Végignéztük az eltorzult arcokat az eredetileg „megbékélésmenetnek” meghirdetett, de végül Juhász Péter egykori „drogvédő”, levitézlett Soros-ügynök, gátlástalan, megélhetési álhírkufár heroizálására átcímkézett vasárnapi gyűlöletdzsembori színpadán. Ha jól értem, a Kossuth téren obszcén szavakat üvöltöző méregzsákok legfőbb követelése az volt, hogy szabadon lehessen rágalmakat terjeszteni ezután is. Bármit, bárkiről. Értjük. Mi pedig követeljük, hogy ne lehessen!
A Magyar Nemzet, a PestiSrácok és Ábrahám Róbert oknyomozó munkáiból egyre világosabb, hogy az úgynevezett pedofilbotránynak valóban vannak politikai szálai. Csakhogy azok inkább a baloldal felé fonódnak. Hiszen a Juhász Péter és a többi álhírterjesztő révén Semjén Zsoltra és a kormánypártokra terelt gyanú eredetileg a baloldal celebjeit lengte körül. Hogy éppen ezt a témát és éppen így próbálták felhasználni a kormány megbuktatására, abban (a külföldi megbízók kiszolgálása mellett) a bosszúvágy is szerepet játszhatott.
Hiszen a fiatalkorú, vagy éppen csak nagykorú, intézetis fiúk és lányok rovására elkövetett emberkereskedelemben és prostitúcióban az ellenzéki oldal celebjei voltak érintettek.
Köztük éppen azok, akik az Ábrahám Róbert által találóan „Odafent szörnyek állnak” elnevezéssel illetett, tavaly februári „gyermekvédelmi” tüntetés arcai voltak. Ne feledjük, hogy ez az álcivil akció volt az első, amely a volt államfő brutálisan elbaltázott kegyelmi döntéséből a teljes kormányzat elleni pedofil vádat próbált kreálni. Nem kis sikerrel, hiszen ennek az összeesküvésnek a terméke Magyar Péter politikai karrierje is.
Májusban, amikor a Szőlő utcai javítóintézet (a sors fintoraként szintén Juhász Péter névre hallgató) igazgatóját prostitúcióval összefüggő bűntettek miatt letartóztatták, még senki nem sejtette, hogy a téma egy kormánybuktató játszma alapjául szolgál majd. Azt persze tudjuk, hogy a politikai földmozgásokat szinte mindig egy casus belli, egy botrány kirobbanása, vagy inkább kirobbantása előzi meg. Ilyen volt maga kegyelmi botrány, s persze nem vitás, hogy az is megfelelő alapanyag, ha egy ismert javítóintézet vezetőjéről (egyelőre nem jogerősen) kiderül, hogy nehézsúlyú bűnöző.
Innentől fogva a brüsszelita, balliberális boszorkánykonyhákban teljesen mellékes a valóság.
Hogy a szigorúan őrzött fiú javítóintézetből például nem lehet sem fiúkat, sem lányokat kivinni egy kis szexmunkára, vagy hogy éppen a gyermekvédelmi törvény kőkemény szigorítása, a Nemzeti Védelmi Szolgálat kötelező átvilágítása leplezte le a vélhetően már a kétezres évek óta szabadon garázdálkodó, kettős életet élő igazgatót. Sőt: most kiderülni látszik, hogy a pecér Juhász Péternek már korábban, más állomáshelyeken, tíz-húsz évvel ezelőtt is voltak gyanús ügyei, de azok vizsgálata elakadt. S láss csodát, ezek az ügyek a Lakatos Márk-botránnyal mutatnak személyi összefonódásokat!
