Donald Trumpnak jó esélye van arra, hogy megnyerje a novemberi amerikai elnökválasztást. De mi lenne a programja? A válasz attól függ, milyen hosszan akarjuk kifejteni. Angolul akár hat szóban tömöríteni lehet a lényegét: ez a szuverenista politika többek között felveszi a harcot a tömeges bevándorlással és a genderideológiával, valamint mielőbb lezárná az ukrajnai háborút. Vagyis e kérdésekben az Orbán-kormánnyal azonos politikai célokat vall.

Valamivel részletesebb kifejtése olvasható a programnak az Agenda 47-ben; ennek neve arra utal, hogy Trump a 47. elnök lesz abban az esetben, ha novemberben ismét megválasztják. A Tegyük újra naggyá Amerikát! (MAGA) mottóval hivatalossá vált republikánus program egy húszpontos választási manifesztum köré épül. 

Létezik azonban a konzervatív programnak egy sokkal részletesebb, csaknem ezeroldalas kifejtése, a Project 2025, amelyet még tavaly készített számtalan jobboldali agytröszt és szakértő a washingtoni Heritage (Örökség) Alapítvány vezetésével. Ez nemcsak az Egyesült Államok, de a világ egyik legbefolyásosabb konzervatív kutatóintézete, amellyel a magyar kormánykörök kifejezetten jó és aktív kapcsolatokat ápolnak. Elnöke, Kevin Roberts Orbán Viktort is felkereste a karmelita kolostorban, vezető tanácsadója, James Carafano pedig kifejezetten gyakori vendég hazánkban, a napokban például az MCC Feszten járt Esztergomban. A januári amerikai hatalomváltás esetére minden feltétel adott ahhoz, hogy ne csak a kormánypolitikusok, hanem a vezető tanácsadók szintjén is megolajozzák az elmúlt években igencsak berozsdásodott magyar–amerikai kapcsolatokat.

Az elmúlt hetekben megkérdőjeleződött ugyanakkor, hogy Trump is a magáénak vallja-e majd. A republikánus elnökjelölt el is határolta magát tőle, az ezzel kapcsolatos híreket pedig felerősítette, hogy lemondott – hivatalosan legalábbis előre tervezett módon távozott – a konzervatív mesterterv projektigazgatója. Ugyanakkor alighanem azoknak lesz igazuk, akik azon a véleményen vannak: nem eszik olyan forrón a kását, az ellentéteket taktikai megfontolásból gerjesztik. Egyrészt érthető a Trump-kampánycsapat részéről, hogy a saját útjukat akarják járni, nem pedig egy több mint egy éve megjelentetett szakértői kottából zenélnének. Különösen érthető ez az öntörvényűségéről közismert volt és reménybeli elnök esetében. Másrészt a választást középen kell megnyerni. Trump több mint 11 millió (!) szavazattal többet kapott a 2020-as voksoláson a 2016-oshoz képest; az előbbit mégis elveszítette, míg az utóbbit megnyerte.

Amikor Trump túl konzervatívnak, sőt egyes helyeken szélsőségesnek nevezi a Project 2025-öt, akkor saját táborának kemény magjából nem veszít (mégis, kire szavaznának, ha nem rá?), miközben nyerhet bizonytalan szavazókat, akiket elijeszthettek a mesterterv bizonyos megfogalmazásai (vagy amit a média idézett belőle). Ez különösen az olyan kulcsállamokban lehet fontos, ahol a legutóbbi felmérések szerint Trump fej fej mellett halad ellenfelével, Kamala Harrisszel: Arizonában, Georgiában, Wisconsinban és másutt. Ha azonban januárban Trump visszaköltözhet a Fehér Házba, és nem éri be azzal, hogy a kedvelt konzervatív show-műsorában, a Hannityben hallottak alapján kormányozza Amerikát, akkor közvetlen tanácsadói abból a szakértői háttércsapatból fognak meríteni, amely a Project 2025-öt írta. Sőt meglehet, ők maguk is onnan érkeznek.

