Olvasom, hogy Donald Trump elkezdte nyilvánosságra hozni, mi mindenre költötte az amerikai adófizetők pénzét az elődje az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségén (USAID) keresztül. Kétmillió dollár nemváltoztató műtétekre és LMBT-aktivizmusra Guatemalában. Másfél millió dollár Szerbiában a „sokszínűség” előmozdítására. Hetvenezer dollár Írországban egy sokszínű musicalért. „Transznemű” opera Kolumbiában potom 47 ezerért, „transznemű” képregény Peruban 32 ezerért. És így tovább. Fene tudja, miért, de Trumpék az USAID beszántását, hűlt helyének sóval behintését fontolgatják. Hova jut így a világ?
Azt csak zárójelben:
ha valaha megvalósulna az amerikai mélyállam dédelgetett – az USAID-pénzesője mögött fölsejlő – sokszínűségi terve (ami Trumppal most legalább négy évig parkolópályára kerül), és az egész földgolyón eltűnnének a határok, beköszöntene a világkormányzás, mindenhol kevert népesség lenne meg multikulti – valójában éppen akkor szűnne meg a sokszínűség. Hiszen mindenhol ugyanolyan fogyasztózombi, konzumidióta, identitásfosztott, internacionalista népség élne Chilétől Japánig, Kanadától Új-Zélandig.
Ami amúgy teljesen holdkóros elképzelés. A valóságban az erős, szapora, kirajzó népek országai egyszínűek maradnak, ahogy most is, hódító telepeseik pedig előbb-utóbb a maguk világképére-színére alakítják a fogyatkozó, gyengülő, butuló (és emiatt az invázió előtt kaput nyitó) európai, észak-amerikai államokat. Ezt látjuk épp.
Természetesen Magyarország is kapott dollárbeöntést a demokrata kormányzattól és végvidékétől (Sorosék, USAID stb.). És természetesen nem a vak árváknak meg a rákos gyermekeknek küldtek, hanem sokszínűsítésre, genderagitációra. Vagyis hülyítésre. No meg a magyarországi balliberális pártoknak és cselédsajtójuknak. Utóbbi a napokban épp elájult, föl kellett locsolni, miután vételezte a hírt, hogy az USAID-áldásnak vége
. „Trump felfüggesztette a külföldi támogatásokat, a magyar független média is pénztől esik el” – panaszolták. Tényleg, milyen az a dolláron hizlalt „függetlenség”?
A dollárcsapok elzárása remek hír, csakhogy az évtizedek óta folyó LMBTQ-s agylágyítás mostanra nálunk is meghozta gyümölcseit. Pár napos hír:
a rendőrség őrizetbe vette azt a két kiskunhalasi orvost, akik jó pénzért „nemátalakító” műtéteket végeztek a helyi kórházban, a kedves olvasó társadalombiztosítási járulékának terhére. A páciensek nemét ugyan nem változtathatták meg, ahhoz a kromoszómáikat kellett volna lecserélni, ott pedig még nem tart a haladás. Valójában annyit tettek, hogy önmagukkal elégedetlen honfitársainkat végleg és helyrehozhatatlanul megcsonkították.
Igaz, a betegek saját kérésére tették, ám gyógyításra fölesküdött orvos akkor sem vagdoshatja le a kuncsaft testrészeit, ha az illető – adott esetben beszámíthatatlan elmeállapotban – könyörög érte. A lemaradásunk e téren is tetten érhető: Nyugaton már a kiskorúakat is átműtik. Készülnek Frankenstein új szörnyetegei. Erre mondta Elon Musk, hogy aki gyermekekkel ilyet művel, annak életfogytiglan járna. Szerintem viszont a kerékbetörés is túl kegyes büntetés ezeknek.
