Ide az adománnyal!

Ahogy azt napi politikából is jól tudjuk, nem mind jogvédő szervezet, ami annak mondja magát.

2021. 02. 19. 11:00
null
Forrás: Pixabay
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Napi Tollhegyen rovatomban olykor kisemberek kálváriájáról írok. Hinné-e az olvasó, hogy ezeknek az írásoknak gyakran zajosabb, „peresebb” az utóéletük, mint a nagyok cifra ügyeinek? De bizony! Igaz, ennek prózai okai vannak: bírói gyakorlat, hogy közszereplő embernek többet kell elviselnie az őt ért kritikákból. Nem véletlen, hogy az alábbi – egyébként valós – történet szereplőit, adatait fiktív nevekkel láttam el. Kinek van kedve végeláthatatlan perekre járni?

Tavalyelőtti a történet. Kisnyugdíjas hölgyolvasóm a szomszédjával vívott hosszú kálváriáját megelégelve úgy döntött, hogy a Kilátástalan Ügyek Harca Jogvédő Egyesülethez (továbbiakban: Kilátástalan Egyesület) fordul orvoslatért. Hiszen ki más is segíthetne rajta, mint egy magát ekképp kínáló csapat: „Azért dolgozunk, hogy Magyarországon bárki megismerhesse alapvető emberi jogait, és érvényesíthesse azokat.”

Házhoz jöttek a buzgó humanisták, élükön bizonyos Vidor András elnök úrral – igaz, előtte odaszóltak, megvan-e a kikötött hatvanezer forint „önkéntes” adomány. (Érdekes, eddig úgy tudtam, egy adomány attól adomány, hogy az ember maga dönti el, mennyit ad – Vidoréknál ez, úgy látszik, másképp van.) Szóval jöttek, fölmarkolták a pénzt, és elmentek. Pecsét éppen nem volt elnök úrnál, egy fecnire írta: „Adomány átvéve.” Aztán nagy csönd. Pár hét múlva az adományozó asszony rosszat sejtve levelet írt jogvédőéknek, visszakérte a pénzt. Ingerült válasz érkezett, ne zavarja őket nyaralás közben, egyébként pedig pénzt nem adnak vissza, az nem úgy van, hogy a kuncsaft meggondolja magát. A pórul járt asszony erre gondolt egyet, és a teljes történetet kirakta a közösségi oldalára („Vigyázat! Csaló szervezet!”), mire Vidor elnök úr rögvest fölmondta a megállapodást, sőt azt is közölte: pert indít. Dörgedelmes levelét akár valamelyik Rejtő Jenő-regényhős is írhatta volna – a hivatalosság és az analfabetizmus keveredett benne a megerőszakolt anyanyelvvel. Annyi mindenesetre átjött, hogy a Kilátástalan Egyesület a továbbiakban felfüggeszti kapcsolatát ügyfelével, merthogy nevezett az egyesület jó hírnevét súlyosan megsértette, ami „nem teszi lehetővé, hogy a képviseletet az egyesület a jövőben ellása (így, egy s-sel! – a szerző)”. Hogy hivatalosabb legyen az egész, az egyesület ügyvédje is írt az asszonynak. „Úgy érezzük, megingott a bizalma a Kilátástalan Egyesületben. Azt a megközelítést, hogy jelen esetben valamiféle kikényszerített adományról lenne szó, határozottan és teljes mértékben vissza kell utasítanunk. Ettől függetlenül nem kell úgy éreznie, hogy bármilyen módon neheztelünk Önre.” Mármint kilátástalanék a becsapott asszonyra.

Miután a történetet kis rovatomban megírtam, lapunk is kapott egy dörgedelmes „Rejtő Jenő-levelet”. Vidor elnök úr azonnali helyreigazítást kért, ellenkező esetben bírósági pert és tetemes kártérítési igényt helyezett kilátásba. Nos, helyreigazítást nem kapott, kapott viszont útbaigazítást először a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól, majd – fellebbezése nyomán – a Fővárosi Törvényszéktől. Mindkét testület elhajtotta keresetestül, mindenestül.

Aki azt hinné, hogy kilátástalanék ezek után visszavonultak, jó útra tértek, nagyot téved. Ezt onnan tudom, hogy azóta egy a cikkemen felbátorodó újabb nyugdíjas asszony keresett meg a maga kálváriájával. Szegény speciel hagyatéki ügyben fordult Vidor humanistáékhoz – most ő is fut a pénze után. A különbség csak annyi, hogy tőle már 210 ezer forint „adományt” kasszíroztak be a Vidor-betyárok. Mutatta is a dokumentumot az asszonyka – pecsét ezúttal sem volt elnök úrnál. (A kalligrafikus ákombákomokkal írt „elismervény” nem ment volna át egy magára valamit is adó kisegítőiskola szépírás-felvételijén…) Pár napja pedig egy bánatos férfiember hívott fel (szintén a cikkemen felbuzdulva), őt 130 ezerrel rövidítették meg az anyaszomorítók. Tőle tudom: ha az ember beüti a számítógépbe a „Kilátástalan Ügyek Harca Jogvédő Egyesület károsultjai” szöveget, első találatként a mi humanistáink jelennek meg a képernyőn…

Mit is írhatnék tanulságképpen a végére? Talán azt, hogy kellő fenntartással kezeljük a ránk „vidorgókat”. Hiszen, ahogy a napi politikából is tudjuk, nem mind jogvédő, aki annak mondja magát. Némelyik Justitiát is átejtené.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.