Washingtonban már írják azok listáját, akiket bevonnának a következő Trump-kormány apparátusába. Ahogy azokét is készítik, akiket pedig kipenderítenének. Ha valakiben ez most David Pressman budapesti nagykövetet idézi fel, annak igaza van, de csak részben: politikai kinevezettként Pressmannel szemben az amerikai szokásjog alapján egyébként is elvárás, hogy január 20-án nyújtsa be a lemondását, és üljön fel az Amerikába tartó első gépre.

Az „elnök emberei” közül sokan csak állítólagosan voltak azok, szabotálták a munkát, papírokat lopkodtak el az íróasztaláról. Lojalitásuk a nullával volt egyenlő, Woodwardnak nevük elhallgatása mellett nyilatkozva mindennek elhordták Trumpot. Amerikára is jellemző az az Európában ismerős jelenség, hogy az államigazgatás jelentős részét a kormányváltásoktól függetlenül a baloldalhoz köthető vagy azzal szimpatizáló emberek teszik ki. Ez hátrányba hozza a jobboldalt, annál is inkább, mivel befolyásukat a baloldali ideológiai szempontok érvényesítésére használják fel. A republikánusok változtatni akarnak ezen (is).

A mesterterv szinte végigolvashatatlanul hosszú, de jól tagolták, így könnyen kikereshetjük azt a szakpolitikai területet, amelyre kíváncsiak vagyunk. Most nézzük csak Magyarországot! Szó szerint csak egyszer szerepelünk a terjedelmes szövegben, mégpedig annak okán, hogy a Project 2025 szerint nem felel meg a Szabad Európa chartájának annak újraindított magyar nyelvű hírszolgáltatása. 

A Szabad Európa újraindítását – amely ma már nem hagyományos rádióadás, hanem multimédiás online hírszolgáltatás – 2012-ben, a második Orbán-kormány idején a The Washington Post hasábjain szorgalmazták a magyar jobboldal olyan „jóakarói”, mint Charles Gati washingtoni politológus, Haraszti Miklós volt SZDSZ-es képviselő és Mark Palmer egykori budapesti amerikai nagykövet.

Palmer a rendszerváltás idején, 1986–90 között dolgozott a magyar fővárosban, a rossz nyelvek szerint az SZDSZ-hez akkreditált nagykövetként. Médiaérdekeltségével meg akart telepedni a magyarországi kereskedelmi televíziózásban, de ez nem sikerült. 2013-ban meghalt. Gati a 2022-es országgyűlési választásokba az ellenzék oldalán beavatkozó Action for Democracy elnevezésű háttérhatalmi pénz- és befolyásosztó szervezet nemzetközi tanácsadó testületének tagja. Az amerikai közpénzből finanszírozott Szabad Európa huszonhét év szünet után, 2020-ban újította fel magyarországi tartalomszolgáltatását, majd belesimult az ellenzéki szemléletű hazai média világába. 

Egy további ponton, amelyet szintén összefüggésbe hozhatunk a magyarországi fejleményekkel, a Project 2025 az Egyesült Államok nemzetközi fejlesztési ügynöksége, a USAID átalakítását és annak a baloldali propagandapolitikától való megszabadítását tartja szükségesnek. Samantha Power, az amerikai külügyminisztérium alá tartozó kormányhivatal vezetője – talán nem mellesleg: Press­man korábbi főnöke – tavaly év elején járt Budapesten, hogy a keblére ölelje az ellenzéki holdudvarba tartozó migráció- és genderpárti szervezeteket, illetve a kormányellenes médiát. Az amerikai jobboldal sikere esetén ebben is alapos változás várható. Donald Trump győzelme nemcsak a médiaretorika szintjén erősítené a magyar–amerikai kapcsolatokat, hanem konkrét területeken számolná fel a Biden-kormány lózungjaiban mindig a demokráciát féltő, valójában a magyarországi ellenzéki tábort segítő politikáját.