Ilyenkor mindig megpróbálom elképzelni, mit szólnának az ötszáz vagy akár csak száz esztendővel ezelőtt élt őseink, ha látnák, mivé lettünk. Vajon érdemes volt robotolniuk, öt-hat-tíz gyermeket nevelniük, mindent az ő boldogulásuknak alárendelniük? Hogy aztán ez legyen belőle? Mellek és egyebek levágása. Óvodai, iskolai LMBTQ-agymosás. Ünnepelt magzatgyilkosságok – sőt a leghaladóbb helyeken már a megszületése után is kivégzik a gyermeket, a műtőasztalon, ha az anyja kéri. Ez az elszabadult pokol. És ezt szokta reklámozni és ünnepeltetni velünk a „független” dollársajtó.
Közben kijöttek a friss számok.
Tavaly csupán 77 és fél ezer gyermek született Magyarországon, kilenc százalékkal kevesebb, mint a megelőző évben. El lehet képzelni, mennyi született volna, ha nem nálunk lenne a világ egyik legnagyvonalúbb családtámogatási rendszere. Ez a 77 és fél ezer gyermek azt jelenti, hogy a magyar nők termékenységi mutatója a 2021-es 1,6-ról 1,4 körülre csökkent. Még így is az uniós átlagnál jobb a helyzet nálunk, arányaiban kevésbé fogyunk, mint a többség – de fogyunk.
Randa szakszóval polikrízis van (előbb világjárvány, három éve meg háború, szankciók, infláció), de engedtessék meg, hogy mégse lelkendezzek. Azt hiszem, Dáriusz minden kincsét ráboríthatja a kormány a magyar emberekre, ha egy jelentős részükből egész egyszerűen elillant az életösztön. Önző élvhajhászok lettünk, irigyek és telhetetlenek. Soha ekkora jólét nem volt e tájékon az elmúlt évezredben, ám ez sem elég, semmi sem elég. Százezrek fontosabbnak és sürgetőbbnek tartják a még jobb kocsit, a még nagyobb lakást, a luxusnyaralást, a kutyát meg a macskát, mint hogy gyermeket vállaljanak. Vagy hogy az egy szem gyermekének testvére is legyen, akivel játszhat. Mégannyi jó szándékkal, mégoly sok támogatással, ingyenétkeztetéssel és -tankönyvvel, tízmilliós csokkal, autóvásárlási támogatással, babaváróval, adómentességgel, kazalnyi egyéb segítséggel sem növesztheti ki a kormány valakiben az életösztönt, ha az kihunyt. És láthatóan sokakban kihunyt. Nem érdekli, mi jön utána. Vagy ha érdekli is, már későn. Némelyek csak negyven után, a biológiai óra őrült csörgésekor kapnak észbe, hogy hoppá, nekem mégiscsak kellene gyerek. Ám akkor már nehezen vagy sehogy sem jön össze. Az évtizedekig szedett hormontabletták pusztító hatását senki sem reklámozza.
Olvasom, némely „nőjogi” aktivista háborog egy kismamaságot népszerűsítő plakátkampányon. Merthogy az szerintük sérti azokat, akik nem akarnak gyermeket. Egy ByeAlex nevű popénekes közben kikéri magának, hogy a nők méhében turkáljanak. Ja, a plakát turkál. Mellesleg hozzáteszi, hogy ő sem érzi magát elég érettnek a gyermekvállaláshoz. Ilyenkor azt gondolom, kevés nagyobb sorscsapás létezik a szólásszabadsággal párosított internetnél, amikor a világ összes hülyéje mikrofont ragadhat, és kényszeresen hülyíthet másokat.
Egy bolond százat csinál. Évente egy városnyi magyar tűnik el nyomtalanul, de a sült ökröt zavarja egy gyermekvállalásra buzdító, jó szándékú kampány. A kormány 2018-at a családok évévé nyilvánította, akkor is volt kampány meg bájos videó, amit ugyanez az ogreagyú csapat kiröhögött, leszólt. Aztán mentek bealmozni a macskának, mert az igen, az fontos. De ha már neki nincs vagy nem lehet gyermeke, akkor másnak se legyen, le kell beszélni róla. Ha ő kihal, haljon ki más is.
Ide nem néha és nem egy kicsi, hanem sok, összefüggő, folyamatos családbarát kampány kellene. Mindennapra, meghosszabbítva Bicskéig. A csapból is annak kéne folynia, hogy az élet szép, add tovább. Különben végünk.
