A felkelés június 19-én kezdődött, amikor a kaszákkal, kapákkal, később lőfegyverekkel felfegyverkezett parasztok elkergették a vöröskatonákat Dunapatajról, majd északon Solt, Apostag, Dunavecse, Tass, Dömsöd, Kiskunlacháza felé, délen Fajsz, Baja és Érsekcsanád irányában, keleten pedig Kiskőrösig terjedt tovább, de Paks és Dunaföldvár térségében, a Dunántúlon is fegyvert fogtak a parasztok. A mozgalomnak viszont nem volt egységes irányítása és elegendő fegyverzete ahhoz, hogy hosszú ideig tartsa magát. A kurucokhoz hasonló népi mozgalom június 19. és 22. között így is több sikeres gerillaakciót hajtott végre, egyebek mellett Harta és Kalocsa térségében. Egy esetben tüzérségi ágyút is sikerült zsákmányolniuk a vörösöktől.
Végül a kommunista karhatalom 1919. június 23-án összpontosította erejét, s tüzérséggel és gépfegyverekkel felfegyverkezve elfoglalta Dunapatajt, Hartát és Kalocsát. Negyvennyolc bátor felkelő életét vesztette. Szamuely Tibor hóhérjai ezután megérkeztek a helyszínre, és kegyetlen megtorlást hajtottak végre. A megtorlást személyesen vezető Szamuely csak Dunapatajon hatvannégy embert végeztetett ki statáriálisan; az agyonlőtt vagy felakasztott mártírok közül a legfiatalabb tizenhat, a legidősebb nyolcvannyolc éves volt.
Dicsőség azoknak a bátor magyar gazdáknak, akik szembeszálltak a vörös szörnyeteggel! Hajtsunk fejet a mártírok előtt, s ne feledjük el, Dunapataj nemcsak a nyáron kellemes üdülést adó Szelidi-tóról híres, hanem az 1919-es antikommunista felkelés bátor hőseiről is. Kalocsa, Harta, Solt, Tass és a többi település csatában elesett és kivégzett mártírjai szintén megérdemlik a tiszteletet s azt, hogy az 1919. nyári dunai parasztforradalom emléke szélesebb körben is ismertté váljon.
A szerző alkotmányjogász, történész
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!