De ezt is rögzítsük: az SPD – amely nagyjából az MSZP–DK környékére lőhető be a hazai pártpalettán – gazdasági minisztere szerint a kínai céggel történő együttműködés „sikertörténet”, ráadásul az együttműködés új formáját képviseli, amely immár a jövőbe mutat, s a németek és a kínaiak ezután majd együtt végzik a kutatás-fejlesztést.

Örömteli.

És akkor ezt is rögzítsük: a német Zöldek – nagyjából a hazánkban állomásozó Momentum és a valamiféle valós világnézettel rendelkező LMP megfelelője – környezetvédelmi minisztere szerint a kínai CATL akkumulátorgyára a fenntartható mobilitás egyik záloga, a jövő üzeme, amelynek megépítéséhez rekordidő alatt megadták az összes engedélyt. Ezek azok a német zöldek, akik amúgy agyhalottak, és bezáratták Németország atomerőműveit. De valamiért ugyanők nagy lelkesedéssel álltak a kínai akkumulátorgyár mögé, üdvözlik, a jövő beruházásának nevezik, és gyorsított ütemben adtak meg hozzá minden engedélyt.

Ehhez képest idehaza azok, akik amúgy előszeretettel hivatkoznak állandó jelleggel németországi elvtársaik fantasztikus politikájára, a következőket mondták: „Újabb akkumulátorgyárat tervez a kormány. Normálisak ezek? Mennyire perverz aljasság, hogy Orbánék az éhbérért dolgozó emberek, az ivóvízkészleteinket elherdáló és a legkörnyezetpusztítóbb országot akarják hazánkból csinálni!”

Ezek a páratlan tehetségű, rendkívül okos és diplomatikus Szabó Tímea szavai, betűhíven idézve.

„Ilyen az, amikor az elnyomó rendszer képviselői nem a gondosan kiválogatott sajátjaikkal, hanem az istenadta néppel találják szembe magukat. Akik tíz, sőt száz év múlva is szeretnének ivóvizet maguknak és unokáiknak, és nem akarnak egy környezetszennyező kínai gigagyárat a szomszédba”.

Fentieket pedig az erőszakba torkolló közmeghallgatást követően jelentette ki Fekete-Győr András, aki amúgy a kádban szokta lezuhanyozni az elektromos rollerét, továbbá aki szerint a napelemek „törpe atomerőművek”. (Kell még mondanom valamit, Ildikó?)

És akkor lássuk a tényeket, ami a Debrecenbe tervezett akkumulátorgyárat, valamint a gödi üzemet illeti! A Mandineren Szilvay Gergely járt utána a dolgoknak, amelyeknek az ellenzék soha. Íme:

Az illetékesek attól sem tartanak, hogy a gyár munkásai külföldről érkeznének, sokkal inkább a helyiek kapacitásaira építenek, a kilencezer munkahely azonban csak 2028-ban lesz ennyi. A beruházás megtérülése is öt-hét év, mint általában az ilyesfajta projekteknél. A kivitelezői munkálatokat pedig jelentős részben magyar építőipari cégek végzik. Felmerült a kérdés, hogy nem befolyásolja-e a gyár a közelében lévő ingatlanok árát. Azonban a gyár egy tíz éve létező ipartelepre épül, nem érhet senkit meglepetés; ráadásul befolyásolhatja pozitív irányba is az ingatlanok értékét.”

Világos.

És mi a helyzet Gödön? Tessék:

„Gödön a Göd-ÉRT Egyesület vizsgált meg három öntözőkutat, pontosabban annak talajvizét, és fogalmazta meg aggályait. A illetékesek szerint az egész mintavétel úgy, ahogy van, szabálytalan volt, ráadásul ezen kutak vize nem ivóvíz. A katasztrófavédelem kivizsgálta az ügyet, ám az eredményeik szerint az ezen kutakból kinyert víz összetétele semmiféle jogszabályban meghatározott határértéket nem halad meg.

Pont az Átlátszó által igényelt, a katasztrófavédelem által nekik küldött adatokból derül ki, hogy a nitrátkoncentráció kivétel, de a nitrátnak nincs köze az akkumulátorgyártáshoz. A vizsgált víz lítiummennyiségénél három kedvelt ásványvízmárka vizeiben is több a lítium (Balfi, Visegrádi, Mohai). A vízben talált NMP-tartalom nagyon alacsony, és valószínűleg a mostani Samsung akkumulátorgyár helyén egykor működő képcsőgyár működésének maradványa. Ezzel együtt a GöD-ÉRT-féle, vagyis még a szabálytalan mintavétellel vett vízről rendelt szakvélemény szerint sem haladja meg a talajvíz NMP-mennyisége az előírt határértékeket.

