A német baloldal – és ide sorolhatjuk a már csak nevében keresztény CDU/CSU gittegyletet is – egyre nagyobb pánikban van.
Pánikban vannak mindannyian, mert nem találják az ellenszert az egyre erősödő AfD (Alternatíva Németországért) párt ellen. Közben a földművesek is fellázadtak az őket régóta sanyargató uniós rendelkezések ellen, nem akarják földjeik egy részét ugarosítani, kevesebb műtrágyát használni, mert akkor kevesebb lesz a termény is, és drága idejüket a termelés helyett értelmetlen adminisztrációval tölteni. Ehhez jöttek még az EU agyament Green Deal programját szervilisen végrehajtó német kormány rendelkezései, hogy megszüntetik a mezőgazdasági járművek gépjárműadó-kedvezményét, a dízel üzemanyag hetven éve (!) meglévő ártámogatását (ma literenként 21,48 cent), bevezetik az állatok jólétét szolgálni hivatott, de iszonyúan drága beruházásokat igénylő új istálló-előírásokat. Mindezekkel jelentősen megdrágítják az egyébként stratégiai fontosságú regionális és nemzeti élelmiszer-termelést.
A szövetségi kormány zöldfülű minisztere műbalhénak beillő enervált ellenkezése és a több tízezer traktorral az utcára vonuló, autópályákat eltorlaszoló és nagyvárosok forgalmát megbénító földművesek heves tiltakozása után a kormány nagy kegyesen elvetette ugyan a gépjárműadók kivetésének szándékát, de a mezőgazdasági dízel kedvezményének eltörlését nem, azt csak időeltolással, három lépésben szándékszik megvalósítani.
De ez csak kozmetikázás, az üzemanyag drágítását csak prolongálták 40-30-30 százalékos lépésekben három évre. Ezt a törvényt a Bundestag kormánytöbbsége már meg is szavazta, most a Bundesraton, a szövetségi tartományok tanácsán van a sor, hogy döntsön.
A kelet-németországi őszi tartományi választások várható AfD-győzelmeitől való félelmében a baloldali kormány a szolgálatában álló és az adófizetők pénzével támogatott fősodratú média segítségével ellentámadásba lendült.
Egy tavaly novemberben, a Berlin melletti Potsdamban pár tucat politikus, gazdasági szereplő részvételével megtartott, de önmagában jelentéktelen magánbeszélgetést második Wannsee konferenciának és rasszista, alkotmányellenes gyülekezetnek tituláló propagandahadjáratával több városban utcára vezényelt több tízezer embert.
Ezt is megértük, hogy Németországban ismét nem az ellenzék tüntet a kormány ellen, hanem a kormány szervez tüntetést az ellenzék, illetve a másként gondolkodók ellen. Így volt ez az NDK-ban is, amikor az imperializmus szörnyűségei ellen kizavarták az agymosott munkás-paraszt elvtársakat zászlókkal és transzparensekkel aszfaltot koptatni a láthatatlan, de vélt ellenség ellen. Ma ugyanez történik,
a sajtó minden csőből tüzel az AfD-re, az utca emberének álcázott saját munkatársait interjúvolva rikácsol az állítólagos náci fenyegetés ellen. Mert pánikban vannak, hogy a nyári európai parlamenti választáson és az őszi három tartományi választáson a jobboldal megerősödve annyi szavazatot kap, hogy megakadályozhatja vagy legalábbis késleltetheti a Világgazdasági Fórum, a Bilderberg-csoport, vagy az egyéb amerikai agytrösztök által a világuralom megszerzésére kitalált programok megvalósítását.
Angela Merkel exkancellár egy mondvacsinált és hamis indokkal kirúgta az alkotmányvédelem korábbi vezetőjét, Hans-Georg Maaßent, a jelenlegi pártelnök, Friedrich Merz még a CDU-ból is ki akarta dobni, de ennek az lett az eredménye, hogy ő a CDU-ból kilépett Werte Union (Érték Unió) nevű konzervatív csoportosulás tagjaival új pártot alapított, és elindul a türingiai parlamenti választáson. Jó esélyei vannak arra, hogy az AfD-vel közösen kormányt is tudjanak alakítani. Ezért azon már nem is kell csodálkozni, hogy
az alkotmányvédelem jelenlegi vezetője, Thomas Haldenwang (CDU), aki szocialista főnökének, Nancy Faesernek minden kívánságát teljesíti, titkosszolgálati módszerekkel aktát vezet korábbi főnökéről, Maaßenről, a közösségi médiában megjelent minden megnyilvánulását, cikkeit, interjúit összegyűjtik, hátha valahol fogást tudnak találni rajta, hogy ellehetetlenítsék politikai szereplését.
A kommunista Sahra Wagenknecht új pártja trójai faló, amelynek az a feladata, hogy konzervatívnak álcázott, a mérsékeltebb jobboldaliaknak is tetszelgő migránsellenes kampányával a mediális agymosás és náci keretezés miatt ingadozó szavazókat csipegessen el az AfD-től. A politikai elemzők a keletnémet tartományi parlamentekbe való bejutásuk esélyeit ambivalensen ítélik meg.
A német kormány és a baloldal pánikját a következő orwelli ihletésű törvények is mutatják.
