Archeogenetika – elöljáróban is én kérek elnézést, de erre a borzalmas szóra nincs pontos magyar megfelelő, talán ősgénkutatás lenne, persze ha kutakodnának is. Paleogenetika, meg ilyen cifraságok, amelyeket gonosz emberek találtak ki a csángók, ujgurok, abesszinek és mordvinok élete megkeserítése céljából. Csakis ezért, más értelmét nem látom.
Illetve, mégis. Ugyanis van egy kis intézet, valahol a ködös Albionban, ahol genetikai családfakutatással foglalkoznak.
Vér-, nyál- és testszőrzetmintát kérnek. Valamint némi pénzt. (Azt hiszem, valami hatvan zöldhasú dollárnak megfelelő pénzt, valamint postaköltséget.) Remekül szórakozhatnak, itt még én is vállalnék állást, percig sem akadály, hogy anno csak az általános isteni kegyelemnek köszönhetően mentem át biológiából és kémiából. De szerintem ezzel ennek az intézetnek a munkatársai is így vannak. Szóval olvasom az ajánlatot, eléggé kamunak tűnt a dolog, de egyszer kipróbáltam, üsse kő azt a negyven vagy hatvan dollárt. Hát, izé, kiderült, hogy túlnyomórészt kaukázusi fickó vagyok, a grúzokkal, csecsenekkel nagy az egyezés, továbbá némi skandináv (?!), aztán belső-ázsiai, valamint Kelet-Európa, Balkán. Azt kell mondanom, ez mind igaz lehet, valahogy a zsidó gyökerek kimaradtak… Továbbá, berber felmenőim mit vétettek?! Hát az inuitokról, a maorikról nem is beszélve…
Egy barátom rosszabbul járt, róla kiderült, valami szubszaharai lény balkáni beütésekkel. Szegény azóta is meghasonultan él… Honlapot tudatosan nem írok, de hatvan dollárnak megfelelő összegért igen szép körmondatokat írhatnék női felmenőikről. Most már csak az uborka görbületének pontos kiszámítására lennék kíváncsi.
Na de vissza kies és kietlen tájainkra! A kávéházban, hol Villonnal szólva, szinte „szállásom vagyon”, hát a főúr kínai nyelvleckét tanul (alighanem tud valamit, amit én nem), egy pizzafutár ül a másik asztalnál. De jó ez így. Szétnézek a magyar prérin, legyen puszta, azért csak termékeny. Érdekes. Izgalmas. Kicsit olyan Csipkerózsika-álom ez is. Csókolgatnak királyfiak a Tündérkertben, de nem eléggé. És azért a gének legmélyén ott van Isten titkosírása. Már egyszer szegény Attila barátunk is megírta: „Anyám kun volt, apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz.” Ettől is lett ő olyan jó nyakas magyar ember. És Mikszáth, a palócokkal… Tersánszky… Benyovszky. Róth Miksa… Ki magyar, ha nem ők?
A szerző író
