De mi mind ott leszünk! Te is, én is, mindannyian. Ne feledd, a sorsdöntő csatákat csak erős lélekkel lehetett megvívni. Bem apó szavai jussanak eszünkbe, mit mondott az ősz bajnok a piski hídnál 1849. február kilencedikének hajnalán: – A hidat elfoglalom, vagy elesem. Előre, magyar! Ha nincs híd, nincs haza!

És azt se feledd: nekik is most dől el minden. Vasárnap a magyarság hazaszeretetével kell megmérkőzniük. És itt más az „árfolyam” – itt licitálni nem lehet. Alku sincs.

Vannak élethelyzetek, amikor az ember Dobó István szívszorító szavaiban keresi – és találja meg – a kapaszkodót. „– Istenem! […] Te látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a maroknyi, elszánt népet... A te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Ó, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el uram, tőlünk! Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg… ez a kis Magyarország… […] Mária, Jézus anyja. Magyarország védő asszonya! A te képedet hordozzuk a zászlóinkon! A te nevedet milliók ajka énekli magyarul! Könyörögj érettünk!”

(Szeptemberi „holdatlan”, felhős égről tudósít a krónikás. A vár alatti sötétségben halk morajlással alszik a török tábor. Százezer ember lélegzetétől remeg a levegő. Messze még a hajnal.)

„– Szent István király! Nézz alá az égből! Nézd pusztuló országodat, veszendő nemzetedet! Nézd Egert, ahol még állnak a te templomod falai, és ahol még a te nyelveden, a te vallásodon dicséri a nép a Mindenhatót. Mozdulj meg mennyei sátorodban, Szent István király; ó, borulj az Isten lába elé! Isten, Isten! Legyen a szíved a miénk!” Sorskérdésben döntünk ezen az áprilisi vasárnapon. A Magyar Nemzet olvasóit nem kell útbaigazítani, tudják, hová tegyék az ikszet a szavazólapon. A mi olvasónk magyarul gondolkodik, nemzettudat vezeti, erkölcse keresztény, hazája – bárhol él is ezen a földön – a Kárpát-haza. Őt „csupán” arra kell buzdítanunk, hogy hitét április 12-én a választó urnánál is erősítse meg! Ezen a napon ennél fontosabb számunkra semmi nem lehet!

Mindnyájunknak el kell menni!