Megint cirkuszolnak Ahmed H. ügyében

A migránsok több százezres nagyságrendben indítanak pert, amiért lassú a menedékkérelmük elbírálása, illetve hogy kiegészítő védelmüket teljes értékű menekültstátusra cseréljék.

A 41 éves vádlott a röszkei zavargások kapcsán felelhet Fotó: Havran Zoltán

2016. december 3-án a Migszol (Migrant Solidarity Group of Hungary) nevű, bevándorlókat segítő külföldről finanszírozott civil társaság tüntetést szervezett Ahmed H. akkor még tíz évre nem jogerősen elítélt vádlott mellett. Az esemény egyik szónoka szerint a folyamatban lévő büntetőeljárás a félelemkeltést szolgálja. Igen, ők valóban úgy gondolják, hogy nem a 2015. szeptember 16-án, a röszkei határátkelőhely szerb oldalán összegyűlt több száz fős tömeg a félelemkeltő, hanem a magyar igazságszolgáltatás.

A zavargás résztvevői nyíltan rendbontó tevékenységbe kezdtek, a kordont rángatták, valamint kövekkel, téglákkal, üvegekkel, lángoló rongyokkal és egyéb tárgyakkal dobálták a magyar rendőröket. És persze nem az államhatár rendje védelmét biztosító kordon megrongálását és áttörését követően jogosulatlanul Magyarország területére lépők a félelemkeltők, hanem a jogszerű eljárást lefolytató ügyészek és bírák.

A Migszol egyik transzparensén „megrendelt perek egyenlő megrendült rend” felirat volt olvasható. Nehéz megfejteni, hogy konkrétan mire gondolhattak, az azonban tény, hogy Ahmed H. személyiségi jogi pere első tárgyalásán bírói kérdésre a szintén Soros Györgyhöz köthető 444.hu szerint az érintett kapcsán „Lényegében az derült ki, hogy nem volt pontosan tisztában vele, hogy mit írt róla a magyar kormány, vagy hogy pontosan mi az a nemzeti konzultáció”.

Az említett megmozduláson felolvasták az Amnesty International levelét is, amely szerint olyan bűncselekményekért ítélte el Ahmed H.-t a „magyar állam” (sic!), amelyért szerintük az elkövetőt bíróság elé sem szabad lett volna állítani. Az Amnesty eszmefuttatása szerint az ítélet arról a riasztó jelenségről árulkodik, hogy „Magyarország” (sic!) kegyetlenül és embertelen módon bánik a migránsokkal és menekültekkel.

Ahelyett, hogy a sajátos államhatalmi ágakkal kapcsolatos jogvédői érvelésen elidőznénk, röviden megemlíthetjük, hogy a George W. Bush elnök által 2006. október 17-én aláírt, katonai bizottságokról szóló törvény egy olyan alkotmányosan felülbírált, de a mai napig hatályos szigorú terrorellenes norma, amelynek értelmében a vádlott civil ügyvédje nem lehetett jelen a tárgyalásokon, a vád információinak első körben a védelem általi vizsgálatát pedig nem biztosította megfelelően a jogszabály. Az eljárásban a bírók és az esküdtek is katonák voltak, akiket az amerikai védelmi minisztérium nevezett ki és a bíró döntötte el, hogy elfogadja-e a kínzásokkal kicsikart vallomásokat is.

Ezzel az Amnestynek is tisztában kellene lennie, ha másért nem, azért, mert egyik fő finanszírozójának a központja New Yorkban található. És ha már finanszírozás: a Soros Alapítvány által a nemzetközi migráció előmozdítására (valamilyen formában) fordított pénzügyi támogatás évi százmillió dolláros nagyságrendű. Magyarországon a migránsok ügyére évi százmillió forintos nagyságrendben költhetnek a hálózat tagjai, hiszen Soros 2015-ben összesen 1,1 milliárdot ítélt meg a hazai alapítványoknak és egyesületeknek, a kedvezményezettek pedig átlagosan 18,2 millió forintot kaptak. Ezek közül több közvetve vagy közvetlenül a migráció ügyét (is) támogatja. A magyar Forbes adatai szerint 2016-ban – a migrációs válság tetőzése nyomán – koncentrálták a kiadásokat, és újabb egymilliárd forintot osztottak szét a magyarországi szervezetek között.

Mindezeket a korlátlan erőforrásokat és a jól működő globális hálózatot egybevéve a kép jelentősen árnyalható, a humanitárius, jogvédői lepel egyre gyakrabban lehull az érintett szervezetekről. És ha már kegyetlenség és embertelenség, ne feledjük, hogy legutóbb éppen az Amnesty International londoni központjában lelepleződött – munkatársakkal szembeni – faji és nemi diszkrimináció, a lelki terror és az ennek nyomán bekövetkezett öngyilkosságok mutattak rá arra, hogy a spekuláns szemlélete által áthatott rendszer ugyanolyan romlott és sötét tud lenni, mint maga az alapító milliárdos szellemisége.

Meg kell említeni, hogy migránsok több százezres nagyságrendben indítanak pert a Szövetségi Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal, illetve a német állam ellen, amiért lassú a menedékkérelmük elbírálása, illetve hogy kiegészítő védelmüket teljes értékű menekültstátusra cseréljék. Egyre nagyobb számban azok a szíriai migránsok is perelnek, akik családegyesítést követelnek.

Az Amnestyt legújabban az zavarja, hogy Ahmed H.-t nem engedik vissza a családjához. Kezdeményezésük félrevezető módon azt tartalmazza, hogy a magyar kormány Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével évek óta idegengyűlölő propagandakampányt folytat – mintha ez lenne a kitoloncolás egyik fő akadálya –, mostani petíciójuk pedig azt a hamis látszatot kelti, hogy hazánk szándékosan visszatartja az elítélt bűnözőt. A valóság ezzel szemben az, hogy Ahmed H. ciprusi állampolgár, és bár Magyarország megkereste a szigetországot, sőt Németországot is, ahol családtagjai élnek a férfinak, ám ezen országok eddig nem voltak hajlandók befogadni őt. És valóban, a férfi korábban Cipruson élt családjával, a helyi hatóságok magatartása így kevésbé indokolható (ráadásul európai uniós tagállamról van szó), a magyar külügy értékelése alapján ugyanúgy biztonságos országnak számít, mint például Németország, ahol aligha sérülnének Ahmed H. alapvető emberi jogai.

Tény, hogy az igazságszolgáltatásra gyakorolt külső és belső nyomásgyakorlási kísérletek ellenére a bíróság megállapította, hogy terrorcselekmény történt, ezért pedig öt év szabadságvesztésre ítélték Ahmed H-t. Az szintén tény, hogy az elítélt terroristáért a korábbi büntetőeljárást határozatban elítélő nyugat-európai országok sem kapkodnak.

A szerző alkotmányjogász