És akkor most próbáljuk meg a ma előttünk álló történelmi drámát behelyettesíteni ebbe a „megoldóképletbe”. Először is a „két fogoly” a Fidesz–KDNP és a Mi Hazánk, személy szerint Orbán Viktor és Toroczkai László. (Lehetne ezt persze kerteléssel is előadni, de ahhoz már se idő, se tér, se türelem nincsen, így hát marad a dolgok néven nevezése.) A súlyos „bűntény”, amit a „két fogoly” folytatólagosan elkövetett, az nem más, mint a már többszörösen megcsonkított nemzet igaz ügyének felvállalása annak érdekében, hogy a Mohács és Trianon után ránk váró, most más végzetesnek ígérkező történelmi tragédiát elkerüljük.

Mivel a mába való „behelyettesítést” mindenki önállóan el tudja végezni, így mindjárt a történet „eszmei mondanivalójának” összegzéséhez ugorhatunk, amit a tanmese leírása így fogalmaz meg. „Ha a csoport – azaz a két fogoly – közös érdekeit tekintjük, akkor a helyes stratégia a kooperáció, hiszen ez fogja az összesen letöltött büntetés idejét minimalizálni. Bármely más döntés előnytelenebb lenne, ha a két fogoly együttes érdekeit vizsgáljuk.”

És ezzel el is érkeztünk a történelmi dráma lényegéhez, ahhoz, hogy a nemzet megmentésének egyetlen esélyét a nemzeti erők teljes egysége adhatja. Ám ehhez a kooperációhoz bizalom kell. Mindkét félnek „el kellene hinnie egymást”. És ennek egyetlen módja az volna, ha minden Mi Hazánk-szavazó a Fidesz–KDNP egyéni jelöltjére szavazna, „cserében” viszont a Fidesz–KDNP szavazói akár jelentős átszavazással is, de biztosan bejuttatnák a Parlamentbe az Mi Hazánkat. A legfőbb közös nemzeti feladat a katasztrófa-forgatókönyv (amikor a Mi Hazánk nem jut be, és a Fidesz–KDNP pedig nem szerzi meg a kormányzáshoz szükséges többséget) elkerülése volna. A „win-win” játékelméleti optimuma persze az lenne, ha a Mi Hazánk meggyőző többséggel bejutna és a Fidesz–KDNP is megszerezné a kormányzáshoz szükséges többséget. Ám arra is fel kell készülni, hogy a katasztrófát ugyan elkerüljük, de az optimum elérése nem sikerül. És ehhez a bizalom olyan elmélyítésére volna szükség, amire még nem volt példa.

A magyar nemzet nevű emberi közösségnek egy hete van rá, hogy ezt a nándorfehérvári ütközethez hasonlítható győzelmet előkészítse. Nekünk Mohács kell, írja a költő. Most itt a lehetőség annak bizonyítására, hogy nem kell már Mohács nekünk ahhoz, hogy magától is tudjuk, mi lenne a teendőnk.

A szerző közgazdász

Borítókép: Than Mór – Mohácsi csata