Nagy visszhangot váltott ki a magyar kormányfő Facebook-oldalán tett bejegyzése, miszerint „aki azt gondolja, hogy a románok elhúznak mellettünk, annak azt javaslom, költözzön oda, aztán ha visszajött, akkor beszéljük meg, hogy mit tapasztalt!”. Orbán Viktor ezzel hangsúlyosan megismételte a napokban a parlamentben is kifejtett üzenetét, amit az ellenzéknek címzett.
De nézzük a tényeket! Pontosabban azokat a makrogazdasági eredményeket, amelyekkel Románia állítólag rég lekörözött bennünket. Ilyen az államadósság kérdése is. Kétségtelen, hogy alacsonyabb államadóssággal – adósságrátával – bír Románia, mint Magyarország. Ennek hátterében pedig az áll, hogy a románok borzasztóan alacsony államadósságszintről indultak el: tudniillik a nyolcvanas években a Ceausescu-rezsim „eltüntette” a teljes államadósságot a lakosság brutális nélkülözése árán. A rendszerváltás után tíz százalék körül volt a GDP-arányos államadósság-ráta, a legutóbbi adatok szerint ez már ötven százalék körül van. Vagyis érdemes rápillantani az adósság növekvő trendjére.
Az államadósság mellett fontos dolog még, hogy áll a költségvetés, valamint hogy mi a helyzet a gazdaság növekedésével. Ezen a téren bukkan fel a legtöbb kérdőjel. Ugyanis az elmúlt két-két és fél évtized egyik növekedési motorja a kormányzati költekezés volt.
A román „csodáról” annyit, hogy az eladósodás és a laza költségvetési politika mindenképpen hozzátett a gazdasági növekedéshez, azonban ez nem fenntartható! Olyannyira nem, hogy az államháztartási politikában szükség van azonnali korrekcióra. Ennek pedig lesz növekedési áldozata is!
Hatalmas ovációval fogadták a magyar kormány kritikusai azt is, hogy a romániai minimálbér magasabb lett a magyarnál bruttóban és nettóban egyaránt, miután a bukaresti kormány elfogadta, hogy a bruttó minimálbér több mint 12 százalékkal, 3700 lejre emelkedjen. A minimálbér hazánkban cirka 200 ezer honfitársunkat érinti a 4,7 millió munkavállalóból, azaz nem viszonyítási alap. Sokkal inkább a garantált bérminimum, vagyis az a minimum, amelyet az érintett szakképzett dolgozónak ki kell fizetni a munkakörében – ebben azért verjük Romániát. Nem is beszélve arról, hogy jelenleg a magyar kormányt azért bírálják, mert ezereurós minimálbért és egymilliós átlagfizetést „akar”. Ugyanakkor tény az is, hogy a románok többet fogyasztottak tavaly, mint a magyarok. Ám ez is a túl laza költségvetési politika eredménye, amelyet most vissza kell szedni. Miközben a fejlettségi mutatókat nem lehet készpénznek venni, senki sem akarja a román fejlődés bekövetkeztét elvitatni.
