Lehet, már késő. Ők akarnak most „rendszert váltani”. Érdekes kísérletnek tűnne. Mert hát a demokráciát kizárólag diktatúrára vagy alkotmányos királyságra, esetleg alkotmány nélküli királyságra lehet leváltani. Több rendszer nincs. De hülye kampányszlogennek azért jó, egy hülyétől hülyéknek.
Négy generáció alatt leromlott minden – „a kutya is jódolgában vész meg” –, és ennyi idő elég volt ahhoz is, hogy odalegyen minden illúzió a Nyugatot illetően.

Sokféle identitása van az embernek – a falum, a focicsapatom, miegyéb –, de alapvetően három identitás határoz meg mindenkit: a vallási, a nemzeti és a nemi.

A vallási identitást a felvilágosodás, annak édesgyermeke, a nacionalizmus és a francia forradalom kezdte lebontani. Egészen odáig az volt a meghatározó és az első számú identitás. Ám a felvilágosodás és a nacionalizmus éppen azért született, hogy a katolikus univerzalizmus és a feudális nemesi nemzet átadhassa helyét a nemzetállamoknak, és a nemzetállam sáncai mögé beemeljék mindazokat, akik onnan a feudalizmusban ki voltak rekesztve. A vallási identitás mára semmi. A holland templomok jó része ma kocsma, vagy jobb esetben egy egyetem valamelyik intézménye.

A nemzeti identitás vette át az első helyet a nemzetállamok létrejötte után, azt pedig a második világháború vége után kezdték el lebontani. A globális tőkés kapitalizmusnak útjában álltak a nemzeti keretek, ráadásul a németek a vesztes háború és az iszonyat után már a negyedik generációba nevelik bele, hogy németnek lenni szégyen. Szóval elkezdték lebontani a nemzeti identitást is – Jean Sévillia Az értelmiség terrorizmusa című könyve kötelező olvasmány! –, és ez a folyamat napjainkra lassan szintúgy befejeződik.

S mi marad az embernek, ha nincs se vallási se nemzeti identitása? Hát marad neki a szomorú kis nemi identitása. Nem tudom, észrevették-e, azt napjainkban kezdték el lebontani és eltüntetni. Fiú? Lány? Olyan nincs. Az vagy, aminek gondolod magad. A nem csupán „társadalmi konstrukció” – jelenti ki Simone de Beauvoir már az 1950-es években, és tessék: az elmebaj, az idegbaj győzedelmeskedett. A negyedik generáció nőtt fel a nagyszüleink generációja óta, és az a legnagyobb problémájuk, hogy akkor most tulajdonképpen ők fiúk-e vagy kislányok.

Ó, hanyatlásvégi Róma… Ez lett hát a Nyugatból. Álmaink földjéből. És ez a Nyugat akar most háborúba menni.

Amúgy persze most sincs másról szó, mint a pénzről.

Ne feledjük, úgyhogy megismétlem: két héttel Trump győzelme után, 2024 novemberében a hamburgi kikötőben horgonyzó brit hadihajó, a Queen Mary fedélzetén találkoztak a legnagyobb európai hadiipari cégek vezetői, és ott és akkor elhatározták, hogy bár Trump nyilván ki fog szállni az ukrán háború finanszírozásából, de semmi baj, mert majd ők ráveszik az EU vezetőit, hogy finanszírozzák tovább a háborút, az Egyesült Államok helyett is. Így is lett.

Volt egy mindenkinek jó helyzet – ezen alapultak a mi Nyugattal kapcsolatos illúzió­ink is valaha. Tehát, hogy a Nyugat nemzetállamai szövetkeznek – elsősorban gazdasági érdekek mentén –, és létrehozzák a gazdag, demokratikus, békés Európát. Ennek egyik fundamentuma pedig nem más, mint a német precizitáson, technológián, ipari kapacitáson és német szorgalmon, valamint az olcsó orosz energián alapuló fúzió, amely megteremti a német jólétet, ami húzza magával egész Európát.

Na, hát ennek (is) vége van.

