Donald Trumpnak jó esélye van arra, hogy megnyerje a novemberi amerikai elnökválasztást. De mi lenne a programja? A válasz attól függ, milyen hosszan akarjuk kifejteni. Angolul akár hat szóban tömöríteni lehet a lényegét: ez a szuverenista politika többek között felveszi a harcot a tömeges bevándorlással és a genderideológiával, valamint mielőbb lezárná az ukrajnai háborút. Vagyis e kérdésekben az Orbán-kormánnyal azonos politikai célokat vall.
Valamivel részletesebb kifejtése olvasható a programnak az Agenda 47-ben; ennek neve arra utal, hogy Trump a 47. elnök lesz abban az esetben, ha novemberben ismét megválasztják. A Tegyük újra naggyá Amerikát! (MAGA) mottóval hivatalossá vált republikánus program egy húszpontos választási manifesztum köré épül.
Ebben a genderideológia elleni harc részeként például olyan ígéretek szerepelnek, mint az ilyesfajta kéretlen propaganda kiűzése az amerikai iskolákból vagy a férfiak távol tartása a női sporttól, aminek szükségességére a párizsi olimpia különösen felhívta a figyelmet. De a hivatalos republikánus program sem több tizenhat nyomtatott oldalnál.
Létezik azonban a konzervatív programnak egy sokkal részletesebb, csaknem ezeroldalas kifejtése, a Project 2025, amelyet még tavaly készített számtalan jobboldali agytröszt és szakértő a washingtoni Heritage (Örökség) Alapítvány vezetésével. Ez nemcsak az Egyesült Államok, de a világ egyik legbefolyásosabb konzervatív kutatóintézete, amellyel a magyar kormánykörök kifejezetten jó és aktív kapcsolatokat ápolnak. Elnöke, Kevin Roberts Orbán Viktort is felkereste a karmelita kolostorban, vezető tanácsadója, James Carafano pedig kifejezetten gyakori vendég hazánkban, a napokban például az MCC Feszten járt Esztergomban. A januári amerikai hatalomváltás esetére minden feltétel adott ahhoz, hogy ne csak a kormánypolitikusok, hanem a vezető tanácsadók szintjén is megolajozzák az elmúlt években igencsak berozsdásodott magyar–amerikai kapcsolatokat.
A Project 2025 a washingtoni kormányváltás programja.
Az elmúlt hetekben megkérdőjeleződött ugyanakkor, hogy Trump is a magáénak vallja-e majd. A republikánus elnökjelölt el is határolta magát tőle, az ezzel kapcsolatos híreket pedig felerősítette, hogy lemondott – hivatalosan legalábbis előre tervezett módon távozott – a konzervatív mesterterv projektigazgatója. Ugyanakkor alighanem azoknak lesz igazuk, akik azon a véleményen vannak: nem eszik olyan forrón a kását, az ellentéteket taktikai megfontolásból gerjesztik. Egyrészt érthető a Trump-kampánycsapat részéről, hogy a saját útjukat akarják járni, nem pedig egy több mint egy éve megjelentetett szakértői kottából zenélnének. Különösen érthető ez az öntörvényűségéről közismert volt és reménybeli elnök esetében. Másrészt a választást középen kell megnyerni. Trump több mint 11 millió (!) szavazattal többet kapott a 2020-as voksoláson a 2016-oshoz képest; az előbbit mégis elveszítette, míg az utóbbit megnyerte.
Amikor Trump túl konzervatívnak, sőt egyes helyeken szélsőségesnek nevezi a Project 2025-öt, akkor saját táborának kemény magjából nem veszít (mégis, kire szavaznának, ha nem rá?), miközben nyerhet bizonytalan szavazókat, akiket elijeszthettek a mesterterv bizonyos megfogalmazásai (vagy amit a média idézett belőle). Ez különösen az olyan kulcsállamokban lehet fontos, ahol a legutóbbi felmérések szerint Trump fej fej mellett halad ellenfelével, Kamala Harrisszel: Arizonában, Georgiában, Wisconsinban és másutt. Ha azonban januárban Trump visszaköltözhet a Fehér Házba, és nem éri be azzal, hogy a kedvelt konzervatív show-műsorában, a Hannityben hallottak alapján kormányozza Amerikát, akkor közvetlen tanácsadói abból a szakértői háttércsapatból fognak meríteni, amely a Project 2025-öt írta. Sőt meglehet, ők maguk is onnan érkeznek.
