Donald Trump előző és lehetséges következő amerikai elnök ellen merényletet kíséreltek meg a pennsylvaniai Butlerben. Csupán millimétereken múlt az élete. A támadó egy lapostetős épületről, több mint száz méterről adta le a lövéseket. Egy embert megölt, kettőt súlyosan megsebesített. A biztonságiak a helyszínen agyonlőtték a merénylőt. Ezek a rideg tények. A következő hetekben nyilván szakértők százai fogják elemezni a történteket. Hiszen milliók teszik fel azt a kérdést: hogyan történhetett ez meg?
Több mint hatvan esztendővel ezelőtt gyilkolták meg John F. Kennedy elnököt Dallasban. Annak a merényletnek az indítékát, megrendelőit azóta is keresik, könyvek és filmek tucatjai próbálkoznak megfejteni a történteket. Aztán 1981-ben Ronald Reagan elnök ellen kíséreltek meg merényletet, amit mindannyiunk szerencséjére túlélt. Ez az év azért is emlékezetes, mert ekkor lőtték meg Szent II. János Pál pápát is. Ezek voltak talán a legfelkavaróbb merényletek a hidegháború évei alatt. Aztán
hosszú ideig úgy tűnt, hogy a politikusok kikerültek a célkeresztből. Rockzenészek, milliárdos üzletemberek és családtagjaik lettek a merényletek célpontjai. Az elkövetők általában pszichés problémákkal küzdők vagy bűnözők voltak.
Majd jött a radikális iszlám terror. Náluk nem az ismert személyek lettek az elsődleges célpontok, hanem ikonikus épületek, helyszínek. Mint a New York-i ikertornyok, a párizsi stadion, a londoni híd, a karácsonyi vásárok, a keresztény templomok, a zsidó iskolák és a zsinagógák. Ezeknél a támadásoknál a minél több áldozat meggyilkolása volt a cél.
A terroristák felismerték, hogy a sok halott, sebesült látványa jobban gerjeszti a félelem légkörét, mint egy politikus elleni támadás. A tömegmédia, a közösségi internetes felületek ingerküszöbe is jóval magasabbra került. Szerencsére számos ország vezetése rájött arra, hogy a nyilvánosság korlátozása lejjebb csavarja a magányos elkövetők elszántságát.
Andy Warholnak tulajdonítják azt a mondást, hogy mindenkinek jár tizenöt perc hírnév. Hát a terroristáknak ne járjon!
Két hónapja a közvetlen szomszédunkban támadás érte Robert Fico szlovák miniszterelnököt. A merénylő motivációja egyértelműen politikai volt. Nem értett egyet azzal, hogy az újonnan megválasztott kormányfő leállította a fegyverek szállítását Ukrajnába. Csak a csodának vagy az isteni gondviselésnek volt köszönhető, hogy az öt lövést túlélte a politikus. És most itt állunk az amerikai elnökjelölt elleni támadás képeit nézve.
Donald Trumpra is politikai céljai, meggyőződése miatt emeltek fegyvert. Számára egyértelmű feladat az illegális migráció megállítása, az orosz–ukrán háború gyors lezárása, az országát a polgárháború szélére sodró szélsőbaloldali ideológiák és szervezetek elleni fellépés. Jelszava Amerika újra naggyá tétele. Ezért akarta meggyilkolni a támadó, aki csak néhány milliméterrel vétette el a célt.
Itt is a jószerencse vagy az isteni gondviselés állt a politikus mellé.
De erre mi, magyarok nem hagyatkozhatunk.
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök is már valakinek a célkeresztjébe került. Mégpedig politikai meggyőződése miatt. Ráadásul az elmúlt napokban olyan látványos tárgyalásai voltak a világ vezető politikusaival, hogy már az sem zárható ki, több célkeresztbe is. Az illegális migráció megállítása, az Izrael állam melletti egyértelmű kiállás a Hamász támadása után, egyértelműen az iszlamista terroristák potenciális célpontjává tette a miniszterelnököt.
Ahogy ahhoz sem kell túl nagy képzelőerő, hogy a szélsőbaloldal is ellenséget lát benne. Elvégre a magyar kormány nem ad teret a különféle zavaros ideológiát képviselő szervezeteknek. Sőt, az Antifa budapesti attakjai ellen a jog teljes erejével lép fel. Nyugaton ezeket bocsánatos bűnnek, ifjúkori kilengésnek tekintik csupán. És ha mindez nem lenne elég, akkor itt van az orosz–ukrán háborúban elfoglalt szilárd, békepárti álláspontja.
Néhány napja azt nyilatkozta Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés vezetője, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen több merényletkísérlet is történt, de sajnos egyik sem járt sikerrel. Ez az ukrán titkosszolgálat az egyébként, amelyik az elmúlt időben külön igazgatóságot hozott létre a „lágy célpontok” elleni műveletek végrehajtására. Aminek következményeit időről időre láthatjuk. Robbantások, fegyveres támadások jelzik aktív tevékenységüket.
Nehéz időket élünk. Az illegális migráció, az iszlám radikalizmus, a szélsőbaloldali ideológiák, hálózatok ellen és az ukrajnai békéért fellépő, kiálló politikusok nagy veszélyben vannak. Ezt mutatta a Robert Fico elleni merénylet is. Neki és Donald Trumpnak szerencséje volt.
Tudjuk, hogy a Terrorelhárítási Központ a legmagasabb szinten látja el a védett vezetők biztosítását. De az ő munkájuk sikeréhez elengedhetetlen, hogy minden olyan információt időben megkapjanak, ami az érintett vezetők biztonsági helyzetét befolyásolhatja. Ugyanis ha nem értesülnek időben minden gyanús személyről, szervezetről, akkor jórészt vakon repülnek a személybiztosítók.
Van valami szimbolikája annak, hogy néhány hete adták át az 1918-ban meggyilkolt gróf Tisza István miniszterelnök felújított geszti kastélyát. Akkor a nemzet elveszítette egyik olyan vezetőjét, aki a trianoni vészterhes időkben vezethette volna az országot. Ma ezt nem engedhetjük meg.
A magyar miniszterelnök biztonsága mindannyiunk közös ügye, felelőssége.
