A magyar emberekre jellemző, hogy sokáig türelmesek, barátságosak mindenkivel, csak jót feltételeznek másokról. Mindaddig, amíg valaki nem tesz olyat, amivel – pestiesen szólva – kicsapja a biztosítékot, illetve ameddig nem derül ki az illetőről, hogy egy szava sem igaz, és tudatosan át akar verni minket. A politikai baloldal színe-java több mint száz éve folyamatosan a magyar emberek jóhiszeműségére és nagylelkűségére épít, és ezzel visszaélve próbálja újra és újra megragadni a hatalmat, majd a sokak nevében törpe kisebbségként kiszipolyozni a sokakat. Annyira gátlástalanok, hogy általában gyorsan eljön az idő, amikor az emberek ráébrednek a nagy átverésre, megelégelik az élősködésüket, a dilettantizmusukat, és elzavarják őket melegebb éghajlatra, akár egy katonai szuperhatalommal szembeszállva is, mint 1956-ban.
Dzsudzsák téved: már nem a klub az első
Kihűlt a rajongás, Debrecenben már nem ügy, csak beszédtéma a Loki.