Rázós hónapok állnak előttünk, semmiképp nem eshetünk az önáltatás csapdájába! Erről is szólt Orbán Viktor, most először teljes egészében nyilvános kötcsei beszéde. Emellett még fontosabb dolgokról is, amelyekről lentebb írok, de kezdjük itt.
Kezdjük ott, hogy mindig figyeljünk a vetélytársak és ellenfelek belső világára! Ha ezt tesszük, olvassuk oldalaikat és követjük a csatornáikat, rögtön kiderül, hogy a két tábort (túl a politikai nézetkülönbségen) teljesen eltérő megfontolások mozgatják.
El kell fogadni azt a tényt, hogy ez a választás az Orbán nagystratégiájában bízók és a pusztán Orbán távozását követelők között fog eldőlni.
Az előbbi, a folytatást akaró tábor, azaz a mi táborunk a kormányzás hibáin és a kormányközeli szereplők esetleges emberi gyengeségein túllépve, azt beárazva, Magyarország stabilitását és a másfél évtizede megkezdett sajátos magyar út folytatását szorgalmazza. Mert ebben a stratégiában és Orbán Viktor személyében látjuk azt az erőt, amely átvezethet bennünket ezen a világpolitikai felforduláson.
A másik tábor épp ellenkezőleg viselkedik és a Magyar Péter körüli kiábrándító szempontokat (például a Tisza-keménymag kötcsei, egészen botrányos viselkedését, a helyi kismama és a sajtó megtámadását vagy a messiás egyre nyilvánvalóbb „elkiskakasodását” és a Tisza-vezérkarába belépő, szánalmas és kétes figurákat) félretéve mindent arra tesz fel, hogy bukjon ez a kormány, és majd utána, nyilván az áhított külföldi irányítással, létrejön valami, ami szerintük jobb lesz.
Magyar Péter támogatóinak ezért igen sok Unicumot kell fogyasztaniuk (lásd Karácsony Gergely) vagy lóellenzőt kell varrniuk önnön fejükre. Utóbbira (s persze lehet, hogy az előbbire is) jó példa a valamikori mértéktartó intellektus és emberarcú liberális, Szent-Iványi István vívódása Magyar Péter háremében.
Ő így látja a kötcsei eseményeket (muszáj hosszabban idézni, annyira jó!): „Magyar Péter sikeresen átkeretezte Kötcse jelentését. Mostantól ez már nem kényelmes hazai pálya, nem safe space a NER vezetőinek és kegyenceinek, hanem olyan küzdőtér, ahol már hendikeppel lépnek pályára, és számukra már döntetlenre is nagyon nehéz menteni az eseményt. A kontrasztok nagyok és különösen hátrányosak Orbán és követői számára. (…) Magyar stratégiája eddig jól működik: űzi, hajtja, defenzívába kényszeríti ellenfelét. A korábbi ellenzékkel szemben a szimbolikus eseményeket nem kommenteli, hanem átkeretezi, kisajátításukra törekszik, birtokba veszi: ez történt a tusványosi beszéd napján, augusztus 20-án, és most Kötcsén is. Ha a Fidesz nem találja meg ennek az ellenszerét, akkor menthetetlenül veszíteni fog. Ő most a politikai harc masztodonja, amelyik nehezen és lassan reagál, régi reflexekkel dolgozik, a kisebb, fürgébb, ötletesebb új ragadozóval szemben tehetetlen. Neki már nincs hazai pálya.”
Valóban így volna? Szegény Szent-Iványi annyira akarja a kormányváltást, hogy lassan vaksibb lesz, mint Dévényi Füles Pityu! A valóságban Magyar Péter egyetlen (eddig) sikeres eszköze az uszítás és a hergelés, a vagyonok elkobzásának és szétosztásának, a zabrálásnak és a megtorlásnak, a Majka–Krúbi-féle nyaloncok és a legprolibb hívek sugalmazásában az akasztásnak és a kínzásnak az ígérete. Pusztán ez az egyetlen kampánytermék, ami hat.
Miféle átkeretezésről beszél Szent-Iványi, ez az olvasott és mégis ostoba ember? Ha lehet egyáltalán dobogót állítani a pöcegödör aljára, akkor épp a felsorolt három ultrakomplexusos beszéd volt a kiskakas három legszánalmasabb és legüresebb szövegelése az összes közül! A komplexus alatt az ödipuszit értem természetesen, hiszen Magyar Péter örök tragédiája, hogy Orbán nem szereti, valószínűleg már miniszterfeleség korában is átlátott rajta, a szánalmas jellemén. Ezekben a beszédekben Magyar Péter orbánabb akart lenni Orbánnál, de a képmutatáson, fenyegetőzésen és üres lózungokon túl semmire nem futotta.
A valóságban tehát semmiféle térfoglalás és átkeretezés nem történt semelyik helyszínen és különösen nem Kötcsén, csupán a kívül rekedt kiskakas kukorékolt a klub bezárt kapujánál.
Orbán Viktor pedig az uszítás és a hőbörgés ellenpontjaként a nyugodt erőt képviselte. A következetességet, amely tizenöt éve folyamatosan jellemzi a kormányzást. Orbán a tavalyi (a meghívott szellemi és véleményformáló holdudvarnak szóló személyes hangvételű üzeneteken kívül már akkor is a nyilvánosság elé tárt) kötcsei beszédében gyakorlatilag megjósolta az elkövetkező év világpolitikai fejleményeit. Most számba vette az akkor felvetett témákat, és hogy hogy nem, kiderült: a kormány szinte mindenben előrelátóan tervezett.
