idezojelek

J. D. Vance útját barátság érlelte

A FÖLD ÁRNYAS OLDALA – Magyar Péter azért „kérdezi fel” az amerikai alelnököt, mert nem látja az üvegplafont.

Szőcs László avatarja
Szőcs László
Cikk kép: undefined
AmerikaBudapestszövetség 2026. 04. 07. 4:40
Fotó: ANNA MONEYMAKER
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Két évtizede nem járt Magyarországon olyan magas rangú amerikai politikus, mint a ma Budapestre várt J. D. Vance alelnök. De látogatása a jelentőségében a 2006-os vendég, ­George W. Bush elnök apjának, idősebb George Bush elnöknek az 1989-es útja óta példátlan. Míg ugyanis a két Bush között az Egyesült Államokat irányító Bill Clinton a 90-es években kétszer is járt hazánkban, az ő vizitjei elsősorban a hidegháború után megváltozott külpolitikai környezethez, illetve a NATO közép-európai bővítéséhez kapcsolódtak.

Az idősebb Bush és Vance látogatásai viszont nyílt állásfoglalások a magyar belpolitikában, Orbán Viktor pedig, ha csaknem harminchét év eltéréssel is, de közös szereplő mindkettőben. 1989 júliusában Bush, aki elnökségének első évét töltve csöppent Európa legnagyobb legújabb kori átalakulásának kellős közepébe, nyíltan kiállt a magyarországi rendszerváltoztatás és az akkor még parlamenten kívüli széles ellenzéki tábor mellett.

Leghíresebb itteni fotóján a Fidesz képviseletében a mai kormányfő is szerepel. J. D. Vance Budapestre érkezése pedig – főnöke, Donald Trump elnök többszörösen elismételt szavai mellett – annak személyes megerősítése, hogy a Fehér Ház a kormánypártokat támogatja a vasárnapi országgyűlési választásokon. Ez az időzítésből is nyilvánvaló, illetve abból is, hogy Orbán és Vance ma nagygyűlésen is részt vesz együtt.

Mindez nem jön jókor az ellenzéki kihívónak. Mit csinál erre Magyar Péter? Tudva, hogy Trump és Vance – akárcsak a legtöbb világpolitikai főszereplő – esetében olyan politikusokról van szó, akiket ő legfeljebb a tévében láthatott, kijelenti: az amerikai alelnök nem is azért jön, hogy Orbánt támogassa, ő pedig azt várja Vance-től, hogy mondja ki, nem kér hazánktól se katonát, se más szerepvállalást Iránban. Na persze, ahogy azt Móricka elképzeli: a világ első számú hatalmának második legfontosabb politikusa majd éppen egy számára teljesen ismeretlen magyar közéleti szereplő felvetéseire fog válaszolgatni.

Magyar sem buta ennyire – ez egyszerű kampányfogás. Ha katonáink Iránba küldése szóba sem kerül, akkor a Tisza Párt vezetője tovább lebegtetheti saját közönsége előtt, hogy a „távozó” magyar kormány olyan alkuba bocsátkozhatott az amerikaiakkal, amely – ahogy Magyar fogalmazott – „megköti a következő kormány kezét”. Teheráni szél címmel esetleg reklámfilmet is forgattathatna erről, péntektől vasárnapig ingyen vetítve a táborának. Panyi Szabolcs – mondjuk úgy – „szolgálatkészségére” lenne szükség ahhoz, hogy pontosan tudjuk, mi jár Vance fejében. A mágneses rezonanciát is felhasználó legújabb, telepatikus lehallgatási technológia brit tudósok szerint gondolatokat is dekódol, majd leírt formában rögzít.

Ez persze vicc. Saját diplomáciai forrá­saink szerint azonban rendkívül valószerűtlen, hogy Vance olyasmit kérjen, amivel kínos helyzetbe hozza a kampányát a háborúellenességre és a magyarok biztonságára építő Orbán Viktort. Azt pedig szerény ismereteinkkel magunk tesszük hozzá, hogy ilyesmiért kár is lenne átutaznia az óceánon, majd elharsognia az MTK-sportpalotában, hogy a Fehér Ház öt magyar csatahajót és markos tengerészgyalogosokat kér a Hormuzi-szorosba. Egy amerikai biztonságpolitikai igényt – ennél valószerűbbet is – egyszerű diplomáciai csatornákon, illetve a NATO-n belül is meg lehet fogalmazni.

