Hogy a többi kolléga miként van vele, nem tudom, magam szívesebben írok a jámbor mindennapok szelíd folyásáról, mint a vicsorgó politikáról, az egymásnak feszülő nagyvilág acsarkodásairól. Egy megindító kutyatörténet százszorta jobban inspirál, mint bármilyen leleplező sztori. Ha utóbbin csettintek is néha, igazából nem érint meg, nem az én világom. Érdekes, hogy régi olvasóim (negyvenvalahány évnyi betűvetés után talán mondhatom ezt…) ugyanígy vannak ezzel. Személyes találkozások alkalmával sosem a szériában írt Tollhegyen jegyzeteim karcos részleteiről kérdeznek, annál inkább a sorok közül néha kikandikáló kendermagos kakasomról, pulikutyámról, frissen ültetett kajszibarack-csemetémről.

Bayer Zsolt: Zsírban oldódó hősök
Régi, dicső családfa az övé, a hét törpe nemzetségből való ő, s bár nem jegyezték fel, de úgy volt, hogy Szundi és Szende frigyéből kelt életre a Szendi-ág, s a dicső évszázadok torkolltak aztán őbelé. A Romuluszba.