Előre is elnézést kérek a tisztelt olvasótól, de ez egy rendhagyó írás lesz. Mentség nincs, de van magyarázat, és ez az, hogy maga a helyzet is rendhagyó.

A magyarság Mohács 500. évfordulóján újabb sorsdöntő választás előtt áll. Ahogy akkor 1440 és 1540 között eldőlt az ország sorsa és bekövetkezett történelmünk Trianon melletti legsúlyosabb tragédiája, úgy most is ez fenyeget. Mindkét esetben a nemzet egységének állapota volt a döntő elem. Hogy van-e nemzetünknek egységes tudása, bátorsága és becsületes kitartása. Ha ez elvész, akkor maga a nemzet és annak a szakrális térnek a maradványa is széthullik, amit a Szentkorona szakrális történelmi Magyarországa megtestesített valaha. Hogy miként lehetne magunkat megóvni az újabb és most már végzetesnek ígérkező történelmi tragédiától, annak megértéséhez egy kicsit (nem kicsit, NAGYON) hosszúra nyúlt játékelméleti dráma leírását használnám fel, ez a két fogoly dilemma.

Amint alább olvasható ebben a „tanmesében” egy súlyos bűntény nyomán két gyanúsítottat letartóztat a rendőrség. De akkor előtt lássuk miképpen hangzik a történet hivatalos leírása. „Egy súlyos bűntény kapcsán két gyanúsítottat letartóztat a rendőrség. Mivel nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték a vádemeléshez, ezért elkülönítik őket egymástól és mindkettőjüknek ugyanazt az ajánlatot teszik. Amennyiben az első fogoly vall és társa hallgat, akkor az előbbi büntetés nélkül elmehet, míg a másik, aki nem vallott, 10 év börtönt kap. Ha az első tagadja meg a vallomást és a második vall, akkor a másodikat fogják elengedni és az első kap 10 évet. Ha egyikük sem vall, akkor egy kisebb bűntényért 6 hónapot kapnak mindketten. Ha mindketten vallanak, mindegyikük 6 évet kap. Tegyük fel, hogy mindkét fogoly abszolút önző és egyetlen céljuk saját büntetésük minimalizálása. Egy fogolynak két lehetősége van: hallgatni, azaz kooperálni, vagy egy vallomással elárulni a társat. Mindkét választás eredménye függeni fog attól, mit tesz a másik személy, de egyikük sem tudja, hogyan fog dönteni a másik. Még ha lehetőségük is lenne az összebeszélésre, akkor sem biztosan bízhatnának meg abban, hogy a másik megtartja az ígéretét. Ha az egyik fogoly arra számít, hogy a másik majd kooperál és hallgat, akkor az optimális stratégia a vallomástétel, hiszen ezzel elérhető az azonnali szabadulás, miközben a másik 10 évet tölt majd a rács mögött. Amennyiben azt feltételezi, hogy a másik vallani fog, akkor is az lesz a legjobb választás, ha ő is vallomást tesz, hiszen így megúszhatja a teljes 10 éves ítéletet, és csak 6 évet kell leülnie, ahogy a másiknak is. Amennyiben persze mindketten kooperálnak és hallgatnak, akkor mindketten kiszabadulhatnának 6 hónap után. Mindenképpen a vallomás lesz a meghatározó stratégia mindkét résztvevő számára. Mindegy, hogyan dönt a másik játékos, a vallomással elkerülhető a rosszabb lehetőség. A foglyok számára sajnálatos módon pont ez fog elvezetni ahhoz a szerencsétlen végkimenetelhez, mikor mindkettő vall és mindkettő súlyos büntetést kap. Ez a fogolydilemma gyökere. Ha a csoport – azaz a két fogoly közös – érdekeit tekintjük, akkor a helyes stratégia a kooperáció, hiszen ez fogja az összesen letöltött büntetés idejét minimalizálni. Bármely más döntés előnytelenebb lenne, ha a két fogoly együttes érdekeit vizsgáljuk. Ha lenne lehetőség a másik játékos megbüntetésére, akkor azzal kooperációra lehetne kényszeríteni a másik felet. A fogolydilemma sorozatos változata pontosan ilyen büntetésre ad módot. Az ilyen változatban egy fogoly, ha egy társa ellene vallott, akkor a következő fordulóban megbüntetheti azzal, hogy vallomást tesz ellene.”