Elképesztő, felháborító, a diplomáciai viselkedési normákkal teljes mértékben összeegyeztethetetlen az, amit Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ország-világ szeme láttára művel. Egyre több fegyvert és pénzt követel, és durván fenyegeti azokat a politikusokat, akik nem az ő elképzelése szerint gondolkodnak Ukrajna támogatásáról.
Nemrég Robert Fico szlovák elnöknek akarta vészjósló formában megszabni, hogy mehet-e Moszkvába a győzelem 80. évfordulójának megünneplésére. Ez idő tájt Orbán Viktornak is üzent. Kijelentette, hogy veszélyt jelent az unióra, hogy a magyar miniszterelnök a belpolitikai közbeszéd részévé teszi az ukrán csatlakozás ügyét. „Nagyon veszélyes dolgot csinál” – tette hozzá.
Mondhatta volna azt is, hogy „a veszély én vagyok”. Mert ha igaz az, amit Kötter Tamás író, ügyvéd a Facebook-bejegyzésében állít, miszerint az ukrán titkosszolgálat műveleti területté nyilvánította hazánkat és Magyarország újra csatatérállam lett, akkor ideje lenne feltenni a kérdést Brüsszelnek:
miféle képződmény az Európai Unió, ha egy szalonképtelen, csatlakozásra a háborútól függetlenül is felkészületlen, alkalmatlan és agresszívan törtető országot bátorít egyik tagállamával, nevezetesen Magyarországgal szemben?
Az EU vezetésétől persze nem jönne őszinte válasz, de nincs is rá szükség, mert Kötter megválaszolta a fel nem tett kérdést: „Most, hogy az egyik tényleges hadviselő fél, az USA kiszállt a háborúból, az ukrán elit egyetlen esélye, hogy elkerülje a nyilvános lincselést, a háború folytatása a fegyverrészvényekbe fektető európai elit segítségével. Ennek a magyar vétó, a magyar kormány az útjában áll, el kell hát takarítani ezt a renitens kormányt…” Igen, erről van szó. Az ukrán elnök a túlélés érdekében mindenre képes. Egyik pillanatban mosolyogva siet Ursula von der Leyen ölelő karjai közé, máskor meg fenyegetésekkel riogatja azokat, akiket az ellenségeinek képzel.