Áll egy elefántcsonttorony Budapesten, a belváros közepén – ezzel a képpel jellemeztem 2011 karácsonya előtt a Magyar Nemzet hasábjain a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és az ország viszonyát.
Akkor történt, hogy Simor András jegybankelnök javaslatára a monetáris tanács hét százalékra emelte az alapkamatot. Ehhez a hazai gazdaság bővülésére komoly veszélyt jelentő kamatszinthez még akkor is körömszakadtáig ragaszkodott az MNB akkori vezetése, amikor már a kormány által kibővített tanács 2012 nyarán – a jegybank vezetésével szemben állva – elindította az első kamatcsökkentési ciklust.
Ez a lazítás a Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által fémjelzett, már formálódó növekedési fordulatnak is megfelelő hátszelet adott. Ma már olyan elemzők is kétségbe vonják a 2013 előtt regnáló jegybanki felső vezetés kitartó makacsságának értelmét, akik a „függetlenség” jeligével akkor még védték a második Orbán-kormánnyal is szemben álló, az MNB élén álló liberális közgazdászok lépéseit. Makacsságukban az is szerepet játszott, hogy a jegybank a pénzügyi világválság betörése után időről időre elveszítette a magyar valósággal a kapcsolatot. S ilyenkor csakugyan úgy működött, mint egy elefántcsonttorony.
A Magyar Nemzeti Bankot a 2013. március 4-én hivatalba lépő új elnök, Matolcsy György állította újra a nemzet szolgálatába. Napokon belül lejár a hat esztendőre szóló megbízatása, és annak ellenére, hogy ő a jelölt a folytatásra – ma hallgatja meg az Országgyűlés gazdasági bizottsága –, mindenképpen érdemes az általa fémjelzett időszak eddigi mérlegét felállítani. Ami elsődlegesen kijelenthető, hogy a Magyar Nemzeti Bank helyzete az elmúlt hat év során alapvetően megváltozott.
A jegybank, élve a törvény adta függetlenségével, a nemzet jövőéért, a nemzetért viselt felelősséggel cselekszik. Méghozzá nem is akárhogyan: az MNB számos területen olyan lépéseket hajtott végre, amelyek gazdaságtörténeti jelentőségű eredményeknek tekinthetők.
Akik fogást keresnek ezen, azok sem tudják cáfolni, inkább arra jutnak, hogy az egész mindössze a szerencsének, a csillagzatok kedvező állásának tekinthető. Semmiképpen sem a vezetők felelősségtudatának vagy hozzáértésének. Mert ha így lenne, még kiderülne, hogy nem volt megalapozott hat évvel ezelőtt az a rengeteg jajkiáltás, amelyek szerint a pénzpiacok megrendülése és más apokaliptikus következmények várhatók, amennyiben a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) „elüldöző” nemzetgazdasági minisztert teszik meg az MNB következő vezetőjének.
S amikor a „rémálom” valóra vált, és tényleg Matolcsy György léphetett be elnökként a jegybank Szabadság téri székházának kapuján, a jajkiáltók hiába várták a nagy összeomlást. Ehelyett hamar kiderült, hogy ami nem hagyományos, ami nem felel meg a szokott kliséknek, az is lehet jó és rendkívül hasznos.
A világ nem egyetlen, mindenhatónak hitt sémára van felépítve. Épp ezt jelezte a világválság, amely újszerű eszközöket és megoldásokat követelt meg azoktól, akik tanulni is akartak belőle, és nem csak makacsul ismételni az egyszer már zsákutcába vezető receptúrákat.
De nem csak a kreatív megoldásokban mutatott mást és újat a Magyar Nemzeti Bank 2013 tavaszától.
A jegybank új vezetése azt az álláspontot követte, hogy a nehéz helyzetekben nem a szembenállás, hanem az együttműködés viszi előre az országot. Ezért az MNB lépéseivel a ciklus kezdetétől fogva támogatta és támogatja ma is a kormányzat gazdaságpolitikáját. Természetesen a függetlenség fenntartásával és nem a hatalmon lévők érdekében teszi ezt, hanem mert ezt követeli meg az ország polgárainak és a nemzet egészének az érdeke.
A Magyar Nemzeti Bank éppen ezért olyan nagy jelentőségű intézkedéseket hozott, programokat indított el az elmúlt hat évben, amelyek alapvető szerepet töltöttek be a növekedési fordulat létrehozásában és fenntartásában, a pénzügyi rendszer helyzetének stabilizálásában, a hazai közgazdasági közgondolkodás átalakításában és Magyarország versenyképességének előmozdításában.
Ez mind szép és jó – mondhatnánk, de mégis mi az, ami a jegybank szerteágazó tevékenységéből közvetlenül is érinti a polgárokat? Az egyik bizonyosan az MNB egyik legalapvetőbb feladata, az infláció kordában tartása, amelynek révén – tendenciáját tekintve – viszonylag stabilan mozoghatnak az árak.
Korábban a háromszázalékos infláció volt a jegybank számára az a kőbe vésett felső határ, amelynek veszélybe kerülése esetén lépni kellett. Az MNB finomította ezt, és ma már a kettő–négy százalék közötti inflációt tartja megfelelőnek. A jegybanknak sikerült elérnie azt, hogy 2017 januárja óta folyamatosan e határok között mozog az infláció, tehát biztosított az árstabilitás.
