Krimiírók, figyelem! Nem várt helyről érkezik az önök számára felbecsülhetetlen értékű segítség. Szegényesnek bizonyulna ugyanis a legzseniálisabb történetmesélő fantáziája is, ha csak hasonlót ki akarna találni ahhoz a közelmúltban megtörtént eseménysorhoz, amit a posztkommunista baloldal által megszállt fővárosi és kerületi önkormányzatok háza táján vizsgálnak a hatóságok. A Magyar Nemzet megpróbálta feltérképezni a Karácsony Gergely által vezetett főváros szövevényes korrupciós hálózatát, ami remélhetőleg beindítja a nyomozók kreatív gondolkodását is a látszólag elkülönült ügyek összefüggéseit illetően. Ám az egész úgy, ahogy van, irodalmi és filmes feldolgozás után kiált, hogy beleivódhasson a magyar társadalom széles rétegeibe a kínzó tapasztalat, ezt a bagázst nem szabad közpénz közelébe engedni.
Amikor 2019-ben azóta is fölfoghatatlan és megmagyarázhatatlan okból Budapest választópolgárainak többsége úgy döntött, hogy a XXI. század követelményeinek minden tekintetben megfelelő, a nemzet fővárosának méltán nevezhető modern település kialakítása érdekében végre elindult építkezést felváltja a kosz, a rendetlenség, az autósüldözés, a közlekedési káosz és a pusztulás reménytelenségére, egyetlen dologban reménykedhettek a józan eszüket még őrző, elviselhetőbb jövőben még bízó emberek. Mégpedig abban, hogy reflektorfénybe kerülve megmutatják igazi arcukat ezek a minden tekintetben züllött figurák, és akaratlanul leleplezik ártó szándékaikat választóik előtt is, ami alapot teremthet a változásra.
Sajnos idén nyár elején ezt az illúziónkat is elveszítettük, hiszen lelepleződtek ugyan a baloldali politikával szoros szimbiózisban élő bűnbandák, de ez egyáltalán nem bírta józanabb gondolkodásra a budapestiek többségét. Így fordulhatott elő, hogy Óbuda polgármestere a börtönben tette le hivatali esküjét. Az előzményekhez tartozik, hogy amikor megjelent Magyar Bálint maffiállamról okoskodó könyve, már tudni lehetett, hogy jó bolsevik módon azzal vádolják a nemzeti kormányt, amit ők maguk követnek el, amint arra lehetőségük nyílik. Ezt a sejtést azóta fényesen igazolta mindaz, ami a fővárosi és a baloldal által irányított kerületi önkormányzatokban történt.
Mindezek tükrében bátran kijelenthető, hogy a baloldal által megszállt önkományzatokban maffia-önkormányzás folyik, és rendszerszintű a korrupció. A képességhiányos jelenlegi politikusokat dróton rángatják a háttérből azok, akik politikai bukásuk után hatalmukat átkonvertálták ismét a gazdaság és a pénzügyek területére, ahol úgynevezett fehérgalléros bűnözőként arra dolgoztak ki hatékony eljárásokat, hogyan lehet eredményesen működtetni a fogott embereik által uralt önkormányzatoknál a nagy teljesítményű közpénzszivattyúkat.
A már említett összeállításból kiderül, hogy milliárdokat loptak el gátlástalanul, a pénz jelentős részének holléte ismeretlen, de hiánya jól látszik a főváros és a kerületek állapotát vizsgálva. A megválasztott vezetők alig érzékelhető politikai teljesítménye kimerül abban, hogy a kormányra mutogatnak, és próbálják elhitetni megbabonázott híveikkel, hogy nem ők, hanem a Budapestet bűnös városnak tartó miniszterelnök a hibás a katasztrofális helyzet kialakulásáért.
Ugyanakkor a valóság az, hogy ami az utóbbi évtizedben épült-szépült a fővárosban, az kilencvenkilenc százalékban a kormánynak köszönhető. Az izgalmas fordulatokkal kecsegtető krimi mellett mély társadalmi dráma is kibontakozóban van, mert nincs semmilyen magyarázat arra, miért hagyja a budapestiek többsége, hogy ilyen galád módon félrevezessék. És ha egyszer végre lehull a hályog a szemekről, olyan súlyos traumát jelenthet majd a galádság felismerése sokak számára, amit nagyon nehéz lesz elviselni.
A zuglói korrupciós parkolási botrány, a milliárdos számlagyárak, az egymillió euró egy lefoglalt luxuskocsi csomagtartójában, Újbuda, a II. kerület, Újpest, Kispest és Óbuda korrupciós botrányai, a túlszámlázási botrányok, amelyeknek zászlóshajója, a Hídpénz-botrány, olyan bűncselekmények, amelyek látszólag önálló stiklik, de egyre nyilvánvalóbb a felderítés során, hogy szálaik összeérnek, és egy olyan hálózatot, bűnszervezetet mutatnak, ami rákos tumorként épült be az önkormányzatok testébe.
Sikkasztás, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás, vesztegetés, okirat-hamisítás, föl sem tudjuk sorolni a végtelennek tűnő bűnlajstrom minden elemét. Nem túlzás tehát a bűnbanda polipszerű működését maffia-önkormányzatnak nevezni.
Horváth Csaba, Tóth Csaba, Fuzik Zsolt, Baja Ferenc, Molnár Zsolt, Z. Zsolt, Trippon Norbert, Őrsi Gergely, Kiss László, Mártha Imre, Vig Mór, H. Dániel csak néhány név, akik rendre feltűnnek az említett botrányos történések környékén. Ők azok, akik személyes részvételükkel igazolják ezen ügyek összefonódását. Az ő nyomaikat követve lehet eljutni végül a fővárosi önkormányzat újraválasztott vezetőjéhez, Karácsony Gergelyhez. Reméljük, ez a hatóságoknak is minél hamarabb sikerül!
