Az első magyar elnökség számos jelentős eredményt könyvelhetett el: döntöttek Horvátország csatlakozásáról, közös európai romastratégiát fogadtak el, elindult az Európai szemeszter, és Dunai régiós stratégiát alkottak. Az uniós magyar elnökség 2024-es sikerének egyik fő eredője, hogy tudott építeni a korábbi Orbán-kormány 2012-es elnökségének tapasztalataira is. Ahogy Trump második elnökségével kapcsolatban jelentősen megnövekedett várakozások vannak, a tizenhárom évvel korábbiakhoz képest mi is nagyobb reményekkel vágtunk neki a mostani második elnökségnek, hiszen ismertük a mozgásteret és a munkát meghatározó fő koordinátákat.
Rendkívüli időszakban vettük át az irányítást
Európára is ráfért az ambíciótöbblet, hiszen a legutolsó, energikus magyar elnökség óta a kontinens számos válságot szenvedett el, és bajainak jelentős része pont az unió rossz, elhibázott működési és válságmenedzseléséből következett.
Az elmúlt évtizedben az unió a migrációs válságot a rossz döntésekkel elmélyítette, a Covid-válságot hibás eszközökkel próbálta kezelni, és a korábban sikeres geopolitikával ellentétben, a saját mulasztásai miatt nem tudta megakadályozni a háborút a közvetlen keleti határánál. Az unió bővítése, vagyis az Európai Unió és a földrajzi-kulturális Európa egymással való egyesítésének befejezésére irányuló folyamat is teljesen leállt. Az unió vesztésre áll nagy riválisaival szemben a versenyképesség, a tőkevonzás területén, gazdasági növekedése jelen pillanatban stagnál.
Elveszítette a versenyképességének eddigi fundamentumát biztosító olcsó energiaforrásait, és ennek hatásaként már a megmaradt zászlóshajó iparágai is súlyosan szenvednek. A korábbi nyitott kereskedelemmel ellentétben egyre jobban bezárkózik, a világ más részeivel fenntartott kapcsolatban egyre több ideológiai feltételt támaszt, amelynek következtében elszigetelődik.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!