Az antifeudalizmus jegyében amúgy parádés plakátok készültek és kerültek ki idén is az újbudai Bikás parkba. Ott van például az anyasors nehézségeit bemutató alkotás. 

– sorolta a gyermeknevelés fundamentumait a „művész”, valahonnan a „vicsorgó hétköznapok” valóságából. (Dúró Dóra pedig nagyon helyesen tette, hogy hétfőn odament, és leragasztotta az egészet az anyaság örömeit soroló gondolatokkal, de ez egy másik téma.) Hiszen az összes többi alkotás is a hullámzó fekália terméke, se nem vicces, se nem bölcs, se nem elgondolkodtató, csak ugyanaz a mindent lenéző, übermensch-libsi károgás, amit úgy ununk már harminc meg sokszor harminc éve.

Evvel a világgal szemben nevezte meg cikké­ben Békés Márton a nemzeti oldal előtt álló legfőbb küldetést, alaposan elemezve és példaként kiemelve, hogy gróf Bethlen István és Klebelsberg Kunó kormányzása mitől vált maradandó korszakká a történelmi emlékezetünkben. (Azért, mert identitást tudott teremteni.) 

Erről írunk, beszélünk régóta. Békés Márton felidézi az Orbán Viktor nevéhez fűződő korszak építésének megvalósult, emlékezetes politikai és gazdasági teljesítményeit, de kevesli a kulturális téren elért változásokat. Ezért is dicséri cikkében a nyáron hivatalba lépő új kulturális minisztert, Hankó Balázst. 

Valljuk be, Békés Mártonnak teljesen igaza van abban, hogy miközben a kormány számos területén a „nemzeti maximumra” törekedett, az eddigi kulturális miniszterek teljesítményéről ez nem mondható el. Vagy nem rendelkeztek kellő forrással, vagy kellő akarat sem volt bennük, hogy valódi kultuszminiszterként részt vállaljanak az új korszak felépítéséből, támogatáspolitikájukkal, innovatív programjaikkal fordítsanak azon a nihilista hegemónián, amely a kulturális életünket jellemzi.

Pedig 

 Schmidt Mária történészprofesszor ötletére például a szexuális identitásunkról tartottak formabontó, a genderőrületnek intellektuális igénnyel hadat üzenő nemzetközi konferenciát a Várban. A székely végeken, Szentegyházán pedig október első hétvégéjén újra megindul a nagyon látványos és sokak szívét megdobogtató őszi hadjárat a székely–magyar bátor huszárok emlékére, csak hogy két teljesen ellentétes hangulatú, de egy irányba húzó, identitásépítő eseményt egymás mellé illesszek, a nemzeti maximum keresésének példájaként.