Washingtonban már írják azok listáját, akiket bevonnának a következő Trump-kormány apparátusába. Ahogy azokét is készítik, akiket pedig kipenderítenének. Ha valakiben ez most David Pressman budapesti nagykövetet idézi fel, annak igaza van, de csak részben: politikai kinevezettként Pressmannel szemben az amerikai szokásjog alapján egyébként is elvárás, hogy január 20-án nyújtsa be a lemondását, és üljön fel az Amerikába tartó első gépre.
A Project 2025 vádirat is az amerikai baloldal és a Biden-kormány ellen. Annak a tapasztalatnak a birtokában is készült, amelyet Trump és emberei a 2017 és 2021 közötti kormányzásuk alatt szereztek. Bob Woodward sztárújságíró Félelem – Trump a Fehér Házban című, magyarul is megjelent könyvéből is kiderül: az apparátus, amelyre a washingtoni politikába kívülállóként csöppent Trump támaszkodott, megkeserítette az életét.
Az „elnök emberei” közül sokan csak állítólagosan voltak azok, szabotálták a munkát, papírokat lopkodtak el az íróasztaláról. Lojalitásuk a nullával volt egyenlő, Woodwardnak nevük elhallgatása mellett nyilatkozva mindennek elhordták Trumpot. Amerikára is jellemző az az Európában ismerős jelenség, hogy az államigazgatás jelentős részét a kormányváltásoktól függetlenül a baloldalhoz köthető vagy azzal szimpatizáló emberek teszik ki. Ez hátrányba hozza a jobboldalt, annál is inkább, mivel befolyásukat a baloldali ideológiai szempontok érvényesítésére használják fel. A republikánusok változtatni akarnak ezen (is).
A mesterterv szinte végigolvashatatlanul hosszú, de jól tagolták, így könnyen kikereshetjük azt a szakpolitikai területet, amelyre kíváncsiak vagyunk. Most nézzük csak Magyarországot! Szó szerint csak egyszer szerepelünk a terjedelmes szövegben, mégpedig annak okán, hogy a Project 2025 szerint nem felel meg a Szabad Európa chartájának annak újraindított magyar nyelvű hírszolgáltatása.
A magyar kormányt demokratikusan választott, Amerika-barát európai és NATO-szövetségesnek nevezik.
A Szabad Európa újraindítását – amely ma már nem hagyományos rádióadás, hanem multimédiás online hírszolgáltatás – 2012-ben, a második Orbán-kormány idején a The Washington Post hasábjain szorgalmazták a magyar jobboldal olyan „jóakarói”, mint Charles Gati washingtoni politológus, Haraszti Miklós volt SZDSZ-es képviselő és Mark Palmer egykori budapesti amerikai nagykövet.
Palmer a rendszerváltás idején, 1986–90 között dolgozott a magyar fővárosban, a rossz nyelvek szerint az SZDSZ-hez akkreditált nagykövetként. Médiaérdekeltségével meg akart telepedni a magyarországi kereskedelmi televíziózásban, de ez nem sikerült. 2013-ban meghalt. Gati a 2022-es országgyűlési választásokba az ellenzék oldalán beavatkozó Action for Democracy elnevezésű háttérhatalmi pénz- és befolyásosztó szervezet nemzetközi tanácsadó testületének tagja. Az amerikai közpénzből finanszírozott Szabad Európa huszonhét év szünet után, 2020-ban újította fel magyarországi tartalomszolgáltatását, majd belesimult az ellenzéki szemléletű hazai média világába.
Az amerikai jobboldalon most csak azt nem értik, miért kell ezt az adófizetőiknek pénzelniük.
Egy további ponton, amelyet szintén összefüggésbe hozhatunk a magyarországi fejleményekkel, a Project 2025 az Egyesült Államok nemzetközi fejlesztési ügynöksége, a USAID átalakítását és annak a baloldali propagandapolitikától való megszabadítását tartja szükségesnek. Samantha Power, az amerikai külügyminisztérium alá tartozó kormányhivatal vezetője – talán nem mellesleg: Pressman korábbi főnöke – tavaly év elején járt Budapesten, hogy a keblére ölelje az ellenzéki holdudvarba tartozó migráció- és genderpárti szervezeteket, illetve a kormányellenes médiát. Az amerikai jobboldal sikere esetén ebben is alapos változás várható. Donald Trump győzelme nemcsak a médiaretorika szintjén erősítené a magyar–amerikai kapcsolatokat, hanem konkrét területeken számolná fel a Biden-kormány lózungjaiban mindig a demokráciát féltő, valójában a magyarországi ellenzéki tábort segítő politikáját.
