Harmadszor, nem tiszta, hogy mi is a feladata az állatvédelmi megbízottnak. Milyen állatot védünk és kitől? Mi van, ha egy állatot pont egy másik állattól kell megvédenünk? Mit védünk, a macska jogát ahhoz, hogy megehesse az egeret, vagy az egér jogát a (macskától) félelemmentes élethez? Mit kezd az állatvédelmi megbízott azzal a macskával, amelyik az egér elfogyasztása előtt olyan kegyetlen módon kínozza az egeret, ami a legvásottabb kölyöknek sem jutna eszébe? Beiskolázza érzékenyítőtréningre? Mit kezdünk a macskát kergető kóbor kutyával? Vagy csak az emberektől védjük az állatokat? Például azoktól a felelőtlen kutyatartóktól, akik még nem dőltek be az állateledel-gyártók propagandájának, és barbár módon csöves csonttal etetik a kutyáikat, ami – ez empirikus alapon kijelenthető – nem szúrja ki a kutyák belét, de a városi állattartókkal ezt elhitették?
Hogyan viszonyulunk a legyekhez és a darazsakhoz, amiket különös kegyetlenséggel szoktak az emberek irtani, például olyan légyragasztó papírokat helyeznek ki, amelyekbe a legyek beleragadnak, és még hosszú ideig élnek, vagy olyan darázscsapdákat, amelyekben a darazsak szörnyű fuldoklás után pusztulnak el? Az egereket kínzó egérragasztóról vagy a patkányok véralvadását gátló patkányméregről meg már ne is beszéljünk, mindez megannyi kegyetlen állatkínzás. Ezen kérdések egy része ma még komolytalan vagy mosolyfakasztó lehet, de amilyen sebességgel robogunk az újabb és újabb abszurditások felé, hamarosan eljöhet az idő, amikor véresen komolyak lesznek, mert betiltják a kutyák csonttal való etetését, vagy előírják a „humánus” patkányirtást.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!