Krimiírók, figyelem! Nem várt helyről érkezik az önök számára felbecsülhetetlen értékű segítség. Szegényesnek bizonyulna ugyanis a legzseniálisabb történetmesélő fantáziája is, ha csak hasonlót ki akarna találni ahhoz a közelmúltban megtörtént eseménysorhoz, amit a posztkommunista baloldal által megszállt fővárosi és kerületi önkormányzatok háza táján vizsgálnak a hatóságok. A Magyar Nemzet megpróbálta feltérképezni a Karácsony Gergely által vezetett főváros szövevényes korrupciós hálózatát, ami remélhetőleg beindítja a nyomozók kreatív gondolkodását is a látszólag elkülönült ügyek összefüggéseit illetően. Ám az egész úgy, ahogy van, irodalmi és filmes feldolgozás után kiált, hogy beleivódhasson a magyar társadalom széles rétegeibe a kínzó tapasztalat, ezt a bagázst nem szabad közpénz közelébe engedni.
Amikor 2019-ben azóta is fölfoghatatlan és megmagyarázhatatlan okból Budapest választópolgárainak többsége úgy döntött, hogy a XXI. század követelményeinek minden tekintetben megfelelő, a nemzet fővárosának méltán nevezhető modern település kialakítása érdekében végre elindult építkezést felváltja a kosz, a rendetlenség, az autósüldözés, a közlekedési káosz és a pusztulás reménytelenségére, egyetlen dologban reménykedhettek a józan eszüket még őrző, elviselhetőbb jövőben még bízó emberek. Mégpedig abban, hogy reflektorfénybe kerülve megmutatják igazi arcukat ezek a minden tekintetben züllött figurák, és akaratlanul leleplezik ártó szándékaikat választóik előtt is, ami alapot teremthet a változásra.
Sajnos idén nyár elején ezt az illúziónkat is elveszítettük, hiszen lelepleződtek ugyan a baloldali politikával szoros szimbiózisban élő bűnbandák, de ez egyáltalán nem bírta józanabb gondolkodásra a budapestiek többségét. Így fordulhatott elő, hogy Óbuda polgármestere a börtönben tette le hivatali esküjét. Az előzményekhez tartozik, hogy amikor megjelent Magyar Bálint maffiállamról okoskodó könyve, már tudni lehetett, hogy jó bolsevik módon azzal vádolják a nemzeti kormányt, amit ők maguk követnek el, amint arra lehetőségük nyílik. Ezt a sejtést azóta fényesen igazolta mindaz, ami a fővárosi és a baloldal által irányított kerületi önkormányzatokban történt.
Mindezek tükrében bátran kijelenthető, hogy a baloldal által megszállt önkományzatokban maffia-önkormányzás folyik, és rendszerszintű a korrupció. A képességhiányos jelenlegi politikusokat dróton rángatják a háttérből azok, akik politikai bukásuk után hatalmukat átkonvertálták ismét a gazdaság és a pénzügyek területére, ahol úgynevezett fehérgalléros bűnözőként arra dolgoztak ki hatékony eljárásokat, hogyan lehet eredményesen működtetni a fogott embereik által uralt önkormányzatoknál a nagy teljesítményű közpénzszivattyúkat.
A már említett összeállításból kiderül, hogy milliárdokat loptak el gátlástalanul, a pénz jelentős részének holléte ismeretlen, de hiánya jól látszik a főváros és a kerületek állapotát vizsgálva. A megválasztott vezetők alig érzékelhető politikai teljesítménye kimerül abban, hogy a kormányra mutogatnak, és próbálják elhitetni megbabonázott híveikkel, hogy nem ők, hanem a Budapestet bűnös városnak tartó miniszterelnök a hibás a katasztrofális helyzet kialakulásáért.
