Költők és korunk

Nem véletlen, hogy gazdaságkorban sem lankad a kultúrharc, ami nem feltétlenül a verseket naponta fogyasztók között zajlik.

Hegyi Zoltán
2021. 04. 14. 9:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

És akkor idetenném még Molnár Sándor veszprémi antikváriusnak, egy pompás közösségi tér létrehozójának gondolatait, ugyaninnen. „A költészet érzéseim mások által megfogalmazott kifejezése. Emberi dolgok kőbe vésett világa. A legfontosabb emberi dolgoké: élet, természet, szerelem, halál. Tömören. Szépen. Átütő erővel. Mint a »Getnó« a maga három akkordjával, mégis milliókat elvarázsolva, hogy egy zenei párhuzamnál maradjunk.” (Molnár Sándor a Rolling Stones Satisfaction című örökbecsű szerzeményére utal e helyt, ami nemhogy elsöpörte volna a rock and rollt, mint azt többen tévesen gondolják, hanem inkább kiteljesítette.)

De mit lehet tenni egy ilyen napon, elzárva és bezárva, két ítéletidő között? Az egyik legkiválóbb lehetőség feltenni Latinovits Zoltán egyik lemezét. Amennyiben lehetséges, bakelit (vinil) formátumban, ezredszerre is, hadd sercegjen egy kicsit egy többszörösen fertőzött világban. Ebben az esetben Adynál, József Attilánál is belefuthatunk ­hazafias versekbe is, ami az egyik legnehezebb műfaj. Ezen a ponton persze azonnal bevonzottam Farkas Adrienne költészet napjára írt rádiós jegyzetét, idemásolom egy részét. Mert remek.

„Néhány hete egy társaságban szóba került József Attila Reménytelenül című verse, annak kapcsán, hogy az egyik gimnazistának ezt kellett megtanulnia. Hamar kivált a többi közül egy markáns vélemény, miszerint nem ilyen férfiat­lan nyavalygásokkal kellene tömni a gyerekek fejét, mi az, hogy kis teste hangtalan vacog, meg hogy nem remél, milyen fiatalokat akarunk így nevelni? Kemény, hazafias versekre van szükség, ha már József Attilát tanítunk, akkor a Nem! Nem! Soha! című verset adjuk fel leckének, az majd felrázza az ifjúságot! Ennek az elméletnek az a gyakorlati nehézsége, hogy sajnos – az ismert történelmi tények miatt – a hazafias verseink jelentős része is bizonyos fokig szintén nyavalygás, csak éppen édes és fájdalmasan szép, és ezek az önmarcangolások a nemzeti önazonosság-tudatunk alapjai.”

Pont így. Legfeljebb annyit tennék még hozzá, hogy mindezek után érdemes meghallgatni a skót származású Iain Lindsay volt magyarországi brit nagykövetet, amint éppen Robert Burns skót hazafi és költő Piros, piros rózsa című versét szavalja, magyarul.

A borítókép illusztráció. Forrás: Pexels

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.