Demján Sándor tiszteletére nevezték el azt az új programot, amely a magyarországi kis- és közepes vállalkozások (kkv) feltőkésítését, valamint kedvezményes hitelezését segíti elő. Mielőtt elemeznénk a kezdeményezés jelentőségét és szükségszerűségét, nézzük, hogy ki is névadó. Volt szerencsém ismerni, több alkalommal interjút készíteni vele. Miközben milliárdos volt, addig évtizedeken keményen képviselte a munkaadók mellett a „kisembereket” is. Ennek hátterében az állt, hogy szegény székely családból származott, édesapját a második világháborúban vesztette el. 1944-ben költöztek át Magyarországra, Etyekre, majd nevelőszülőknél kötött ki Kiskunlacházán. Itt ismerte meg más nélkülözők életét, amely mindvégig meghatározó „élmény” volt számára.
Ugorjunk egy nagyot: az úgynevezett államszocialista időkben
a Skála-Coop vezetője, az első magyar magántulajdonban lévő kereskedelmi bank, az MHB alapítója volt. Nevéhez fűződik a 2003-ban alapított, szinte mindenki által ismert Prima Primissima Díj, amit a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) támogatásával hozott létre. A VOSZ-nak ügyvezetője is volt.
2010-ben fordult a bankszektor irányába: megvásárolta a Wallis Zrt.-től a Milton Bankot, amit Gránit Bankként vitt tovább. Utóbbi hitelintézet sikerességét igazolja a sok-sok elismerés, továbbá az is: tőzsdére készül vele a menedzsment. 2012-ben bejelentette, hogy vagyona jelentős részét halála után jótékony célra ajánlja fel. 2018 tavaszán távozott végleg, a negyedik leggazdagabb magyarként, több mint 180 milliárd forintos vagyont hagyva hátra.
Miközben Orbán Viktor miniszterelnökkel aktív szakmai kapcsolatot ápolt, több alkalommal is bírálta a gazdaságpolitikát. Kritikus volt, egyben konstruktív is. A kormányfő és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter nem véletlenül róla nevezte el a kkv-k megsegítését célzó programot.
Mi is ennek a lelke? A gazdaságpolitikai akcióterv úgynevezett vállalati lába, a Demján Sándor-program jövőre mintegy 1400 milliárd forintnyi forrást mozgat meg. Ebből hozzávetőleg 650 milliárd forintot tesznek ki a kkv-szektort érintő uniós programok. És a kormány tervei szerint a visszafizetendő támogatások felhasználását a beruházási hitelek mellett szeretnék a forgóeszköz-finanszírozására is kiterjeszteni.
A kkv-szektor beruházásait és versenyképességét 100 milliárd forintos tőkeprogrammal támogatja a kormány, ami segítheti a vállalatok „méretugrását”.
Jogos a kérdés: a méret a lényeg? Igen, tudniillik a teljes üzleti szektorban a cégméret növekedésével nő a termelékenység Magyarországon. De így is lényegében a német érték fele alatt marad. Olyannyira, hogy a német vállalatokhoz képest az idehaza működő céges szektor termelékenysége is alacsony, beleértve a nagyvállalatokat is, a német érték csupán 45 százaléka. De jelentős különbségek vannak az ágazatok között is. Ráadásul a jövő évi 4-5 százalékos reálbéremelést a kkv-szektornak ki kell tudnia gazdálkodnia, ehhez a termelékenység növelésére, valamint a szektor konszolidációjára van szükség. Természetesen a német érték beérése küzdelmes feladat lesz, de a helyzet nem reménytelen. Ugyanis a termelékenység javítását jelentősen segítené az adatok gyűjtésének és elemzésének általános gyakorlattá válása, a tényalapú döntéshozatal, a vevőkkel és a beszállítókkal való digitális kapcsolatok kialakítása.
Milyen okokra vezethető vissza mindez? – tehetjük fel a második kérdést. Nos, az okok között leginkább az alacsony innovációs és tudásszintet, az alacsony digitalizáltságot, a menedzsment- és szervezési módszerek problémáit sejthetjük. Végső soron azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az alacsony termelékenységi szint – a versenyképességben és fejlettségben utolérendő fejlett országokhoz képest – nálunk az egész gazdaságra jellemző.
Ezért is van szükség az állami élénkítésre, a gazdasági akciótervre. Többek között pörgetni kell a cégek beruházási aktivitását és nagyban támogatni a kkv-k exportját. A lényeg még a részletekben rejlik: az egyes alprogramok indulásáról és azok részleteiről a kormány a következő hetekben ad részletes tájékoztatást,
de addig sem kell a ködöt szurkálnunk.
A kulcskérdés egyrészt a hozzáadott érték növelése nagyobb tudástartalommal, több innovációval. Másrészt korszerűbb menedzsment-, szervezeti és erőforrás-gazdálkodási módszerekre is szükség lenne. A termelékenységet ugyanis visszafogja, ha nem gazdálkodunk a lehető leghatékonyabban anyaggal, energiával, gépekkel, térrel és a legfőbb értékkel: az emberrel, a tudással. Korunk legfontosabb termelékenység-javítási eszköze pedig a digitalizáció.
Demján Sándor öröksége pont az, hogy a normalitás, a racionalitás keretein belül tudott erősen célokat fogalmazni. Például 2012-ben a Világgazdaság konferenciáján, amikor a gazdasági növekedés feltételeiről beszélt, azt mondta: tömeges selejtgyártást végeztek az egyetemek Magyarországon. Hiszen a kínai fiatal tudása nagyobb, mint a magyaré, továbbá hogy nem lenne szabad olyan tudósokat képezni, akik például a bogarak életét kutatják.
Vagyis miközben szorgalmazta a kutatás-fejlesztés és az innováció erősségét, az állami hatékonyság javítását, a kkv-szektor fejlesztésének teendőit és a területi felzárkóztatást tartotta elengedhetetlennek. Azért is vallhatjuk Demján Sándor örökségét „for evernek”, mert ezek a témakörök szorosan összefüggenek.
Fejlesztés és innováció nélkül nem lehet gazdaságot építeni, és a regionális felzárkóztatás sem képzelhető el erős és dinamikusan fejlődő kis- és közepes vállalkozások nélkül. Összefoglalva azt lehet megállapítani, hogy a kormány gazdasági akciótervét célszerű lenne további intézmények és szakmai műhelyek bevonásával nemzetgazdasági szintű versenyképességnövelő stratégiává továbbfejleszteni. Előre a „demjáni” úton!
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
