Megértjük, hogy a MOME intézményvezetői pályáztatása nagy izgalmakkal járt, hogy egyeseknek nem volt mindegy, vajon a kuratórium jelöltje, Koós Pál professzor vagy a szenátusé, Vargha Balázs professzor ülhet-e be a rektori székbe. A MOME Front aktivistáit a jelek szerint nem annyira a művészeti tanulmányok érdekelték, hanem sokkal inkább az alapítványi működtetésű tanintézmény vezetői szintjén folyó viták, illetve Koós Pál rektor személye és döntései.
A MOME-aktivisták mozgolódásával egy időben Magyar Péter, a Tisza Párt izgága elnöke jelentette be, hogy pártja tavasszal soha nem látott akcióra készül. Ismerve a pártelnök könyörtelen kormányellenes mentalitását, sokan vélik úgy, hogy a
MOME elégedetlenjeit is megpróbálja felsorakoztatni maga mögé. Egyelőre a saját nevével jegyzett szórólapokkal szédíti a gyanútlan állampolgárokat. Mielőtt egyetemistáink beállnának mögé, szíves figyelmükbe ajánlom a szórólap egyik tanulságos ígéretét: „Azonnal hazahozzuk a magyar embereknek járó összes támogatást, fejenként nyolcszázezer forintot.”
De vajon milyen áron? Magyar Péter, aki szolgálatra jelentkezett Manfred Webernél, az Európai Néppárt globalista elnökénél, sietett bejelenteni, hogy Magyarországnak le kellene mondania egy „nagyon pici” szuverenitásról. Vagyis hatalomra kerülve ezt tenné, majd hazahozná a nekünk járó pénzt. Márpedig ez nyílt beismerése annak, hogy ezeket a pénzeket Brüsszel politikai okokból tartja vissza.
A szórólap ezt a vállalást is tartalmazza: „Visszaadjuk a tanárok és iskolák szabadságát, megszüntetjük a Klebersberg (sic!) Központot.”
Kár, hogy Magyar Péter nem tudta helyesen leírni gróf Klebelsberg Kunó nevét. Igaz, korábban azt is rosszul tudta, hogy hol született Babits Mihály, József Attila és Szent-Györgyi Albert.
A szerző író, újságíró
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!