Mindebben szerepet játszottak az alapkamat körül történtek is, amellyel kapcsolatban történelmet írt 2012 augusztusa óta az MNB Monetáris Tanácsa. Az előző ciklusban megkezdett folyamatos mérséklés 2014 júliusáig tartott, amikorra 2,1 százalékra olvadt az irányadó kamat.
A második ilyen időszakra 2015 márciusa és júliusa között nyílt lehetőség, amikor 1,35 százalékon állt meg a csökkentés. A harmadik ütem 2016 márciusa és májusa között zajlott le, és 0,9 százalék volt a végállomás. Ehhez a minden szempontból rekordnak számító szinthez azóta is tartja magát a monetáris tanács.
Felvetődhet a kérdés, vajon miért jó ez a szuperalacsony kamatszint, amikor ennek következtében alig kapunk valamit a bankokba helyezett pénzünkért? Minden intézkedésnek többféle hatása lehet, ez esetben többet nyomott a latba a gazdasági növekedés véráramát jelentő hitelezés újraindítása, ami hosszabb távon mindenki életére jótékony hatással lehet, nem csak azokéra, akik leköthető megtakarításokkal rendelkeznek.
Arról nem is beszélve, hogy az alacsonyabb alapkamatnak köszönhetően az államadósság terhe is mennyivel kisebb lett. Szintén enyhített az államadóssággal kapcsolatos gondokon az Önfinanszírozási program bevezetése, amelynek révén a hazai pénzintézetek lekötésre váró forrásainak egy részét sikerült a magyar állampapírok felé terelni.
A költségvetés helyzetén javított és szerepet játszott abban, hogy annak idején kikerültünk a rossz emlékű uniós túlzottdeficit-eljárás alól, hogy a jegybankot Matolcsy György hivatalba lépése óta egyetlen forinttal sem kellett kisegítenie az állami költségvetésnek. Míg az előző vezetés 2012 után 2013-ban is jelentős veszteséget tervezett, addig a márciustól hivatalba lépő új vezetés év végére nyereségbe fordította a jegybank eredményét.
Azóta is így van ez, ráadásul 2015-ben ötvenmilliárd forint osztalékot is befizetett az államkasszába az MNB, és olyan eredménytartalékot sikerült képezni, amely hosszabb távon is biztosítja a jegybank költségvetéstől független működését.
A kamatcsökkentés és az MNB különböző programjai összességében közel hat százalékkal járultak hozzá a magyar gazdaság növekedéséhez. Az intézkedések között kiemelt helyen szerepel a négy évig futó Növekedési hitelprogram (NHP), amelynek révén közel negyvenezer hazai vállalkozás jutott mintegy 2800 milliárd forint rendkívül kedvezményes kölcsönhöz. Idén újévkor indult el az NHP Fix, amely újabb ezermilliárd forintot mozgósít, most már kimondottan a hosszú távú, fix kamatozású céges hitelek elterjedése érdekében.
S ami a lakosság kölcsöneit illeti, fontos lépés volt a jegybank kibővítése – összevonás útján – a pénzpiacok felügyeletével. Ez a pénzügyi stabilitás és a fogyasztók védelmének erősödését eredményezte.
A számtalan intézkedés közül kiemelendők a minősített fogyasztóbarát lakáshitelek, amelyek a biztonság és az átláthatóság védjegyeként működnek. A védjegyezett kölcsönök ellentétpárjai voltak annak idején a devizahitelek. A jegybank nélkül ezeket nem sikerült volna kivezetni a magyar piacról.
A kereskedelmi bankokkal egyeztetve 2014 végén az MNB 9,7 milliárd eurót biztosított a devizahitelek forintosítására. Éppen az utolsó pillanatban, hiszen 2015 januárjában a svájci jegybank eltörölte az árfolyamküszöböt, aminek hatására elszabadult a piacon a svájci frank árfolyama. Időben végrehajtott forintosítás nélkül további 341 milliárd forinttal nőtt volna a devizaadósok amúgy is csillagászati mértékű tartozása.
A gazdaságtörténeti jelentőségű lépések sorába tartozik a jegybanki aranytartalék hazahozatala, majd a nemesfém mennyiségének megtízszerezése. Egészen a közelmúltig az volt a közgazdászok álláspontja, hogy az arany tartalékképző szerepe ma már elhanyagolható. A világban azonban e téren is fordulat megy végbe, amihez az MNB időben csatlakozott.
A nemzet iránti szolgálatot fémjelzi az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank társadalmi felelősségvállalási programot indított útjára. Ez a sokrétű vállalás tartalmazza az Értéktár programot, amelynek révén 34 műkincset, illetve gyűjteményt vásárolt a jegybank, amelyek a nagyközönség számára láthatók. A Pallas Athéné Alapítványok és az MNB saját oktatási tevékenysége révén pedig a jegybank ma már megkerülhetetlen szereplője lett a felsőoktatás megújításának, valamint a hazai és globális tudományos életnek.
A fentiekből is látszik, a jegybank elmúlt hat esztendeje sikerek sorozataként értékelhető. S jelenleg semmi sem látszik a láthatáron, ami a következő hat évben változtatna ezen.
A szerző a Magyar Nemzeti Bank munkatársa, lapunk korábbi rovatvezetője
