben ilyenek nincsenek sehol.

És akkor lássuk miről és kikről van szó.

Az elmúlt hetekben elöntötte az internetet a legújabb kori magyar história legundorítóbb, legocsmányabb szennye, most tényleg a szó szoros értelmében kiöntött a reterát, és ezek az alakok boldogan lubickoltak benne. Történt ugyanis, hogy ezerszám osztották meg és kommentálták azt a ki tudja ki/kik által útjára bocsájtott „hírt”, miszerint Orbán Gáspár, a magyar miniszterelnök fia meghalt, csak „titkolják”. S aztán ezt a „hírt” látták el a megfelelő és ezek lelkéből felfakadó kommentárokkal, s küldözgették tovább mindenkinek ezek a... ezek a... ezek a nem tudom micsodák. Csak én több tucat ilyen feleslegesen létező fehérjehalmazt tiltottam le, s nem tudtam másra gondolni, mint arra, vajon milyen érzés lehet szülőként ilyesmiket olvasni a gyermekedről.