Forr a világ körülöttünk. Hiszen tombol a nyár, hőhullámok követik egymást, és a mindennapi élet is egyre nagyobb kihívások elé állít bennünket. Ha ez nem lenne elég, a politikai hullámverések is növekvő aggodalommal töltenek el bennünket. Most nem az orosz–ukrán háború egyre vadabb fordulataira vagy a közel-keleti konfliktus növekvő veszélyeire gondolok.
Két hete történt Nagy-Britanniában, hogy egy első generációs, migrációs hátterű fiatal halálra késelt három kislányt, és többeket életveszélyesen megsebesített. Mint kiderült, ez volt az utolsó csepp a pohárban, ami után elemi erejű tiltakozási hullám robbant ki az országban. Tömegek vonultak utcára, hogy az illegális migráció megállítását, a jogcím nélkül országukban tartózkodók kitoloncolását követeljék.
A megmozdulásokhoz később szélsőséges csoportok, futballhuligánok is csapódtak, akik elvitték a tiltakozásokat olyan irányba, ami a baloldali politikai elit és az őket kiszolgáló sajtó számára lehetőséget adott a tüntetések kriminalizálására. Sőt politikai megbélyegzésére, befeketítésére. A munkáspárti miniszterelnök kemény fellépést ígért az általa egységesen bűnözőnek, rasszistának, kirekesztőnek ítélt tüntetések felszámolására. A rendőrség és a bíróság gyorsított ütemben meg is kezdte a tiltakozók bíróság elé állítását, szinte statáriális elítélését. Ezzel a munkáspárti kormány szerint meg is van oldva a probléma.
Mindeközben Párizsban zajlottak az olimpiai játékok. Szerencsére látszólag békésen folyt a rendezvény. Igaz, hogy a megnyitóünnepség a globalizmus, a woke, az LMBTQ és a multikulturalizmus diadalmenetét szándékozott bemutatni, ami a világ jelentős részén váltott ki jogos felháborodást.
Coubertin báró, az újkori olimpiai játékok megálmodója igencsak elcsodálkozna, ha látná a botrányos műsort és egyes sportágakban a nemi hovatartozást semmibe vevő, szándékoltan provokatív döntéseket. „Tisztesség vagy te, Sport!” – írta a francia főnemes. Ami mára sajnos megkérdőjeleződött.
Pár napja, itt a szomszédos Bécsben le kellett fújni Taylor Swift amerikai énekesnő három telt házas koncertjét terrorfenyegetés miatt.
Az osztrák elhárítás (az Egyesült Államoktól kapott információ) szerint egy észak-macedóniai származású férfi az interneten keresztül radikalizálódott, majd hűséget fogadott az Iszlám Államnak. A koncert idejére tervezett öngyilkos merényletet.
Két segítője is akadt, egyikőjük a koncert biztonsági őreként dolgozott volna, ami különös aggodalomra adott okot. Az osztrák kormány nem vállalta a kockázatot, törölte a rendezvényt.
Hogy ez a három esemény az időbeli közelségen túl miként is függ össze? Hiszen Nagy-Britanniában, Franciaországban és Ausztriában történtek, tehát térben egymástól viszonylag távol. Igen, ez igaz, ám mégis egy tőről fakadnak. Egyre inkább kirajzolódik belőlük a nyugat-európai államok mélyülő válsága. Ezek az országok olyan belső megosztottsággal küzdenek, amely már az egyes államok belső stabilitását, biztonságát, sőt akár már puszta létüket is fenyegeti.
Ha a nyugati balliberális politikai elit megelégszik az egyszerű válaszokkal, mint a brit miniszterelnök, akkor csak növelik a bajt. Amit elfödni már régen nem lehet. Nem elég azt mondani, hogy a szélsőjobboldali, migrációellenes, rasszista gyűlölködés minden baj okozója.
Amit szerintük csak tetéznek a szexuális sokszínűséget tagadó, férfi–nő nemi identitásban gondolkodó, maradi európaiak.
Ezek a leegyszerűsítő válaszok már nem fedik el az egyre mélyülő társadalmi, politikai és biztonsági válságot, amibe önként belelavírozta magát a Nyugat. Mindezzel a szélsőbaloldali ideológiai zűrzavarral súlyos helyzetbe hozta önmagát.
Mi, itt Közép-Európában már megéltük és túléltük egy szélsőbaloldali kísérlet csődjét. A kommunizmus hamis ideológiájának kudarcáért hatalmas árat fizettünk. Ma úgy tűnik, hogy a nyugat semmiből sem tanul, és mindent elfelejtett.
Csakúgy, mint a Bourbonok. Ráadásul az önmaguk ásta gödörbe minket is magukkal akarnak rántani. Kövessük őket egy esztelen, értelmetlen és véres háborúba Oroszország ellen. Saját országaink gazdaságát tegyük tönkre Ukrajna támogatásának ürügyén. Mindezeken túl nyissuk meg határainkat az illegális migránsok tíz- és százezrei előtt. Amivel együtt engedjük be az iszlám radikalizmust, a terrort. Valamint az etnikai alapokon szerveződő bűnbandákat, a maguk brutalitásával. Továbbá fogadjuk el, hogy gyerekeinket, lányainkat, asszonyainkat módszeresen és tömegesen erőszakolják meg, már csak a másság tisztelete okán is. Mert az elkövetők – mint tudjuk – mentálisan sérültek, pszichológiai problémákkal küszködnek és nincsenek tisztában az európai szokásokkal.
Ha pedig nem vagyunk hajlandók önként feladni mindent, amiért szeretünk ezen a földdarabon élni, akkor már kemény retorziókkal fenyegetnek bennünket. Az ukránokkal elzáratják a kőolaj- és talán a földgázvezetékeket. Vegyük mi is megfizethetetlenül drágán, leginkább a hozzájuk kötődő multinacionális cégektől. Engedjük be a migránsokat, építsünk tízezres táborokat, tartsuk el a saját ellenségeinket, potenciális hódítóinkat. Saját gyermekeink, unokáink helyett jöjjenek a majdan ellenünk harcolók.
A Nyugat egy szélsőbaloldali kísérlet áldozatává vált. Gyors pusztulás vagy lassú, súlyos társadalmi konfliktusok várnak rájuk. Mi egyet tehetünk, hogy minden erőnkkel küzdünk ennek elkerüléséért.
A szerző biztonságpolitikai szakértő