Itt arról van szó, hogy Magyar Péter és pártja nemcsak a hazai közéletet látja vagy akarja láttatni egy nem létező, párhuzamos valóságként, mint a róluk készült független-objektív filmben, amelyben a szakértőként megszólaló politológusok, Lakner Zoltán és Szabó Andrea kis híján elsírják magukat a meghatottságtól. Magyar kétségbeesett igyekezete, hogy magát a miniszterelnökkel egy szemmagasságba helyezze – ő is beszédet mond a Hősök terén, mint Orbán 1989-ben, Nagy Imre újratemetésekor, ő majd most ismeretlenül is „felkérdezi” az amerikai alelnököt, illetve ő is helyet követel magának a Védelmi Tanács asztalánál, ahol a hazánkat ellátó gázvezeték védelmét vitatták meg –, a kampányt tekintve inkább mulatságos, ámbátor a világpolitikai erőviszonyok, üvegplafonok és láthatatlan falak nem ismeretéből fakadóan rendkívül ijesztő.

Nagyon úgy tűnik, hogy Magyar Péter valahogy úgy képzeli: ingyen adják azt a világpolitikai pozíciót, amelyet Orbán Viktor az elmúlt évtizedekben kivívott, így aztán neki is járna. Mintha mi sem lenne természetesebb, mint az, hogy valaki a Diákhitel Központ és a Tisza Párt vezetése után ugrásszerűen nemzetközi tényezővé váljon. Ez nem így működik. Vegyünk egy egyszerű példát! – nemcsak Magyar, még Kulja doktor is érteni fogja. Az Egyesült Államok előző elnöke egy demens bácsi volt (ami az utolsó előtti pillanatig tökéletesen meg is felelt a háttérhatalmi érdekeknek). De Joe Biden ezzel együtt is a világ legfontosabb politikusának számított, és bármit mondott nemzetközi ügyekben, azt lehozták a világ vezető újságjai, számtalan fővárosba pedig érvényes meghívása volt.

Magyarország esetében más a helyzet. Okkal lehetünk büszkék a hazánkra, de a méretén nem nagyon tudunk változtatni. Márpedig népességét tekintve országunk New Jersey-ének felel meg: nem férnénk be az USA első tíz szövetségi állama közé, ahogy három német tartomány is népesebb nálunk. Átlagos esetben csak a szomszédos országokban lenne érdekes, hogyan foglal állást egy magyar vezető külpolitikai ügyekben. 

Történészek a megmondhatói, hogy mióta, de rendkívül hosszú ideje Orbán Viktor az első vezető hazánk élén, akinek nemzetközi jelenléte, megnyilvánulásai külföldön is folyamatosan érdeklődésre tartanak számot, ezeket számottevőnek értékelik. De rátermettsége mellett neki is évtizedes diplomáciai aprómunkára volt szüksége ennek felépítéséhez, megbízható partnernek is kellett bizonyulnia, meg némi politikai előrelátás sem ártott ahhoz, hogy a világ nagy erőközpontjaiban, Washingtonban, Moszkvában és Pekingben egyaránt megkapja a tiszteletet, megemelve hazánk „diplomáciai magasságát”. 

Persze szüksége volt a sorozatos választási győzelmeire is. Egy kicsi vagy közepes ország vezetője hamar feledésbe merül, ha pár év alatt leváltják és kikerül a nemzetközi körforgásból.

Vajon hányan tudnánk megmondani, kicsoda Luis Montenegro, Petr Fiala, Alexander De Croo vagy Magdalena Andersson? Donald Trump vagy J. D. Vance biztosan nem tudná. Pedig a miénknél népesebb és tehetősebb euró­pai uniós országok élén álltak vagy állnak. De gyorsan jönnek és mennek.
Innen érdemes nézni a nagy alapossággal felépített magyar–amerikai kapcsolatot is, amelynek az aranykoráról beszélhetünk. Donald Trump, akit az iráni háború most leköt, ezért nem tudott a választások előtt személyesen eljönni, azt látta az elmúlt évtizedben, Orbán Viktor megtartotta a kormányfői széket, és akkor is kitartott mellette, amikor ő maga két választási győzelme mellett négy évre a Fehér Házon kívülre kényszerült. Ez kiegészülve a számos kérdésben azonos nézetekkel, amelyeket a mai Republikánus Párt és a Fidesz-kormány is oszt, washingtoni és floridai találkozókban, folyamatos kapcsolattartásban is mérhető politikai barátsággá érlelte kettejük kapcsolatát.

Nyilvánvaló, hogy ennek az aranykornak kulcsa, hogy Washingtonban és Budapesten is a jelenleg irányító erők maradjanak hatalmon. Ezt Trump, illetve a februárban idelátogató külügyminisztere, Marco Rubio is világossá tette.

Senki nem sírja vissza a demokrata párti kormányok személyi következményeit, Hillary Clintont vagy David Pressmant a magyar–amerikai kapcsolatokba. Soha ne történjék velünk rosszabb, mint hogy Washingtonban a politikai barátainkkal beszélünk a legmagasabb szinten, Moszkvában jó üzleti partnereinkkel, Pekingben meg érdeklődő befektetőkkel. De ezt meg is kell tudni tartani. Ha pedig 2029-ben J. D. Vance költözhet a Fehér Házba, az alelnök mostani látogatása utólag még jelentősebbnek bizonyul.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.