A nemzeti oldalon megfogalmazódó uniókritikák legelgondolkodtatóbb ellenérve, hogy hazánk egyedül marad, ellenségeket szerez velük, ahelyett, hogy szövetségesekre találna. Ez a félelem még azokban a kritikusokban is rendre megfogalmazódik, akik a hazaáruló dollárbaloldallal nem közösködve alapvetően egyetértenek a kormány Európa-politikájával, csak a módszereket kifogásolják. A polgári értékrend, a konzervatív visszafogottság szívesen igazat is adna ennek a véleménynek, ha nem kellene mindennap megküzdeni azzal a szembeötlő ténnyel, hogy
nem mi keresünk ellenségeket az Európai Unió bürokratái és politikusai között, hanem bennünket nyilvánítanak visszatérően ellenséggé kilóra megvásárolt, korrupt gazemberek, akik ráadásul az alapértékek, a jogállamiság és a demokrácia legelhivatottabb őrző-védőinek adják ki magukat.
Élő példa az említett ellenségkereső politikai attitűdre Vera Jourová magyargyűlölő tevékenysége, amely most fontos állomásához érkezett. Azt mondta ugyanis végtelen elkeseredettségében egy cseh lapnak nyilatkozva az Európai Bizottság alelnöke, hogy nem sikerült a magyar kormányt és a magyar politikai képviseletet a demokrácia övezetébe vonnia. Ilyenkor elnyom egy elég hosszú, ám annál cifrább káromkodást magában az ember, mielőtt azt kérdezi kissé mérgesen: mi a fészkes fenéről beszélsz, te szerencsétlen? És ő mondta és mondta:
Nem is tehettem, mert az a magyar polgárok kezében van. Számomra azonban, mint a jogállamiságot védeni hivatott biztosnak, elengedhetetlenül fontos, hogy a választásokon győztes kormány ne vegyen el mindent. A »győztes mindent visz« egyszerűen nem működhet. És Orbán Viktor mindent elvett. A média feletti befolyás, az akadémiai szabadságjogok, és most egy olyan törvényt akar, amely nagyon keményen a nonprofit szervezetek ellen irányul. Ezt jogom van kritizálni, mert ez ellentétes a jogállamiság elvével, amelyet én itt védek.
Mielőtt megfogalmaznánk, hová küldenénk az alelnök asszonyt, néhány dolgot azért tisztázzunk! Magyarországon a média szabad és sokszínű. Egyáltalán nem gyakorol fölötte Orbán Viktor a Jourová által feltételezett befolyást, pedig igény az lenne rá. Ezért nálunk lehet szeretni és ajnározni is a sajtóban a bizottság alelnökét, és el lehet küldeni őt a büdös francba, egyikért sem ér senkit kormányzati vagy állami retorzió. Nem úgy, mint a biztos asszony szűkebb működési területén. Próbálnám meg például megjelentetni ezt a cikket a Politico hasábjain vagy bármilyen nagyobb elérésű brüsszeli portálon!
Ugyanez igaz az akadémiai szabadságjogokra, az egyetemek irányítására, hiszen ezekről is csak a hazai balliberális propaganda torz, elferdített féligazságai jutottak el a brüsszeli fülekbe, és ezeket szajkózza úton-útfélen a jogállamiság bősz védelmezője is. Mint ahogy a szuverenitásvédelmi törvény és hatóság sem irányul semmiféle nonprofit szervezet ellen, hanem a jogvédő és jóemberkedő álca mögé bújt politikai aktivisták álcivil szerveződéseinek külföldi finanszírozása ellen lép fel, ha azok tevékenyen be óhajtanának avatkozni a magyar belpolitikai küzdelmekbe. Ha netán a gyermekvédelmi törvényre gondolt a kivont kardú amazon, ami nem engedi az említett aktivistáknak, hogy szexualizálják már az óvodákban és az iskolákban gyermekeinket, akkor is el kell keserítsem, ez sem ellentétes a jogállamiság elvével, jelentsen ez akármit is.
Kritizálni természetesen azt kritizál Vera Jourová, amit és akit akar. Csak ne hitesse el magával, hogy téveszméken, csúsztatásokon, nyilvánvaló hazugságokon alapuló hamis vádjai bármit is megvédenek, és ne gondolja, hogy amit meg akar védeni, azt tőlünk, nemzeti érzelmű, keresztény, konzervatív magyaroktól kell féltenie.
Ha hajlandó lenne végre felnyitni a szemét, Cseh Katalinon és a hozzá hasonlókon kívül másokat is meghallgatna, és kicsit körülnézne az unió tágabb környezetében, találna védelmeznivalót dögivel. Felfedezhetné például azt az országot, ahol Soros György a hálózata és fizetett ügynökei segítségével épp most készül elvenni mindent, a médiát, mindenféle szabadságjogot, és lábbal tipornak minden szabályt, minden törvényt, beleértve az alkotmányt is, miközben arról papolnak, hogy a biztos asszonyhoz hasonlóan védelmezik a jogállamiság elvét.
Vagy rátalálhatna azokra az összefüggésekre, amelyek több ezer gazdát vittek ki traktorostul az egyik legerősebb tagország fővárosának utcáira, egy másikban pedig, ahol nem engedik be őket a városokba, a környező utakra. Széles társadalmi rétegek tönkretétele ugyanis ellentétes a jogállamisággal. Ugye?
Megvizsgálhatná a mi Veránk azt is, rendben lévő-e, hogy a tagállamok jelentős részében, de az Európai Parlamentben és a többi uniós szervezetben is feltételezhető, hogy a politikusok döntő hányada idegen zsoldban idegen érdekeket képvisel, és nem az európai polgárok boldogulását segíti tevékenységével.
Az lenne ám a jogállamiság védelme, ha egyszer a hős Jourová kimondaná: az Európai Bizottság nem egy nemzetek fölött álló szuperkormány, ezért jó példával elöl járva azonnal visszatér a szerződések őrének szerepébe, és betart minden magára érvényes működési szabályt. Emellett soha többé nem hagyja magát megzsarolni a szerepén messze túlterjeszkedő tanácskozó testületnek, az Európai Parlamentnek, de a bizottság sem próbál meg soha többé zsarolni a neki járó pénzek visszatartásával egyetlen tagállamot sem.
Legyen ez a minimumkövetelménye a nyáron megválasztandó új uniós politikusoknak.
Borítókép: Vera Jourová (Fotó: AFP/Hans Lucas)
