De mi köze van az Egyesült Államoknak a magyar költségvetéshez? Néhány dolgot érdemes felemlíteni. Például azt, hogy az USA és Magyarország között kötendő nagy megállapodás részeként újratárgyalhatják a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt. Ezt 2023-tól szüntette meg az amerikai kormányzat, politikai indíttatásból. Ösztökélhetik az itt lévő amerikai cégeket a további befektetésekre, és újakat is hívhatnak ide Budapestre. S egy teljesen kézenfekvő dolog: amennyiben nem Donald Trump nyerte volna az amerikai választásokat, akkor a kormány jelentősen megemelte volna a honvédelmi kiadásokat. Bár senki sem remélheti, hogy 24 óra alatt véget ér az orosz–ukrán háború, arra azért van opció, hogy Trump hatékonyabban elérheti a békét, mint a mostani, még hivatalban lévő adminisztráció.
Visszatérve a 2025-ös költségvetési törvényjavaslatra, makrogazdasági szempontból három lépéssel beljebb leszünk jövőre. Tudniillik csökkenhet a költségvetési hiány, 3,7 százalékos hiánycéllal számol a kormány, 2026-ban pedig három százalék alatti hiánycél jön. Vele együtt mérséklődhet az államadósság is. De, ami talán még ennél is fontosabb: a következő esztendőre bekalibrált 3,4 százalékos gazdasági növekedést a legtöbb pénzpiaci elemző is reálisnak tartja. Milyen lesz ehhez a bázis? A kérdés teljesen jogos. Ugyanis másról sem hallani, mint hogy beszakadt a gazdaság, elszállt a költségvetés, bizalmatlanok a vállalkozások, továbbá nem költenek – közgazdasági nyelven: nem fogyasztanak – a háztartások.
A felsorolt komponensekben ki-ki megtalálja a számítását, hiszen éves alapon 2024-ben a gazdasági növekedés alulról az egy százalékot érheti el, a költségvetést ténylegesen ki kellett igazítani, a magyarországi vállalkozások pedig kivárnak, s a családok is inkább megtakarítottak idén, mintsem fogyasztottak volna. Katasztrófa viszont nincs, sőt nemzethalál sem. Tudniillik gazdasági bővülés ténylegesen lesz, a reálbérnövekedés pozitívan lendít a hozzáálláson, úgyhogy lassan-lassan, de elkezd élénkülni a fogyasztás. S ezzel együtt azt sem kell eltitkolni, hogy a nemzetközi intézmények is kivitelezhetőnek tartják a kormány makrogazdasági terveit.
A GDP-t azonban nem lehet „megenni” – mondhatnánk pestiesen. És ez így is van, nagyon fontos dolog ugyanis, hogy jövőre ebből mit érez a választópolgár. Jut-e egyről a kettőre vagy kettőről a háromra.
Ha lecsupaszítjuk a számokat a törvényjavaslatról, kiderül belőle, hogy több jut a családok támogatására, különböző finanszírozási formákon megerősíti a kormány a kis- és közepes vállalkozásokat. A rezsiköltségek továbbra sem szállnak el, és a nyugdíjak értékét is megőrzi állam.
Noha már 2024-ben elbúcsúzhattunk a két számjegyű inflációtól, a jó hír ezen a területen, hogy a drágulás üteme tovább csökkenhet, bezuhanhat a jegybanki célsávba. Ráadásul a legtöbb fontos területnek – határvédelmi költségek, rendvédelmi közbiztonsági kiadások, családok támogatása, rezsivédelmi intézkedések, nyugellátások és egészségügy – az infláció feletti mértékben nőhet jövőre a támogatása.
Amúgy nem kell megszorításokkal sem riogatni, hiszen a kormány olyan államháztartási hiánypályát tervez, amely nem szűkíti indokolatlanul nagy mértékben a magyar gazdaság növekedési lehetőségeit. Ezért nem lesz az uniós kulcsérték, vagyis három százalék alatt a költségvetés hiánya. S hogy a büdzsé helyzete javulni kezdett, mi sem jelzi jobban: a kormány folytatja a különadók kivezetését 2025-ben. Summa summarum: nekünk jó, hogy nyugaton a helyzet megváltozott.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