Nancy Faeser szövetségi belügyminiszter legújabb ördögi terve az, hogy úgy éheztetné ki az ellenzéki sajtó általa „szélsőjobboldali hálózatoknak” nevezett bloggereit, újságíróit, hogy lezáratná azok támogatóinak a bankszámláit, akik pénzt utalnak át ezen újságírók munkájának elősegítésére és támogatására.
Persze mindezt a demokrácia és a sajtószabadság védelmében teszi, hogy megvédje a lakosságot a káros (azaz igaz) hírektől. Ilyet még Orwell sem álmodott meg az 1984 című disztópikus regényében sem!
Egy úgynevezett demokráciatámogatási törvény álcája alatt venné fel a harcot az általa szélsőségesnek nyilvánított pártok (AfD, Werte Union), csoportosulások és egyesületek ellen, amelyeket uszítással, dezinformációval és az alkotmányos rend megbontására irányuló tevékenységgel vádol. Persze,
ha a kormány dönti el, hogy mit tart demokratikusnak és elítélendőnek, akkor azzal aktívan beavatkozik a közvélemény alakításába, ami szöges ellentétben áll a német alaptörvény 5. cikkelyével, amely kimondja: mindenkinek joga van ahhoz, hogy véleményét szóban, írásban és képekben szabadon kifejtse és terjessze, valamint hogy akadályoztatás nélkül tájékozódjon általánosan hozzáférhető forrásokból.
A sajtószabadság, valamint a rádiós és filmes tudósítás szabadsága biztosított. Cenzúrára nem kerül sor.
De ma csak azt szabad nyilvánosságra hozni, ami beleillik a balliberális véleményformálók narratívájába. A többieket meg fizetett „tényvizsgálók” hadával üldözik minden fórumon. Az adófizetők pénzéből államilag finanszíroznak a kormány politikáját támogató, mi több, törvényeket előkészítő civil szervezeteket, a közösségi médiában cenzorként működő alapítványokat (például Correctiv), és minden olyan médiát, amely a kormány propagandájának szétkürtölésével segíti a lakosság agymosását.
Egy kormányrendelettel a Szövetségi Igazságügyi Hivatalban egy „bejelentőhelyet” létesítenek, amelynél az önjelölt „adatszolgáltatók” elektronikusan, levélben és telefonon bemószerolhatják a nekik nem tetsző embertársaikat. A Stasi és az ÁVH elvtársi üdvözletüket küldik!
Persze a hivatal ezt az információgyűjtő tevékenységét kiszervezheti másokra is, mit ad Isten, például a Facebook cenzúrájáról jól ismert Bertelsmann/Arvato szellemi takarítóhálózatra.
Az EU augusztusban életbe lépett Digital Services Act nevű rendelete a digitális konszerneket, közösségi médiaszolgáltatókat hatalmas büntetésekkel fenyegeti, amennyiben azok nem törlik (cenzúrázzák) 24 órán belül a nemkívánatos tartalmakat. Erre a minta a kanadai törvény volt, amely minden audiovizuális tartalmat az állami médiahatóság szabályozásának vet alá, és a bürokraták döntik el, hogy milyen tartalmakat szabad közzétenni.
Az Európai Bizottság azonban még tovább akar menni, és a közösségi média magánchatjeinek tartalmát is algoritmusokkal akarja korlátozni. A további veszélyt a digitális pénztárca jelenti, amelynek bevezetését az EU 2026-ra kívánja megvalósítani. Ez a digitális póráz minden uniós polgár minden adatát tartalmazná, azaz lehetővé tenné a lakosság teljes körű, kínai típusú felügyeletét.
Természetesen a nemkívánatos viselkedést tanúsítók megregulázása ezzel gyerekjáték lesz. Ha olyan tartalmat posztolsz, amely nem tetszik a hatalomnak, akkor lezárják a pénzedet, elveszik a jogosítványodat, betegbiztosításodat és a többit. Megvalósul a röghöz kötött digitális jobbágyság, mert még az otthonát sem hagyhatja majd el az ember.
Ezekből is láthatjuk, hogy a baloldalon félnek az igazságtól, ezért görcsösen mindent, mindenkit, mindenhol és mindenben ellenőrizni akarnak!
Az EU-nak a véleménynyilvánítást és a gyülekezési szabadságot korlátozó rendeleteit a németek sokszor még túl is teljesítik. Csak azok ellen lépnek fel, akik kilépnek a hivatalos narratíva kötelékéből, és amíg a német ügyészség politikai irányítás alatt van, addig nem is lesz remény arra, hogy ez a helyzet megváltozzon.
Az Európai Unió Bírósága Luxembourgban 2019. május 27-i ítéletében kimondta, hogy a német igazságszolgáltatás nem független. Azért sem, mert félnek. A bírók ugyan elvileg függetlenek, de ha egy ügyben az ügyészség nem nyomozhat vagy nem emel(het) vádat, akkor nincs ügy. Ezért lehet a CumEx-balhék ügyében amnéziás Olaf Scholz még ma is kancellár.
A szerző újságíró (München)
Borítókép: Egy német gazda vicces tiltakozása a közlekedésilámpa-koalíciónak nevezett szövetségi kormány agrárpolitikája ellen Stuttgart közelében 2024. február 12-én (Fotó: DPA/AFP/Bernd Weißbrod)