„Le kell válni a mocskos orosz olajról!”

– jelenti ki a frizurája alá nőtt német boszorkány, ez a jellemtelen, idióta, szemét és velejéig korrupt gazember, és a többi ájultan tapsikol hozzá. S mielőtt még leváltak volna, azt is elintézték, hogy az agyhalott zöldjeik kedvéért bezárták az összes atomerőművüket – hogy aztán francia atomenergiát vegyenek ötször annyiért. Mindezek véget is vetettek a német csodának. Sorra zárnak be a gyárak, elbocsátottak eddig egymillió munkavállalót, a világcsodája német autógyártás döglődik, a BASF bezárt odahaza és Kínában építette fel a legnagyobb gyárát, mostantól ott termel, nem fogják kitalálni, de, igen, „mocskos orosz olaj” felhasználásával!

Mindeközben befogadták a világ minden migránsát, ezzel sikeresen szétverték a saját társadalmuk maradékát is – ma ott tartanak, hogy egy iraki tizenegy lövést ad le egy lakásra, a kiérkező rendőröknek elmondja, hogy igen, a lakás tulajdonosát akarta megbüntetni egy Facebook-posztja miatt, a rendőrök beviszik gyilkossági kísérletért, másnap az ügyész szabadon engedi, mondván, ez nem gyilkossági kísérlet volt, hanem „rongálás”…

A németek soha nem voltak képesek megmaradni a normális középúton. Ezek nem is olyan régen még elvittek és megöltek mindenkit, csak azért, mert zsidó, ma bárki nyugodtan lövöldözhet az utcán, ha arab.

Közben pedig tönkretették a gazdaságukat is. És a jogállam nagyobb dicsőségére – amiből bennünket naponta kioktatnak! –, a maradék normális németeket képviselő AfD-t egyszerűen betiltják, rendőrökkel és bírósággal vegzálják. Marad nekik a fegyvergyártás, az viszont akkor igazán rentábilis, ha háború van. Hát legyen háború… A többi sem sokkal jobb.

Mindeközben a Közel-Kelet is lángba borult, így a nem mocskos olaj és gáz sem jön jelenleg. Remek.

Ebben a helyzetben állunk most mi. Mi, magyarok, és Közép-Európa többi nemzete. Nekünk pedig van egy nagy előnyünk. Egyszerűen nem volt időnk teljesen elhülyülni a nagy jólétben. Most fog eldőlni, hogy meg tudjuk-e őrizni a normalitásunkat.

Itt állunk most mi, magyarok, a normalitás egyik utolsó szigeteként, migránsmentesen, LMBTQ-mentesen, gendermentesen, és úgy tűnik, egyedül mi tanultuk meg a XX. század legnagyobb és legfontosabb leckéjét, miszerint soha többé háborút.

Ezt csak úgy tudjuk megőrizni, ha olyan vezetőnk van, aki egyedül képes felhívni bármikor az Egyesült Államok elnökét, az orosz elnököt és a kínai elnököt is. És nemcsak fel tudja hívni, de fel is veszik neki a telefont.

A kihívója pedig – egy kényszeresen hazudozó pszichopata, aki a brüsszeliták fogott embere – két embert tud felhívni. Ursulát és Zelenszkijt.

Most gondolja végig mindenki: ha lángba borulna a háza vagy a szomszéd háza, minek örülne jobban? Ha az elsőéves tűzoltótanonc irányítaná az oltást, aki már kétszer megbukott és köztudomásúlag teljesen hülye, vagy a tűzoltóságot húsz éve irányító tapasztalt parancsnok? Nem is olyan nehéz eldönteni, igaz?

Végezetül pedig Petőfi most nemcsak a XIX. század költőinek üzen, hanem a XXI. század minden magyarjának, vagyis nincs olyan, hogy nem mész el a normalitásra szavazni:

„[…] Átok reá, ki gyávaságból / Vagy lomhaságból elmarad, / Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, / Pihenjen ő árnyék alatt!” 

Igen! Fel, győzelemre! Az életünkről van szó!