Új hajnal virrad Európára

Gondolatainkban megemlékezünk azokról, akik részt vettek az Európai Unió jelenlegi formájának kialakításában. Gondolunk azokra is, akik aggódva tekintenek a jövőbe vagy csalódottak az Egyesült Királyság kilépése miatt.

Ursula Von Der Leyen, Charles Michel, Christine Lagarde, David Sassoli Fotó: Etienne Ansotte

Amikor ma este lemegy a nap, az Egyesült Királyság több mint 45 évig tartó európai ­uniós tagsága is véget ér. A három fő uniós intézmény elnökeinek – ahogy megannyi más embertársunknak – a mai nap az elmélkedés és a vegyes érzelmek napja.

Gondolatainkban megemlékezünk azokról, akik részt vettek az Európai Unió jelenlegi formájának kialakításában. Gondolunk azokra is, akik aggódva tekintenek a jövőbe vagy csalódottak az Egyesült Királyság kilépése miatt. Intézményeink brit tagjaira, akik tevékenyen részt vettek az európai polgárok millióinak életét jobbá tevő szakpolitikák kialakításában. Nem feledkezünk meg az Egyesült Királyságról és annak népéről, valamint a brit emberek kreativitásáról, találékonyságáról, kultúrájáról és hagyományairól sem, amelyek uniónk szerves részét képezték.

Mindezek a gondolatok az Egyesült Királyság iránti gyengéd érzelmünket tükrözik, amely messze túlmutat az uniónkban való tagsági státuson. Mindig nagy sajnálattal töltött el bennünket az Egyesült Királyság kilépésre vonatkozó döntése, ugyanakkor mindig maradéktalanul tiszteletben tartottuk azt. Mindkét fél számára igazságos megállapodást kötöttünk, amely biztosítja, hogy az EU és az Egyesült Királyság több millió polgára továbbra is élvezhesse jogainak védelmét azon a helyen, amelyet otthonának tekint.

Ugyanakkor a jövőbe kell tekintenünk, és régi barátokként új partnerséget kell kialakítanunk. Az általunk vezetett három intézmény egymással karöltve minden tőle telhetőt megtesz majd annak érdekében, hogy sikerrel járjunk. Készen állunk az ambiciózus fellépésre.

Arról a jövőben születik döntés, hogy milyen szorosra fűzzük az EU és az Egyesült Királyság közötti partnerséget. Minden választás következményekkel jár. A személyek szabad mozgása nélkül nem valósulhat meg a tőke, az áruk és a szolgáltatások szabad mozgása sem. A környezetvédelem, a munka, az adózás és az állami támogatások terén biztosított egyenlő versenyfeltételek hiányában nem nyújtható a lehető legmagasabb szintű hozzáférés az egységes piachoz. Tagállami státus nélkül nem lehet élvezni a tagállamokat megillető előnyöket.

Az elkövetkező hetekben, hónapokban és években meg kell lazítanunk néhány olyan szálat, amelyek több mint öt évtized gondos munkájának eredményeképpen ma még összekötik az Európai Uniót és az Egyesült Királyságot. Eközben pedig keményen kell majd dolgoznunk azon, hogy kialakítsuk jövőbeni együttműködésünk keretét, amelyben szövetségesekként, partnerekként és barátokként vehetünk részt.

Habár az Egyesült Királyság többé nem lesz az EU tagja, továbbra is Európa része marad. Földrajzi közelségünk, közös történelmünk és a köztünk oly sok területen fennálló kapcsolat elkerülhetetlenül összeköt és természetes szövetségessé tesz bennünket. A jövőben is együtt fogunk működni a külügy, a biztonság és a védelem területén egy közös cél érdekében és közös érdekek mentén. Ezt azonban különböző módon fogjuk tenni. Nem becsüljük alá az előttünk álló feladatot, ám biztosak vagyunk abban, hogy jóindulattal és eltökéltséggel tartós, pozitív és tartalmas partnerséget tudunk kiépíteni.

Mindemellett holnap új hajnal virrad Euró­pára. Az elmúlt néhány évben közelebb kerültünk egymáshoz – nemzetekként, intézményekként és emberekként is. Ez az időszak mindannyiunkat emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió nem csupán egy piacot vagy gazdasági hatalmat jelent, hanem megtestesíti azokat az értékeket, amelyek valamennyiünk számára fontosak és védelmezendők. Rávilágított arra, hogy mennyivel erősebbek vagyunk együtt.

Ez az oka annak, hogy az Európai Unió tagállamai továbbra is egyesült erővel fognak dolgozni közös jövőjük építésén. A nagyhatalmi verseny és a viharos geopolitika korában a méret igenis számít. Egyetlen ország sem képes egyedül megfékezni az éghajlatváltozást, megoldásokat találni a digitális jövővel összefüggésben vagy határozott hangot megütni az egyre hangosabb világméretű kakofóniában. Együtt, Európai Unióként fellépve azonban képesek vagyunk minderre.

Képesek vagyunk rá, mert mi rendelkezünk a világ legnagyobb belső piacával. Képesek vagyunk rá, mert 80 országnak mi vagyunk a legfontosabb kereskedelmi partnere. Képesek vagyunk rá, mert uniónkat dinamikus demokráciák alkotják. Képesek vagyunk rá, mert népeink eltökéltek arra, hogy világszerte előmozdítsák az európai érdeket és értéket. Képesek vagyunk rá, mert az EU tagállamai latba fogják vetni jelentős kollektív gazdasági hatalmukat a szövetségeseikkel és partnereikkel – így az Egyesült Államokkal, Afrikával, Kínával vagy Indiával – folytatott tárgyalások során.

Mindez a közös cél megújult érzésével tölt el minket. Közös elképzelésünk van arról, hogy merre szeretnénk tartani, és közösen vállaljuk, hogy ambiciózusan fogunk fellépni korunk meghatározó kérdéseiben. Amint azt az európai zöldmegállapodás kimondja, 2050-re az első klímasemleges kontinenssé kívánunk válni oly módon, hogy közben új munkahelyeket és lehetőségeket teremtünk. Vezető szerepet szándékozunk vállalni a digitális technológiák következő generációjával kapcsolatos területeken, és méltányos átállást akarunk, támogatva a változás által leginkább érintett embereket.

Hisszük, hogy erre csak az Európai Unió képes, és tudjuk, hogy mindezt csak együtt érhetjük el – az emberek, a nemzetek és az intézmények összefogásával. Mi pedig – a három intézmény elnökei – vállaljuk, hogy kivesszük a részünket a tennivalókból.

A munka folytatódik, amint holnap felkel a nap.

A szerzők a nevek sorrendjében: az Európai Bizottság elnöke, az Európai Tanács elnöke és az Európai Parlament elnöke