A médiában, például az Átlátszón sokat szerepelt egy bizonyos betemetett monitoring-kút. Ez azonban sosem a gyár tevékenységéből származó ipari víz minőségét, hanem a csapadékvíz-szikkasztás talajvízre gyakorolt hatásait ellenőrizte – főleg mennyiségi oldalról. De egyébként a minőségre vonatkozó mutatók esetében sem mutatott semmilyen határérték-túllépést.”
Köszönjük, ez is világos. Amúgy hadd hívjam fel a figyelmet arra az apróságra, miszerint a hazai ellenzék Debrecenben nagyon aggódik, amiért szerintük külföldi munkások fognak dolgozni a gyárban. Ugyanezek nagyon szoktak aggódni, hogy a kormány nem engedi be a migránsokat, hiszen „nagy szükségünk lenne a munkaerőre”.

Persze, csak az ökör következetes…

Nagyon érdekes az is, amikor Fegyőr „az emberekre” és azok megfellebbezhetetlen véleményére hivatkozik. A közmeghallgatásokon megjelent nagyjából háromszáz ember, ezek nagy részéről ordít, hogy kik és miért hívták oda őket – például azt a gyáva, mocskos alakot, aki a gyár felépítését helyeslő asszonyt megütötte. Kérdés: vajon csak úgy, magától vagy ez is ki volt találva? De vissza a számokhoz. Szóval tiltakozik a közmeghallgatáson néhány száz ember. Aztán kimegy tüntetni „csaknem ezer ember” – a 444.hu beszámolója szerint. Nos, Debrecen lakossága 202 520 fő a 2016-os adatok szerint (frissebbet nem találtam). Az ezer fő ennek nem egészen fél százaléka. Ez lenne a meghatározó többség és vélemény.

Persze, tudjuk, ha másfél millió ember mond véleményt például a szankciókról, az semmi.

Mert csak az ökör következetes…

De a lényeg még mindig nem ez, hanem az, hogy mindez kiknek áll valójában érdekében.

A helyzet pedig az, hogy Németországban óriási bajban van az ipar, s nemcsak a ­szankciók, hanem az önsorsrontó zöld–liberális–szocia­lista politika miatt is. Csak az elmúlt hetekben a Volkswagen konszern és a BASF konszern jelentette be, hogy ha nem változik meg azonnal és gyökeresen a gazdaságpolitika, akkor lehúzzák a redőnyt, és elhagyják Németországot. Őket követte a Bayer gyógyszergyártó-­óriás, amely szintén távozni készül.

A német járműgyártók szövetsége pedig feltette a kérdést saját kormányának, vajon mi az oka annak, hogy eszement környezetvédelmi előírásokkal ellehetetlenítik a német autógyártást, és behozhatatlan hátrányba hozzák őket az amerikai és a japán konkurenciával szemben. (Választ tudtommal nem kaptak…) Mi pedig – ahogy valószínűleg az érintettek is, mert azért Németországban sem mindenki elmebeteg és/vagy hazaáruló – azt a kérdést is feltesszük: mindezt ki fizeti, és mennyibe kerül? S kiknek juttatják a júdáspénzt?

Mert hát ez az igazi kérdés, kedves ­barátaim. Mert hát valakiknek érdekében áll tönkretenni Európát, az európai ipart és gazdaságot, megszüntetni azt a win-win szituációt, amelyben az olcsó és jó minőségű orosz nyersanyag és energiahordozók szolgáltatták az európai jólét alapját. S nem kell különösebben nagy fantázia ahhoz, hogy ha Katar és Marokkó eurómilliókat áldoz arra, hogy saját politikai érdekeik képviseletéért megvesztegessen velejéig rothadt, becstelen európai uniós képviselőket és döntéshozókat, akkor bizony mások akár eurómilliárdokat is áldozhatnak arra, hogy megvesztegessenek velejéig rohadt és becstelen európai uniós képviselőket és döntéshozókat, hogy elérjék saját gazdasági, ipari, politikai céljaikat.

S igen, igaza van Lánczi Tamásnak: talán egyszer azt is megtudjuk, mennyibe kerül(t), hogy idehaza ezek a gazemberek bármi áron megpróbálják megfúrni a nemzetstratégiai jelentőségű akkumulátorgyártást. Mert ne felejtsék el soha: tizenkét év múlva elvileg Európa nem gyárt több robbanómotorral hajtott autót. Tizenkét év… egy szempillantás. Az államférfi pedig többek között arról ismerszik meg, hogy képes tovább látni a Politico holnapi vezércikkénél. Tehát ha nem lesz több robbanómotoros autó, akkor mindenki akkumulátorokat akar majd vásárolni. Az akkumulátorgyártás lesz a jövő csipgyártása, a stratégiai jelentőségű iparág. Aki ezt most meg tudja szerezni, az hamarosan megkerülhetetlen ­stratégiai helyzetben lesz.

Nyilván sokan ácsingóznak erre a státusra. Akik hajlandók megfizetni érdekeik érvényesítéséért meg- és lefizethető gazembereket. Például zöld hazaárulókat.

Borítókép: paprikás hangulat a debreceni közmeghallgatáson (Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Kiss Annamarie)